Nem lenne baj, ha ennek a taplónak valaki elmagyarázná

Fotó: Mandiner/Youtube Fotó: Mandiner/Youtube

Példaképem az anyaságban (mindenkinek más, ugye), a hanyatló Nyugatban és a kényszeres kommunistázásban (igen, Kövér Lászlóra gondolok néha meg-megállva) egy ideje – leginkább évek óta, mióta a fülkeforradalom áporodott szele pofán csapta és feljuttatta az uborkafa csúcsára – úgy viselkedik, mint aki folyamatos, de legalább szándékos szereptévesztésben él. Amennyiben rendszeresen összetéveszti az országnak házát, parlamentjét, köztiszteletre igényt tartó intézményét a saját tulajdonú és használatú lakásával, házával.

Ezért aztán úgy gondolja ő, hogy ha otthon nyugodtan a nappali közepére lehet hugyozni, legfeljebb anyu ejnybejnyézve kioszt egy-két sallert és kokit, akkor lehet a melóban is ugyanezt csinálni – lehetőleg rászarni a közös asztalra – házmesterkedés címszó alatt. És oda azt lehet beengedni és kilökdösni az ajtón, akinek nem tetszik a pofája. Sőt, folyamatosan lehet óbégatni is, hogy ez itt nem átjáróház, nem zsibvásár, hogy mindenféle népek szabadon jöjjenek-menjenek, megállítsanak, kérdezgessenek, esetleg mikrofont nyomjanak az ember arcába. Nem miközben a budin ül a Nemzeti Sporttal, hanem az arra szigorúan kijelölt helyen.

Kövér Lászlónak ez nem jön be, mert Kövér László házmester – aki valamilyen rejtélyes oknál fogva a tisztelt ház elnöke – sikítófrászt kap, midőn ellenzéki politikusok, vagy újságírók a munkájukat végzik ott, ahol (a rosszul beállított gyógyszeradag lehet a hibás) érzése szerint csak neki és a saját rokonainak lenne keresnivalójuk.

Én azt javaslom, nézzük meg a Mandiner mai kalandját Kövérrel és az elszabadult, pofátlan hatalmi arroganciával. A kérdés az volt: „és önre milyen hatással van a hatalom?” (3:45-től érdemes figyelni)

Kövér: Ezt hogy tetszik képzelni? Azt mondtam, hogy nem. Erre hátulról az orrom alá dugja a mikrofont. Ez ön szerint milyen viselkedés?

Mandiner: Ez a sajtófolyosó, és talán szabad kérdezni.

Kövér: Nem, nem szabad. Azt mondom, hogy nem, az nem szabad, sehol a világon. Tessék tanulmányozni az Európai Parlamentnek a sajtószabályzatát, és ott meg tetszik látni, hogy mi a rend Európában.

Mandiner: De ez a magyar parlament. Ön tetszett levetetni az EU-s zászlót a Parlamentről.

Kövér: Ez azt jelenti az önök felfogásában, hogy még szigorúbb szabályok lesznek, mint amilyenek eddig voltak.

Akkor most politikailag korrekt módon, ünnepélyesen kijelentem, hogy jobban járna mindenki, ha ennek a tapló gyökérnek valaki elmagyarázná a nagyrabecsült családtagjai közül, hogy miután évtizedek óta mi fizetjük őt, nem pedig fordítva, addig a hasonló hisztériák helyett igenis elszámolási kötelezettsége van a sajtó és a nyilvánosság irányába. Mivel finom úriember vagyok egyúttal szeretném világossá tenni, hogy a riporter igazán civilizált volt, hogy az orrába akarta dugni azt a mikrofont, mert én egyenesen a szájába dugtam volna. Hogy mást ne mondjak. Nem azért, mert egy agresszív köcsög vagyok, hanem mert az ilyen arrogáns, személyiségzavaros büdösbunkók másképp nem értenek a szóból.

