NEHAZUGGY

A Tízparancsolat módosításáig nem kellene megállni

Húshagyókedd és hamvazószerda után sima csütörtököt tartunk, jó reggelt mindenkinek! Úgy láttam, hogy az államvezetés nagy erőkkel, de legalábbis látványosan esett neki a böjti időszaknak. Németh Szilárd gasztronómiai birkozófenomén és államtitkár oldalán pont nem jártam, de őt nem is akarnám a világért se olyasmivel vádolni, amire soha nem vetemedne. Ami a többieket illeti: érteni vélem, még ha viszolygok is tőle, hogy a melldöngető műanyagkereszténység ilyen. Feltétlenül ki kell tenni az ablakba, mert az a biztos. A böjti reggelinket ábrázoló csendéletet (2 fonnyadt alma + 1 rothadó narancs megtámasztva egy kávéval és szellemi táplálék gyanánt a kivasalt Nemzeti Sporttal) is beleértve, ne maradjon magánügy, hogy a Tízparancsolat életvitelszerű megszegése mellett azért a külsőségek, a díszletek a helyükön vannak.

Gyanítom egy ideje, hogy az én készülékem működésében lehetnek zavarok, viszont ez a helyzet: idült hányingerem van attól, amikor az égig érő gazemberséget és erkölcstelenséget keresztény mázzal leöntik és azt állítják, hogy ez a tuti, ez a követendő, ez az elvárt, ezt kell zabálnia mindenkinek. Ha böjt, ha nem böjt. Nem segített az émelygésemen a hír, hogy a református keresztény anyaszentegyház zsinata ugyan titkos szavazással, de legalább közel kétharmados többséggel a fideszes Balog Zoltán januárban hivatalba lépett vadiúj püspököt választotta meg a felekezet első emberévé. Azt a betanított esztergályosból lett lelkészből lett emberi erőforrásokért felelős minisztert és pártkatonát, aki nemrég még a Fidesz pártalapítványának élén éktelenkedett. És aki már eleve püspök is úgy lett januárban – még mielőtt a zsinat lelkészi elnökévé felkenték volna tegnap -, hogy még jelölt sem lehetett volna a tíz éves politikai kicsapongása okán megszakadt „folyamatosság” követelményének nem teljesítése miatt. Megoldották: Balog kedvéért reformátusék módosítottak a játékszabályokon. Balog kedvéért már nem kell legalábbi tízévi folyamatos lelkészi tevékenység ahhoz, hogy valaki a Magyar Református Egyház püspöke lehessen. Mondjuk közönséges valaki nem is lesz soha püspök, ellenben aki azért lesz politikus, mert előtte Orbán úgynevezett lelki vezetője volt, majd azért cseréli vissza a jelmezét levitézlett miniszteri köpönyegről papi palástra, mert Orbán azt akarja, azzal más a helyzet.

Remélem, büszke magára az egyház, amely ehhez a politikai megszálláshoz röhögve adta a nevét, de lenne azért még tennivaló, bár az öklendezve elforduló híveiket aligha fogják visszaszerezni. Szerintem már csak egy dolog maradt hátra: a saját szabályaik fércelgetése után ne álljanak meg a Tízparancsolat módosításáig, meg úgy általában is írják át a Bibliát (nem kívánt részek törlendők), hogy a hirdetett tanok tökéletes összhangban legyenek az önként, dalolva kiszolgált politikai hatalom erkölcsiségével. Egyúttal javasolják az állampártnak, hogy az alaptörvénybe is férceljék be valahogy. Mert ez így nagyon nagy gáz. Addig is Balognak szólhatna valaki: ne áltassa magát azzal, hogy meg lehet tisztulni attól, amit elrontott rajta a miniszterség. Sokszor kellene neki újjászületni ahhoz. Nyomja csak a politikai propagandát a református egyház élén (lásd a friss református pápaként tett első nyilatkozatát), és reménykedjen benne, hogy nincs pokol. Én meg abban reménykedem, hogy van.

