NEHAZUGGY

Ilyen alávaló hangulatkeltéssel még a viszkető tenyerek időszakában sem találkoztunk

Hejhó! Üdvözlöm a koránkelőket meg a felkelőlet meg az ébren lévőket és mindenkit is, aki igényt tart erre. Állítólag az élet sokkal inkább hétfő reggel, mint szombat este, úgyhogy helyben vagyunk, ezt én határozottan meg tudom erősíteni. Így a hét hatodik hétfőjének reggelén.

Ott hagytam abba tegnap reggel, hogy minden irányból szomorú az, amit a nagy fehér kipcsak törzsfőnök és pártja – akik mostanában a jogállam földön fekvő hulláján ugrálva tesztelik, hogy kis és mi lehetne a következő kollektív ellenségkép, amely a hatalompárti Orbán-pártot lehetőleg örökre a hatalomban tartaná – a fideszes jogállamiságot elítélő néppárti és európai uniós többség ellenében művel. Pedig a cikk írásakor még nem is szembesültem részleteiben azzal, hogy mi mindent volt képes ezzel kapcsolatban összehordani a saját magát az országgal azonosító, kóros frusztrációban szenvedő felcsúti küldetéstudat a hagyományos péntek reggeli közpénzrádiós szónoklatában.

Már volt szó erről, az egy centiről is meg a nyolcszor feltámadásról is (már csak a kilencedik eljövetel várat magára), Orbán önmagához képest is elborult sorosozását és migránsozását én már kommentálni sem vagyok képes. Viszont azért azt tegyük világossá, hogy akit saját bevallása szerint lenéznek és elárulnak a szövetségesei (akiket nem mellesleg ő előzőleg már számtalanszor hátbaszúrt; Weber úr tudna arról hosszasan mesélni, milyen az, amikor a Néppártot liberális elhajlással vádoló Orbán összehajol a liberális főellenséggel, Emmanuel Macronnal, hogy megpuccsolja saját szövetségesét), az nem méregeti a centiket, nem keresi az ócska, átlátszó kifogásokat arra, hogy akkor miért is nem hagyja a faszba az egészet, hanem feláll és vissza sem nézve elhúzza a belét. Aki nem ezt teszi, hanem moralizál és sorolja az ócska, átlátszó kifogásokat, az nem menni akar, hanem maradni és tovább balhézni.

Nyilvánvalóan hasznosabb a befolyással rendelkezők nagy asztalánál ülve osztani az észt arról, hogy mindenki megbolondult, mint átülni egy jelentéktelen kis asztalhoz a sarokba, és onnan kiabálni, hogy mindenki megbolondult. A nagy fehér kipcsak vezér európai pávatánca akkor is súlyosan idétlenné és a demokratikusan megválasztott többség számára elfogadhatatlanná vált, ha közben tárt karokkal várja őt az európai politika szélsőjobboldali, szalonképtelen különítménye. Ideológiailag Orbánnak és pártjának természetes helye lenne az Európai Parlament perifériáján, amennyiben Orbán Viktor és pártja mára azzá lett, ami mondjuk tíz évvel ezelőtt a Jobbik volt. Semmi nincs tőle jobbra, csak a pusztulat és az identitáspolitikai fröcsögő gyűlölet sötét, feneketlen szakadéka.

Mennyire szánalmas, hogy a felcsúti nagy stratéga, aki tíz éve a kerítésen belül ugat, vicsorog, fenyegetőzik és rázza az öklét, tíz év után csak ennyit tud: Soros-maffia, Soros-hálózat, utálnak, nem szeretnek, lenéznek, bántanak, mert nem akarunk bevándorlókat. Mennyire szánalmas, hogy egy 30 éve politikus minden szava hazugság. Nem, a Fidesz-kormányt nem azért ítélte el az Európai Néppárt és az Európai Parlament elsöprő többsége, mert Soros mindenkit megvett és liberális gúzsba kötött. Hanem.

A probléma nem ideológiai természetű, amikor szabadságjogokról, független médiáról és igazságszolgáltatásról beszélünk, ott nincs helye sem liberálisozásnak, sem konzervatívozásnak. Már csak azért sem, mert a lengyel kormány konzervatív, a cseh liberális, a szlovák és a volt román szocialista, a magyar és a bolgár pedig EPP-beli – a kormányzási modelljük lényege mégis ugyanaz, és ezek a kormányok nagy erőkkel támogatják is egymást. (Radan Kanev, a Demokraták az Erős Bulgáriáért párt EP-képviselője)

Nem, ez nem egy jobboldal vs. baloldal, kelet vs. nyugat, vagy épp liberális vs. nemliberális ügy, hanem annak az ügye, hogy meddig mehet el egy kormány egy EU-tagországban, hogy hol vannak a határok. Számomra a Fidesz túlment ezeken a határokon. Veszélyes lesz, ha mások is követik őket. (Luděk Niedermayer, a cseh néppárti delegáció vezetője)

Mennyire szomorú, hogy a liberálisból lett kereszténydemokratából lett szélsőségesen illiberális Orbán, aki a fasisztoid rendpártiságot kereszténydemokráciának hazudja, tényleg oda jutott, hogy Európa jobbközép jövőjét a szélsőjobboldalivá válásban látja. Tök felesleges szerintem is új kereszténydemokratának címkézett mozgalmat létrehoznia (ha netán esetleg sikerül átugrani azt az egy centit), már van egy. Ráadásul a szélsőjobbos dühöngésnek semmi köze a hagyományos kereszténydemokráciához, szóval el kéne ezt engedni. Nonszensz.

