NEHAZUGGY

Mórickának mindenről majdnem ugyanaz jut eszébe

Az egyszerre szánalmas, röhejes és tragikus Menczer-nyomvonalon még néhány métert továbbhaladva rögzítsük szépen még egyszer (lehet, hogy nem utoljára) a fideszes alternatív univerzum alapvetését azzal kapcsolatban, hogy bizonyos Donald Trump hülyére fanatizált hívei ostrom alá vették az amerikai törvényhozás épületét: ilyen az erőszakos magyarországi baloldal.

Ahogy a tegnapi nap hőse, Rétvári Bence államtitkár Orbán nevű uránál és parancsolójánál is jobban összefoglalta a lényeget (képeket is összevágott, hogy a két működő agysejt is megértse) ez annyit jelent, hogy Mórickának mindenről majdnem ugyanaz jut eszébe. Mert Móricka már csak ilyen. Amiről kínos pofázni, arról nem pofázik. Vagy ha pofázik, akkor összemossa valami olyasmivel, amivel semmilyen irányból nem lehet összemosni. Vagy kiforgatja úgy, hogy az rá, Mórickára jó fényt vessen. Vagy egyszerűen elkezd valami teljesen másról hőbörögni, aminek a témához annyi köze sincs, mint Németh Szilárdnak a vegán konyhához.

„Amit Amerikában a tüntetők tesznek, azt Magyarországon a baloldali politikusok, országgyűlési képviselők teszik: erőszakkal elfoglalják a parlamenti elnöki pulpitust, erőszakkal próbálják megakadályozni a parlamenti szavazás megtartását, erőszakoskodnak a közmédia épületében, behatolnak és fenyegetőznek online szerkesztőségben, megrongálnak középületeket, füstgránátot »ejtenek« a rendőrök közé, nekirontanak a Parlament épületének.”

Ez itt a fideszes gógyi (úgy is, mint hivatalos kormányzati kommunikáció) által összegányolt summázata annak, hogy a legmagasabb világi hely még mindig hivatalban lévő ura addig hergelte a sleppjét, addig tagadta a valóságot, addig hadonászott az alkotmányos demokráciával dacoló gyalogsági ásóval, ameddig azok a drága rajongók eljutottak a fizikai értelemben vett vetemedésig. A tragikus kimenetelű, öt ember halálával végződő, gyászos becsörtetésig a Capitolium épületébe.

Nos, ebből azt kellene megértenie a Fideszért rajongó tábornak, hogy a Capitolium ostrom alá vétele tökéletesen azonos azzal, hogy egy állítólagos jogállam állítólag demokratikusan megválasztott parlamenti képviselője – képviselői jogköréből adódó lehetőségével élve (!!!) – be akar menni a több mint százmilliárd forint közpénzből fenntartott állami média épületébe. Ahova az állampárt tagjai hazajárnak (az országvezető hetente hirdetheti ott az igét, ahogy legutóbb tegnap is tette), az ellenzéki képviselőkre viszont ez nem érvényes. Nemhogy meg sem kérdezik őket, nemhogy be sem hívják őket, de a lábukat sem tehetik be a közmédiába, mert a rezsim verőemberei baszkodják ki őket a hajuknál fogva. Már ha egyáltalán eljutnak a bejáratig. Arról a közel 120 milliádos közmédiáról beszélünk nem mellesleg – ezt is írjuk le még egyszer -,  amelyik úgy próbálja Joe Biden bűneként beállítani ezt a Donald Trump által levezényelt amerikai demokrácia elleni merényletet, hogy még be sem iktatták, január 20-ig Trumpnak hívják az elnököt.

Az, hogy Orbán pajtás közben már azt sem tudja lányos zavarában, hogy valójában 2006-ot vagy 2018-at lenne jobb ötlet párhuzamba állítani a washingtoni eseményekkel úgy, hogy véletlenül se kelljen kiejtenie a száján az ő gyalázatosan levitézlett csörgősipkás futóbolond cimborája és példaképe nevét (akinek a győzelmében olyannyira biztos volt, hogy még B-tervet sem készített arra az esetre, ha mégse), nem olyan nagy csoda. Mindig megbicsaklik egy rövid időre a propaganda, amikor szembejön a valóság, amely nem illik bele a Párt által hosszú éveken át sulykolt hazug mesevilágba.

