NEHAZUGGY

Hogy az ilyen Tállai-féle bazári majmok és intellektuálisan visszamaradott pártkatonák hülyét csináljanak mindenkiből

H. Andrea | 2017. Január 4, Szerda | 11:07

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Alapvetés, a NER pőre-meztelen valósága, egy naponta megalázott ország elbeszélő jelene 22 másodpercben:

Tállai András nemzeti főkóstoló és megtekintésügyi, szalagelvágásügyi pálinkaszakértő valamint kolbásztöltő szaktekintély kivételesen nem vágott el semmit, nem kóstolta végig a hejőkeresztesi falunapok menüjét és óvodásokat sem használt biodíszletnek tetszőleges népnemzeti esemény ürügyén random emelvényeken, hanem – bármilyen morbid és abszurd és groteszk – sajtótájékoztatót tartott. A különösebb kommentárt nem igénylő felvételeken pontosan látszik, mi lett ebből, úgyhogy én csakazért is fűzök néhány kommentárt a történethez.

Azt most hagyjuk a büdös francba, hogy ez a mélysötét suttyó adóügyi államtitkár lehet úgy, hogy a magyar nyelvet is magyar nyelvre kell fordítani neki, és akkor sem érti. Legutóbb a legendás Bözsi-utalványok kapcsán mutatta be: attól, hogy ő az átlagnál talán egy árnyalattal magasabban kvalifikált táskahordozó, egyáltalán nem biztos, hogy képes értelmezni egyszerű, elvileg a szakterületéhez kapcsolódó kérdéseket, de legalább sokadik nekifutásra is csak kapitális baromságok hagyják el a száját.

Ez a 22 másodperc viszont a bárgyú értetlenkedésen túlmutatóan is átlagon felül dühítő. Ugyanis Bandi – aki feltehetően Kövér Lászlóhoz járt illemtanórára és tőle tanult jómodort is – már nem egyszerűen az ártatlan, esetlen, semmiről nem tudok, semmiről nem tehetek elv alapján létező nép gyermekét játssza, hanem arrogáns, sértődött és felháborodott.

Az történt ugyanis az év harmadik napján, hogy a közepestől gyengébb képességű Varga Könyvelő Mihály Nemzetgazdasági Minisztériumának miniszerhelyettesét, egyben az adóügyekért felelős államtitkárt és NAV-vezetőt, aki nem mellesleg a mezőkövesdi fociklub elnöki tisztségét is betölti, arról kérdezték, hogy a stadion közelében közpénzből épülő sportszálló építési költségei mégis milyen csoda folytán háromszorozódtak meg hirtelen. Hogy miként lehetséges az, hogy az eredetileg nettó 500 milliósra tervezett költségkeret tavaly nyáron 70, majd decemberre 900 millióval kúszott fel. Hogy a tetves büdös életben van az, hogy a 970 milliós többletköltségből a kormány nagyvonalúan átvállalt 500 millió forintot?

Bár a 45 szobás szállóra kiírt közbeszerzésben ez sehol nem szerepel, Tállai Bandi fullba nyomja a semmihez nem értő, ráadásul hazug idiótát: a háromszoros költség (500 millió helyett közel 1500 millió) azzal magyarázható, hogy a hotel több ütemben épül. Az mno.hu beszámolója szerint ezt válaszolta szó szerint:

Hogyha Ön tudja azt, hogy egy szállodának a költségvetése mennyi, akkor nem gondolhatta azt, hogy 500 millió forintból egy sportszállót egy 45 ágyas (?) sportszállót föl lehet építeni. Tehát az eredeti költségvetése ennek a sportszállónak akkor is annyi volt, az, hogy több szakaszban van a közbeszerzése, ez pedig a beruházónak a jogszerű döntése.

Remélem, hogy a végtelenül buta Tállai azért a szoba és az ágy közötti különbséget legalább hírből ismeri, bár egyáltalán nem ez itt a lényeg. A Hír Tv riporterét az érdekli – mint ahogy remélhetőleg minden tisztességesen adót fizető magyar állampolgárt is párthovatartozástól függetlenül jogosan érdekelhet -, hogy mégis mibű fogják ezt a horribilis többletköltséget finanszírozni, ha már a 500 milliót is a költségvetésből kapták.

