Az adat: hatalom. Akinek hatalma van az adatok befolyásolására, annak szinte bármire kiterjed a hatalma. Hiszen ki vitatkozhatna vele? A számok őt igazolják. És a számok nem hazudnak. Vagy mégis?
Mint láthatjuk a médiában, szinte bármit lehet mondani, lesznek akik egyetértenek, lesznek akik ellentmondanak. Szekértáborok feszülnek egymásnak, és óriási a zaj. És ebben a zajban gyakorlatilag csak egy dolog képes átütni az egymásnak feszülő szekértáborok közötti falat: az adat. Az egyértelmű adat. Az olyan adat, ami feketén fehéren megmutatja, hogy mi a helyzet. Az ilyen adat eldönti, hogy egy védekezés sikeres vagy nem, hogy a kormányt támogatja-e a nép, vagy nem. Fehéren feketén. Amíg nincs adat, lehet ezt is, azt is mondani. Ha adat van, akkor az eldönti. És az emberek igazodnak. Szomorúan vagy lelkesen, de ha kellően egyértelmű az adat, akkor igazodnak. Akinek hatalma van az adatokat befolyásolni, annak hatalma van a nép fölött.
Az adatok manipulációja demokráciákban szinte elképzelhetetlen, a diktatúrákban viszont a hétköznapok része. Persze ilyesmi ott sem történhet nyíltan, mert az adatnak addig van csak hatalma, amíg az sokak szemében hitelesnek tűnik. A látványosan hiteltelen adat gyakran épp az ellenkező hatást váltja ki, ha pl. a választásokat látványosan elcsaló diktátorral szemben fellázad a nép.
A tehetséges zsarnok, ha adatot akar hamisítani, akkor titokban csinálja, és erre alaposan felkészül. Ehhez persze egy jól kidolgozott stratégia kell, egymásra épülő lépésekkel, sok szereplővel, ügyes fedősztorikkal. De még a legjobb stratégia, szereplő és fedősztori esetén is lesznek árulkodó jelek. A következőkben egy ilyen lehetséges stratégia lépéseit mutatom be, majd két, a hatalom számára különösen kényes időszak (a 2018-as választások és a jelenleg zajló COVID járvány) esetében lépésről lépésre számba veszem azokat az “apró” jeleket is, melyek a háttérben zajló masszív állami adathamisításra utalhatnak.
(1) Az elemi adatok keletkezésének szoros kontrollálása, az elsődleges információk kikerülésének minimalizálása. Ha senki nem ismeri az elemi adatokat, akkor összeadni sem fogja tudni őket senki.
(2) Az „összesítési” tevékenység elrejtése. Az a jó ha csak egy nagyon szűk kör tudja/látja, hogy hogyan is zajlik a számítás valójában. A helyszínt és a résztvevőket hermetikusan el kell szigetelni a külvilágtól, sőt az a legjobb, ha senki sem tudja, hogy kik, hol és mit csinálnak pontosan.
(3) „Reverz összesítés”, azaz az elemi adatok összeadása helyett egy fordított művelet zajlik: (1) először a főnök eldönti a célszámokat, (2) majd a beavatottak kiszámolják belőle, hogy akkor mennyi is „kellett legyen” az eredeti adat ahhoz, hogy a kívánt célszámok jöjjenek ki úgy, hogy a módosítások minél kevésbé legyenek feltűnőek.
(4) A módosított adatok „visszaszinkronizálása”, azaz az elemi adatok visszajuttatása azok „keletkezési helyére”, hogy azok ott a megfelelő hivatalos jegyzőkönyvekbe, napi jelentésekbe, stb is belekerülhessenek. Erre nem minden diktátor fordít egyforma hangsúlyt, de van, amelyik nagyon alapos: senki se tudjon utólag sem hibát találni, csalást kiáltani. Így azt is el tudja érni, hogy aki utólag kételkedni, kérdezni mer, az megszégyenülten fog távozni. És következőnek már senkinek sem lesz kedve kérdezni.
Ezek voltak eddig az adathamisítási stratégia főbb lépései. Mindenkire egyénileg rábízom, hogy mennyire ismer rá ezekre a lépésekre a két bemutatott időszak apróbb jeleiben, eseményeiben. Tudni kell azonban, hogy mint minden jó harcot, ezt is egyszerre több fronton vívják az adathamisító rezsimek. Vagy – más szóval – vannak a stratégiának még további járulékos elemei, melyek sikeres végrehajtása nélkülözhetetlen a terv sikeréhez. Ezek az elemek is nagyon jellegzetesek, jó ezekről is tudni és figyelni rájuk:
(5) Több lábon állás. Hasznos és fontos, ha az adatok közvetlen manipulációját kissé közvetettebb manipulációk is kísérik. Jó, ha minél többféle ilyen van, és az sem baj, ha ezek egy része irritálóan látványos, mint pl. a szavazók buszoztatása, vagy a COVID “másodlagos halálokká” való lefokozása. Az ilyen manipulációknak hármas hasznuk van: (1) javítják a statisztikát (kevésbé kell átírni a számokat), (2) elterelik a figyelmet a fő trükkről, és (3) alternatív magyarázatot kínálnak a kritikus tömegeknek, akik jobb híján maguk is elhiszik, hogy a „szürkezónás technikák” (buszoztatás, szavazatvásárlás, megfélemlítés, médiatúlsúly, stb) miatt lett pont annyi az eredmény, amennyi lett. És a főműsorszám pedig közben akadálytalanul halad tovább.
(6) Porhintés, zajkeltés és a figyelemelterelés. Minél több, annál jobb, az embereknek ugyanis véges a figyelme. A fentebbi „szürkezónás manipulációk” erre is jók, hiszen az éber tekintetek egy részét elterelik a fő műsorszámról. De emellett nem árt további megosztó témákat is bedobni, például miért ne lehetne a járvány közepén az apa és az anya nemével foglalkozni, vagy éppen durván átírni a választási törvényt? Dupla haszon: tereli a figyelmet, és közben a biciklit is egy picit tovább tolták.
(7) És hát jó, ha ehhez van egy ügyes színjátszókör is, akik kissé esetlenkedve eljátsszák a patyomkin-demokrácia rájuk osztott szerepeit. Nem árt például, ha van egy jóságos, de szigorú tekintetű nagymama, aki némi zavarodottsággal elő tudja adni, hogy „kérem én nyugdíjas vagyok, nem értek a számítógépekhez”, vagy hogy „sajnos mi nem tudjuk, hogy hol hány beteget kezelnek”, mikor melyikre van épp szükség. A bénázás, szervezetlenség szintén kötelező kellék, hiszen még mindig jobb, ha „csak a szokásos” felkészületlen rögtönzésnek tűnik az, ami történik. Ehhez a társadalom az elmúlt 10 évben már bőven hozzáedződött, és csak legyint rá.
Akinek lehetősége van a rólunk szóló adatok meghamisítására annak hatalma van felettünk. Rajtunk múlik hogy ezt meddig tűrjük el.
bacon
Korábbi cikkek a témában:
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.