Hogy mennyire elveszítette az iránytűjét a nagy kormányos, hogy mennyire levetkőzte minden eddig is csak minimálisan meglévő gátlását, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, amit itthon hörög annak a bizonyos ellenségképnek a beazonosításáért, amely 2022-ben elhozhatja az újabb fideszes kétharmadot. Ez itt tényleg mindennek a legalja, ha majd a NER több könyvespolcot megtöltő dokumentációját valaki összerakja valamikor, ez különálló fejezetként szerepeljen majd benne (köszi):

Magyarul: született egy kártérítésről szóló bírósági ítélet. A nagy kormányos nem tudja (nem vitatja), hogy mi történt: szegregáció vagy rosszul sikerült felzárkóztati kísérlet. A nagy kormányos elfogadja a bíróság ítéletét (úgy érti: szerencsétlen bírói ítélet született), vagyis nem tudja elfogadni, hogy pénzt adjon a semmiért. Mert még egyszer mondja: mindent megadunk, de pénzt nem adhatunk.

Salakmédiás uszító aláfestés 1: A pénzzel kitömés helyett képzéssel segítené a gyöngyöspatai romákat a kormány.

Salakmédiás uszító aláfestés 2: Ön kinek ad igazat? Orbán Viktornak, aki szerint igazságtalan munka nélkül milliókat kifizetni vagy a Soros-szervezetnek, amely szerint százmilliós összeget kell kifizetni a gyöngyöspatai romáknak szegregáció miatt? Ha Ön Orbán Viktorral ért egyet, akkor küldje SMS-ben az “O” betűt, ha pedig a Soros-szervezet véleményét osztja, akkor küldje az “S” betűt a telefonszámra! (…) A szavazás vasárnap este 19.30-ig tart!

Rétváriul: a kormány jogkövető magatartást tanúsít. Nem vitatja, hogy jogsérelem érte a gyöngyöspatai roma gyerekeket, csak azt szeretné, ha a kompenzáció (szemben a bíróság ítéletével) nem pénz, hanem képzések formájában történne. Mer’ az emberek igazságérzete ezt kívánja, és mer’ – visszatérve Orbánra – a magyarok soha nem fogják elfogadni, hogy pénzt adunk a semmire. Ilyen alávaló hangulatkeltéssel szerintem még a viszkető tenyerek időszakában sem találkoztunk, pedig a NER már minden elképzelhető vaddisznóságot sikeresen túllicitálta az elmúlt években. A taknyon-véren rángatás keresztényi szeretetének nevében.

Ahol a miniszterelnök bírói ítéleteket minősít és tagad meg, ahol a miniszterelnök nem hajlandó jogkövető magatartást tanúsítani, ott a kormány milyen alapon várja el az egyszerű állampolgároktól, hogy betartsák a törvényeket? Ha holnap megbírságolják a mezei magyar állampolgárt tilosban parkolásért, akkor ez alapján mondhatja a mezei állampolgár, hogy ő inkább százas szöggel vagy gombostűvel fizetne, mert az igazságérzetét sérti, hogy pénzben fizessen? Mondhatja azt is, hogy holnaptól nem fizet adót, és rohadtul nincs kedve eltartani az Orbán-dinasztiát, mert az igazságérzete szerint ő nem azért dolgozik, hogy mások az ő hátán gazdagodjanak? Hogy veheti egy miniszterelnök a szájára azt, hogy a semmiért fizet, amikor még Rétvári is elismerte, hogy jogsérelem érte azokat a szerencsétleneket? A kártérítés nem a semmiért jár, egyáltalán nem tisztelt sufnijogász miniszterelnök úr, hanem az okozott kár megváltását szolgálja. És miközben lehetne azon értelmesen és előremutatóan vitázni, hogy mi mindent lehetne és kellene tenni az oktatási leszakadás visszafordításáért, azt  mondani, hogy a semmire nem adunk pénzt, még a kocsmában is szívlapát-pozitív állítás lenne. Külön ajánlom figyelmébe a szellemileg és erkölcsileg árvízkárosult állampárti propagandának, hogy a gyöngyöspatai romáknak nem a Soros-szervezetek, hanem magyar bíróság ítélte meg a kártérítést.

Jobb ha megyek. Minden jót!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább