Szeptember 26,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Felkészülni a ‘felkészülhetetlenre’

Két stratégia figyelhető meg most szerte a világban. A legtöbb ország minden erejével az emberek megmentésén és a vírus legyőzésén dolgozik. De létezik egy olyan stratégia is, ami kissé máshova helyezi a hangsúlyt. E stratégia szerint a lényeg a pillanat uralása, azaz sokkal többet számít, amit az emberek gondolnak, mint az, ami a valóságban történik. Ez a stratégia mindenekelőtt az információáramlás szabályozására fókuszál, és a számok és a hírek szintjén igyekszik megnyerni a csatákat. Ahogy a választások során is végső soron nem a szavazatokat, hanem a szavazatszámlálást kell megnyerni, itt is elég ha papíron védi meg a kormány a népét a gaz vírus ellen. Nyilván nem árt a számok és a valóság közötti különbségekre rávilágítani próbáló ‘rémhírterjesztők’ hatékony elnémítása sem. 

A jelenlegi járványügyi irányítórendszer minden részletében központosított és átlathatatlan. Teljesen hiányoznak belőle például az autonóm döntési jogkörrel rendelkező felelős szakértők. Persze állítólag valahol ott vannak a háttérben. „Nem láthatjuk, de higgyük el…” mennyi mindenre ez a válasz most! Mintha minden az információk aramlásának szigorú kontrolljára lenne megtervezve. Milyen okkal kerülnek hirtelen katonák minden kórház élére? Milyen okból veszi át katonai parancsnokság a telekommunikációs cégek felügyeletét? Csak nem ugyanabból az okból, ami miatt a kritikus pillanatokban a TEK kordonnal vette körül a ‘Nemzeti Választási Iroda’ épületét? Miért Magyarország az egyetlen európai ország, ahol nem adják ki településkre lebontott szinten a járványügyi adatokat? Csak nem azért, mert egy város vagy falu szintjén ezek az adatok már ellenőrizhetőek? Milyen kellemetlen lenne, ha itt is ott is elkezdenének szivárogni a hírek, hogy „lám, a faluban még mindig nulla halottat tart számon a rendszer, pedig vasárnapig már öten meghaltak”. Jobb az ilyesminek elejét venni. Az országos szinten összesített adatok leellenőrizhetetlenek, és ha valaki mégis elkezdene számolgatni, akkor az nyilvánvalóan rémhírterjesztő. És innentől a védekezés ‘sikeressége’ garantált.

De hát aki egy kórházban haldoklik, annak már úgyis mindegy, hogy mi kerül az országos statisztikai összesítésbe, nem? Mi múlik ezen? Mi a tét? Nagyon is sok. Ebben biztosak lehetünk, ugyanis ha nem így lenne, akkor a rezsim nem védené ennyire foggal-körömmel az általa felállított alternatív valóságot. Akár Magyarország és Európa sorsa. Az egész szabad világban ugyanis, köztük Európa összes országában, nagy csata zajlik a lelkekért. Ebben a csatában egy, a 20. századi nyugati világ alapértékeit (pl. demokrácia, szabad piac, tolerancia, párbeszéd, szabadságjogok) hangsúlyozó, és egy ezeket kétségbe vonó narratíva áll szemben egymással. E csata háttere, mozgatórugói (pl. éghajlatváltozás, társadalmi egyenlőtlenségek, nyersanyag-készletek kimerülése, stb.) egy külön misét (írást) megérnének. Itt most viszont talán annyi is elég, hogy a 20. századi modell sajnos valóban objektív külső okokból fenntarthatatlanná vált. Valóban változásra, a rendszer áttervezésére van tehát szükség. Nagyon nem mindegy azonban hogy, milyen irányba változunk. 

A pillanat uralására törekvő „ideológiamentes” politikai erők számára egy ilyen helyzet ajándék. Minden bizonytalanság, minden vita, társadalmi repedés egy meglovagolható témát jelent, egy új lehetőséget arra, hogy fogást találjanak társadalmon. A putyini-orbáni modell itt  Nyugat-Európában (ahol én is élek) is széles társadalmi rétegek számára nagyon vonzó. Ők annyit látnak, hogy „lám, van egy erős kezű vezető, és máris alapjában rendben mennek a dolgok. Nyilván rendben mennek, hiszen az emberek újraválasztják őket, nem? És lám, a koronavírussal is mennyivel jobban megbírkóznak most ott, mint mi itt. Itt van, látjátok, tessék, Putyin és Orbán a vírust is sikerrel megállították. Itt vannak a számok feketén-fehéren, azok nem hazudnak.”