Az a bajom ezzel az egésszel (és nem fogom most az összes megmondóembert és mindenhez értőt név szerint felsorolni, aki az elmúlt két napban megmutatta a miheztartást a tábornak ebben a kérdésben, mielőtt kettéhasadhatott volna szegény hívők tudata), hogy jóval túlmutat azon az oly jól ismert technikán, amivel a kormányzó párt és az ő sajtója gyakorlatilag életvitelszerűen összemossa a liberalizmust (és a baloldalt) a kommunizmussal, a nácizmussal, a bolsevizmussal, a dögvésszel, a sáskajárással, a kolerával és mindennel, amivel frászba lehet hozni a rajongókat.

Nem szimplán arról van szó, hogy ha székrekedésünk van, ha beázik a kecó, ha 360 forint egy euró, ha drágul a parizer, ha rohadt a narancs, amit a piacon vettünk fél órája, akkor az a baloldal (Gyurcsány, Soros, Fidesz-ellenzék, Brüsszel) történelmi bűne, hanem azt üzenik az elvtársak, hogy a hatalmon lévők (feltéve, hogy jobboldali, patrióta, keresztény mázzal kenték össze magukat) simán megtehetik, hogy magukra nézve ne tartsák kötelezőnek a demokratikus szabályok betartását. Amikor Kövér nyíltan beszélt arról, hogy a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszere baromság, már majdnem megérkeztünk oda, ahol most tartunk. Az a narratíva, amivel két napja magyarázzák a megmagyarázhatatlant, már a megérkezésről szól: semmi probléma nincs azzal, hogy aki alulmarad egy demokratikus, tiszta és szabad választáson – annak ellenére is, hogy jobboldali, patrióta és keresztény mázzal kente be magát -, nem adja át békésen a hatalmát, nem ismeri el a vereségét. Ezzel szemben nyugodtan mutogathat azokra, akik a másik oldalon állnak, és uszíthatja a falon túl a híveit, hogy ők se fogadják el.

Márpedig ha a Magyarországon tíz éve kétharmaddal sikert sikerre halmozó Fidesz és az ő médiája azt üzeni, hogy Donald Trump vandáljai és a magyarországi baloldali politikusok között egyenlőségjel van, miközben semmit nem mond arról, hogy a mindenkori hatalom felelőssége az, ha egy országban az erőszak és a polgárháborús állapotok elszabadulnak, akkor attól tartok, nem kérdés, hogy mi itt mire számíthatunk. Ha netán a jövőben bármikor úgy alakul, hogy a nemzeti manipuláció, a gyűlöletkeltés, meg a nemzeti mázba csomagolt legalizált korrupció együtt sem lesz elegendő egy újabb fideszes kormányzati ciklusra. Kár, hogy ez az érintettség okán távolról sem annyira szórakoztató, mint amennyire az volt, amikor a minap Kína vagy Venezuela elítélte és aggodalmát fejezte ki a Washingtonban zajló erőszakos események iránt.

Mert ugyanis ha a Fidesz élő lelkiismeretének még majdnem friss elmegyógyintézeti megszólalásával („óriási erők fognak megmozdulni a következő másfél évben, hogy a magyar választások eredményét kívülről, illegitim módon manipulálva a nekik megfelelő irányba vigyék”) összevetjük a Párt és sajtója értelmezését a Capitolium ostromáról, akkor még akár az is benne lehet a pakliban, hogy egy esetleges választási zakó esetén majd ugyanazt művelik, amit Trump művelt. És még csak nem ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy az amerikai demokrácia eme ostromlott állapotában is sokkal jobb állapotban van, mint az orbánista, és hogy a Fidesz nem a Republikánus Párt, ahol azért vannak fékei és ellensúlyai az elszabadult őrületnek.

Ha miközben Nyugat-Európa megrökönyödve, undorodva fordul el Trumptól, Orbánnak és a szolgahadnak pedig az jut eszébe, hogy 2006, meg 2018, meg az erőszakos baloldali ellenzék, akkor elég valószínű, hogy nem lesz ember, aki szólhatna majd a felcsúti félistennek, hogy lejárt az idő, el kéne húzni a francba. Az majd sokkal inkább lesz tragikus, mint szánalmas vagy röhejes.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább