Nem, semmiképpen nem szeretném elrontani az ünnepet, mert az immár 8. alkalommal megrendezésre kerülő Kolozsvári Magyar Napok valóban ünnepet jelent, és minden év kimagaslóan fontos, szimbolikus jelentőségű rendezvényének számít Erdély kincses városában. Nyilvánvalóan a magyarajkú kisebbség számára.
Még akkor is, ha oda a magyar kormány – a drága miniszterelnök úr nyaral – Kövér László házmestert delegálta egetverni, és a fenti – teljesen megdöbbentő, eszelős, már-már félelmetes – baromságokat elhadarni. Persze Tállai András is mehetett volna Kósával karöltve, Németh Szilárddal megtámasztva, nekik is pontosan ugyanúgy örültek volna, mint Kövérnek. A száj ugyanis tökmindegy, az üzenet a lényeg.
Márpedig az pontosan látszik, hogy a Fidesz-KDNP, ahogy eddig sem, úgy ezután sem bízhat semmit a véletlenre, már ami a határokon átívelő, szavazatokká konvertálható egészséges népbutítást illeti. Ettől függetlenül az számomra minden alkalommal megdöbbenésre ad okot, hogy bármilyen típusú – és jelen esetben egy kulturális rendezvényről beszélünk – eseményt képes arra felhasználni a nagyon nemzeti kormány tetszőleges szájszaga, hogy puskaporos, ellenségeket vizionáló politikai szarelkenéssel üdvözölje az éppen aktuális eseményt, ahol jelenésük van.
Az, hogy az erdélyi magyarok számára valóban különleges eszmei értékkel bíró Kolozsvári Magyar Napok ünnepi megnyitóján a magyar parlament elnöke hadviselést, fegyvereket, puskaport, ellenségeket, konfliktust és fenyegetettséget vizionál 2017-ben (nyilván azért, mert 2018-ban a Fidesz-KDNP-nek kell kötelező módon választást nyerni), több mint dühítő és frusztráló. Akkor is, ha a helyszínen mindenki könnybe lábadt szemmel, dagadó kebellel tapsolta meg a hihetetlen szónoklat kútfejét.
A fennköltnek szánt, ám a közönséges kövéri hagymázon és hamukán egyetlen milliméterrel sem túlmutató beszéd nem azért szóra érdemes, mert Kövér László ennél durvábbakat még soha nem mondott, hanem mert a magyarra fordított halandzsa félelmetes jelentéstartalmakat hordoz.
Ha van Isten, vagy ha nincs is, abban rendületlenül hiszek (akár megérem, akár nem), hogy valóban nem azok lesznek a történelem igazi nyertesei, akiknek erősebbek a fegyvereik és hangosabbak a hazugságaik. Igen, Kövér portás nyugodtan magára veheti. Csak hát legalábbis pofátlan, képmutató arroganciának minősül ez a kijelentés egy olyan ember szájából, aki rózsafüzérrel gépkarabélyokkal, 7,62 NATO-tölténnyel működő puskákkal, mesterlövő puskákkal, kézi gránátvetőkkel, elfogóhálókkal, vagy univerzális könnygázgránátokkal szereltette fel a parlamenti őrséget.
Milyen hitről és milyen identitásról hadovál ezek alapján Kövér László? A pénztárcájába vetett hitén kívül milyen hite és milyen identitása lehet az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának segédmunkatársából meggyőződéses liberálissá avanzsált, mára a liberalizmust tűzzel-vassal üldöző véresszájú, elvtelen, a saját pillanatnyi, egyéni érdekeit szolgáló, önmagát bármikor szembeköpő, mindent letagadó, hazug kereszténydemokrata-nemzeti-polgári Kövér Lászlónak?
Nem mondom, Lányi Zsolt, egykori kisgazda politikus (nyugodjék békében!) is ama örökbecsű kijelentésével maradt meg a kollektív emlékezetben, mely szerint a magyar katona egy szál szuronnyal többet ér, mint egy amerikai katona ötezer rakétával. Attól tartok viszont, hogy miként a hit erejével nem lehet gyógyítani, CT-vizsgálatokat elvégezni és kezet fertőtleníteni, úgy általában sem túl egészséges a hit erejével kábítani a népeket. Hogy majd a hit az atomtámadástól is megvéd.
Kövér úr! Tudom, hogy csak azért, mert az engedelmes, fejet lehajtva gazsuláló, minden anyaországi támogatást hálásan köszönő, a Fidesz-KDNP jövő évi választási győzelme érdekében máris kezet-lábat törő, a szemükbe hazudást a fülük mellett lelkesen elengedő határon túli politikai vezetők egyike sem tette szóvá, és nem emelte fel a hangját, amikor Orbán Viktor először etnikailag homogén nemzetállamozott, mi akkor is szóvá tettük, és én most is szóvá teszem.
Abban a városban, ahol a korábbi magyar alpolgármestert az erős, szuverén román nemzetállam igazságszolgáltatásnak csak foltokban nevezhető rendszere hosszú hónapok óta meghurcolja, és gyakorlatilag derékba törte az életét, mennyire kurva jó ötlet – akár finomítva és körbeírva az eredeti gyászos megszólalást – Magyarországra utalva bőszen nemzetállamozni?
Mennyire normális, felelős egy olyan házelnök (lehetne bármelyik vérmagyar politikus), aki az egységes és oszthatatlan, szuverén román nemzetállam árnyékában Orbán korábbi penetráns kinyilatkoztatásának fékezett habzású változatát előadva tolja a lábszagú bullshit-cunamit?
Hányszor kell még elmondani, hogy a hatalomba görcsösen és elkeseredetten kapaszkodó Fidesz-KDNP is megértse: a nemzeti, hazafias alapon mellet döngető nemzetállamozás eszméje alapjaiban ellentétes a határon túli kisebbségi kultúra eszméjével, de annak egész létével is? Aki ezzel szórakozik, az nem tesz mást, mint a magyar kisebbségek létével szórakozik.
A magának úton-útfélen, és főleg alanyi jogon tiszteletet követelő, mindent a nemzeti felsőbbrendűségéből, különlegességéből levezető, diplomáciai partnereit foghegyről kioktató, Brüsszel megállításán fáradozó, emberek csoportjait hitük miatt lábbal tipró, pellengérre állító, az ellenük indított gyűlöletkampányból élő magyar kormánypárt egyáltalán hogy veszi a bátorságot újra és újra, hogy mindenkit egységesen hülyének nézzen? És meddig még?
Hiszem, hogy ez a fegyverkező, a populista, demagóg, hazugságokkal nyíltan operáló, álkeresztény, megélhetésileg köpönyeget forgató, magyarságán kívül semmi mást felmutatni nem képes, nacionalista, reakciós, bezárkózásra és idegengyűlöletre hatalmat építő, nemzetállamozó kormány oda fog kerülni, ahova való: a történelem szemétdombjára. A kérdés változatlanul az, ami eddig is volt: addig mi lesz?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.