Tállai a kínosan kényelmetlen és kellemetlen kérdéseket megelégelve, eltorzult fejjel kiszól a képből és a munkáját végző újságíróra uszítja a tárca bájosnak egyáltalán nem nevezhető sajtósát – név szerint Linczmayer Szilviát -, hogy csavarja már ki azt az idegesítő mikrofont a szóban forgó kezéből, mert ez tarthatatlan. Egyszerűen tarthatatlan, hogy ezeket a pofátlan médiamunkásokat az érdekli, hogy a tisztelt kormány mégis milyen alapon szórja ész és gátlások nélkül a mindenki közös vagyonát.

Az aktuális napi gyalázat szemléltetésére keresve sem lehetne ennél jobb példát találni. Nem vicces, nem mulatságos, csak végtelenül felháborító. Minél többször megnézi az ember ezt a néhány másodpercet, annál vérlázítóbb a gazemberség. Aminek soha, sehol nincs alja, vége. Nézzük csak még egyszer. A Kósa Lajos-diplomás félkegyelműt kilökik a nemzeti zászlók elé sajtót tájékoztatni. Az újságíró kérdez, Tállai agya görcsbe rándul, és kiül az arcára a leplezhetetlen, semmit nem értő ősbutaság. A kérdés elhangzása közben bunkó módon odaszól a szolgájának, cselekedjen már valamit. A bamba ábrázat mögül magas hangon visszakérdezés, az elkeseredett harc az idővel, ameddig csicskanéni odaér és intézkedik, egyszerűen elborzasztó.

És bár amikor Havasi Bertalan páros lábbal rúgta ki az eltiport Népszabadság újságíróját a zavarosfejű brüsszeli sajtótájékoztatójáról már elmondtuk, és bár akkor is pusztába kiáltottuk a szót, szívesen megismétlem, mert mást nem tehetek: ha maradt még újságíró széles e hazában, akkor az ilyen nyilvánvaló aljasságok esetén a jelenlévők egy emberként állnak fel (igen, a kormánypárti fizetett szócsövek is, mert semmi nem tart örökké, és mert valahol talán maradt még némi tisztelet/becsület a szakma irányába) és úgy hagyják faképnél az éppen ügyeletes tájékoztató állványt és az általa prezentált kutyakomédiát, mint a huzat.

Változatlanul nem az a kérdés, hogy Tállai András, Orbán Viktor, Kósa Lajos, vagy Lázár János. Nem az a kérdés, hogy a földbuta Tállai nem képes két összefüggő mondatot egymás mellé rakni, vagy hogy a papírra leírt szöveg felolvasásán kívül alkalmatlan bármilyen intellektuális tevékenység elvégzésére. Az a kérdés, hogy mikor van az, hogy elég ebből? Hogy minden újságíró felfogja: egy nyolcadrangú samesznéni nem tekerheti ki a mikrofont egyetlen újságíró kezéből sem; hogy egy szervilis duplanulla Havasi Bertalan nem rúghat ki önkényesen egy médiamunkást sem a főnöke sajtótájékoztatójáról azért, mert nem tetszik a pofája; hogy egy Kövér László nem akadályozhatja a munkáját végző újságírót és nem tilthatja ki a parlamentből; hogy egyetlen közpénzből fizetett gyökér sem tagadhatja meg azt, hogy a neki feltett kérdésekre válaszoljon.

Ez régóta nem Tállai Andráson vagy tetszőleges csicskanénin múlik, hanem az újságírókon. Igaz, hogy ez itt a legkevésbé sem demokrácia, de már tegnap sem lett volna szabad eltűrni, hogy ilyen módon alázzák meg azokat az egyre szűkebb térbe visszaszoruló újságírókat, akik tájékoztatni akarnak a kormány ügyködéseiről, és nem propagandát nyomnak reggeltől estig. Meddig elviselhető még, hogy az ilyen Tállai-féle bazári majmok és intellektuálisan visszafejlődött pártkatonák hülyét csináljanak nem csak belőlük, hanem minden egyes állampolgárból? Aki továbbra is azt hiszi, hogy erre a minősíthetetlen viselkedésre válasz az elmúltnyolcév, és hogy bezzeg azok is loptak, az meg is érdemli. Csak kár, hogy Tállai Bandi túlköltekezését nem csak azoknak kötelező pengetni, akik meg is érdemlik.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!