Ne legyenek illúzióink, nagyon picik már a nyugati demokráciák tartalékai. Az USA és az Egyesült Királyság már elestek. Az EU nyugati és északi tagállamai jelentik a demokrácia utolsó nagyobb szigetét, ami még tartja magát. De itt is rezeg már a léc. Nagyon sok múlik azon, hogy mennyire lesznek sikeres a magyar rezsim „inforációkormányzási” igyekezetei. Ha sikerül résmentesen zárniuk, és az illúzió élethű lesz, akkor rövid időn belül a nyugati világ maradéka is elesik. És ezzel a szabad Magyarország utolsó reményei is. 

És itt jön a legfontosabb üzenetem. A felhatalmazási törvénnyel valami érdemben megváltozik Magyarországon. A megmaradt független értelmiség a parlamenti ellenzékkel egybehangzóan figyelmeztet, hogy ez az a pont, ahol a demokrácia utolsó maradványai is felszámolódnak. Nyílt diktatúra közeledik. Ha ez a helyzet, akkor viszont nem érdemes felkészületlenül, zsebredugott kézzel átsodródni ebbe a ‘szép új világba’. Nem mintha sok mindent lehetne tenni. De azért némi felkészülésre mindig van lehetőség, és lehet hogy ezen a kicsin is sok múlik majd. Sokan élnek súlyosan elnyomó rendszerek poklában a világ minden részén. És ott sem adta fel mindenki a harcot. Még nem. Amíg létezik szabad világ, addig van remény. Tanuljunk tőlük. Tanuljunk dokumentálni. Gyakoroljunk, próbáljunk nem éles helyzetekben. Építsünk megbízható kapcsolatokat. Alakítsunk valódi polgári köröket. Keressünk biztonságos kommunikációs csatornákat. Ismerkedjünk a felhők használatával, építsünk ki menekülő és adatmentő utakat. És a legfontosabb: gondoljuk végig, hogy mi várható, és hogy hol lehet esetleg nekünk is szerepünk. 

A járvány és a világszínvonalú magyar egészségügy találkozásakor elképzelhető, hogy hajmeresztő dolgok fognak történni. Ezek egy része valószínűleg szöges ellentétben fog állni a központi kommunikációval. Dokumentáljuk őket. Azok, akik hivatásuk folytán picit többet látnak az eseményekből (pl. kórházi dolgozók, „nemzetstratégiailag jelentős” cégek alkalmazottai, állami intézmények hivatalnokai): nagyon sok lehetőség van valamit tenni. Történjék akármilyen disznóság, mással máshol is épp ugyanezt teszik. Senki sincs egyedül. Csak az, aki hallgat. 

Akik esetleg a rendszer belső működését is látják, rálátnak a színfalak mögött futó titkos döntésekre és eseményekre, azok sokkal hatékonyabban tudják bontani a hazugság falát. A történelem sok példát szolgáltat arra, hogy egy egyre embertelenebb rezsim közép-, vagy akár felső vezetésében is sokakban megszületik a felismerés: ez már nem az a vonat, amire én felültem. Vannak vállalhatatlan kompromisszumok. Ráadásul a remélhető haszon is csökken. Mit gondoltok, ti középkáderek, akik ma a látszatdemokrácia paravánjait tartjátok: ha az EU már nem lesz abban az állapotban, hogy elvárásokat tudjon támasztani, akkor vajon hány napig lesz még szükség rátok? Örülhettek, ha a szabad elvonulás lesz a „hála” a szolgálataitokért, lehet szépen beolvadni az elnyomott tömegbe. És ti tudhatjátok legjobban, hogy ez mit jelent. Ehhez képest már nem biztos, hogy olyan rossz alternatíva a hőssé válás. (Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis…) 

A hazugság fala sosem áttörhetetlen. A legsötétebb, legkeményebb diktatúra sem zár minden pontján tökéletesen. Lesz rés a pajzson. A kérdés csak az, hogy lesz-e olyan is, aki készen áll akkor, amikor egy ilyen rés megjelenik. Jókor, jó helyen, kellően felkészülten.  Egy világjárvány és egy diktatórikus átszervezés közepén a hatalomnak garantáltan nem lesz alkalma és energiája minden részletre tökéletesen odafigyelni. Még nem. Ez később már nem biztos, hogy így lesz. Ha valamit lehet tanulni a nagy vezértől, akkor ezt: aki gyorsan lép, az csatát nyer. 

Senkinek ne legyenek kétségei: ahogy eddig már megszokhattuk, az új rendszer motorja is a hazugság lesz. Csak a sebességfokozat fog változni. De egyre több múlik azon is, hogy a látszat fenntartásában mennyire lesz sikeres a rezsim. Lassan a puszta életünk is. Ideje hát felnőnünk a feladathoz. Ha már nincs választásunk.

bacon

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!