Miután az elmúlt években Kövér László házelnöki tevékenysége kimerült a saját testőrsége felállításában, a nem kormánypárti, azaz kritikus újságírók munkájának ellehetetlenítésében, a nem kormánypárti képviselők időről időre visszatértő kitiltásában, hogy merészeli ezt megtenni azon a talpalatni folyosón, ahol még nem házszabályba ütköző kérdéseket feltenni? Ez a címeres gazember, akinek rögeszméje a hanyatló Nyugat és Brüsszel köpködése közjogi méltóságnak meri nevezni magát ezek után és van pofája Európai Parlamentet példaként felhozni az újságíró megregulázásának alapjául, miután önkényesen leszedette az Országházról az uniós zászlót?

Te lépten-nyomon kommunistázó, balliberálisozó szemétkupac! A Mandiner a legjobb indulat mellett sem nevezhető ellenzéki lapnak, bár kétségtelen, hogy a színvonala felülemelkedik a Stefkák, Gajdicsok és G. Fodor Gáborok szervilizmusba süppedt trágyadombjain. Mi a f*sz ez a újratöltött párttitkár tempó, ez az ideggyenge, síri hangú fenyegetőzés? Hát mit képzelsz te magadról, Kövér? Az újságírók nem az ivócimboráid (bár egy magára valamit is adó csehóban ezért a dumáért úgy csaptak volna nyakon egy szívlapáttal, hogy a bajuszod a bokádnál landol), nem is az unokáid, vagy a fiaid, lányaid, hogy ilyen stílusban kérj ki magadnak bármit is és nevelő célzattal, moralizálva szívatgasd őket.

Te gyáva emberszerű, akibe annyi méltóság nem szorult, mint egy nemzeti szalaggal átkötött szarcsimbókba! Marha nagy bátorság és férfiasság kell kiügetni a sajtófolyosóról, majd az ajtóból sértődötten és vérben forgó szemekkel visszaugatni, hogy neked nem szabad kérdéseket feltenni. Mert ki vagy te, hogy téged nem lehet kérdezni? Mitől rettegsz, mitől vagy paranoiás? Nem a lopásról kérdeztek kivételesen, a titkosított köpénzekről, Rogán helikopteréről, hanem arról, hogy milyen hatással van rád a hatalom. Hát megválaszoltad, bunkókám! Ilyen hatással van rád.

Egy kivénhedt bolsevik is megirigyelhetné. Autoriter, megkeseredett, szereptévesztésben fetrengő, önkontrollját veszített seggfej vagy, Kövér! A hatalomtól megrészegülve köpöd szemen soha nem volt demokrata elveidet, és mindenkiben ellenséget látsz. Ráadásul azt képzeled mindenkinek te vagy az apja, aki rendre utasíthat, és kedvére fenyegetőzhet, hogy mi lesz, ha nem esszük meg a spenótot. A mindenkin átgázoló hatalom birtokában úgy viselkedsz, mint egy sarokba szorított patkány. Nem csodálom. Aki minden idők legmocskosabb maffia pártjának oszlopos tagja, aki rombol, pusztít, csal, lop és hazudik, annak mindig ilyen vörös lesz a feje a dühtől, amikor számonkérik.

Nem mondom el többször, Kövér, jól figyelj! Közönséges közszolga vagy, akinek kutya kötelessége válaszolni az újságírók kérdéseire, függetlenül attól, hogy van hozzá kedve, vagy nincs. Ha viszont úgy érzed, képtelen vagy ennek az egyszerű alapvetésnek a felfogására, akkor kérjél elnézést, hogy eddig is zavartál és takarodj el a fenébe. Ha azt hiszed, hogy mindannyiunk fölött állsz és érinthetetlen vagy, ki kell hogy ábrándítsalak: tévedsz. Matolcsyval, Rogánnal, Orbánnal és az összes többi gyáva, moralizáló nemzetrontóval együtt.

Az van, Kövér, hogy bár most még habzó szájjal uszítasz, kommunistázol, balliberálisozol és menekülsz a sajtó elől, nem lesz ez mindig így. Olyannyira nem, hogy eljön az idő, amikor se parlamenti őrség, se mentelmi jog, se kordonok, se testőrök, se a lábaidnál heverő állami intézmények nem képeznek védőfalat közted és azok között, akiknek elfelejtettél számot adni magadról, ahogyan ma is. Majd akkor nem egy békés újságíró fogja megkérdezni tőled, hogy mégis mi büdös francot képzeltél te magadról 30 évig.  Na, akkor fenyegetőzzél, öcsém!

adomany