Ami a politika cselédjévé szegődött egyházon kívül eső valóságot illeti. Néhány jelentéktelen aprósággal egészítsük ki a 2 millió létminimum alatt vegetáló büszke mimagyarok országának jelen állapotát. Először is, akit érdekel, elindult az újranyitásról szóló nemzeti kamukonzultáció, amire már nem szívesen pazarolnék szavakat, tegnap megtettem. Eddig is világos volt, és ez már így is marad: egy teljesen átláthatatlan, ellenőrizhetetlen produkcióról van szó, ami viszont kiváló hivatkozási alapul szolgál a semmiért felelősséget vállalni nem hajlandó, látványpékséget működtető propaganda-kormány számára, hogy ha mellémegy valami (erre azért folyamatosan látunk példákat), akkor majd lehessen azt mondani: ők csak a magyaremberek akaratának engedelmeskedtek.

Ezen kívül szarelkenés terén még a brüsszelezés, gyurcsányozás merül fel opcióként. Jegyezzük meg azokra az esetekre, amikor szembejön a soros gyurcsányozás (főleg a hívek és rajongók figyelmébe ajánlom): a nertársaknak sikerült nevetségessé tenni a bezzegévekben Gyurcsányék által összelapátolt államadósságot. Az orbánizmustól megszokott év végi pénzszórás megtette a hatását: a magyar államadóssága meghaladta a 38 ezer milliárd forintot, ezzel újra visszaugrott a GDP 81 százalékára. Mert ugye ezek lopnak, csalnak, hazudnak, de legalább tudnak kormányozni. Ugyeugye? Ja, nem. Ezzel szemben sikerült lenullázni a korábbi évek fényes sikereit, amelyeket ezen a területen elértek. Vagyis úgy sikerült felülmúlniuk a gyurcsányista államadósságot, hogy közben állandóan arról pofáznak, hogy milyen ütésálló, virágzó állapotú gazdaságot építettek, amit más országokkal ellentétben ennélfogva a járvány nem volt képes ledönteni a lábáról. Lófaszt, mama! És bár Orbán Viktor, minden gazdasági szakemberek gyöngye (nyilván a gazdasághoz is ő ért a legjobban) szereti megtévesztően kedvező, kozmetikázott munkaerőpiaci adatokkal döngetni a mellét, és azt sugallni, hogy nem hazudott, amikor annyi munkahelyet ígért, amennyit a vírus tönkretett, a háztartások fokozódó eladósodása rohadtul nem arra utal, hogy minden rendben lenne.

Nincs rendben, pedig ráadásul nem kevés EU-s pénz is jött Brüsszelből, miközben Orbán Viktor a Türk Tanács, Kína és Oroszország ánuszrózsáját fényesítette (két napja éppen Üzbegisztánnak hálálkodott, amiért tavaly tavasszal 650 ezer védőmaszkot küldött), és azon sírt a szája, hogy a gaz Unió semmit nem segít. Ezzel szemben az igazság az, hogy Európa DNS-e, az Európai Uniót bomlasztó zsarolási potenciál és kormánya százmilliárdokat hívott le Brüsszelből járvány elleni védekezésre. Az, hogy erről mélyen kussolnak, de legalábbis nem verik nagydobra, érthető és logikus: mint tudjuk, egyrészt az a pénz JÁR NEKIK, másrészt annak a pénznek egy jelentős része a kormányhoz közel álló nagyvállalkozóknak csúfolt strómanoligarchákhoz kerülhetett. Ja, és az igazán nagy pénzek még csak ezután jönnek, nem a kipcsokoktól és nem is a Kínai Kommunista Párttól, hanem szintén Brüsszelből. Ha innen nézzük, még nagyobb botrány, amit műveltek az államadóssággal.

Amihez fogható botrány – a totális kormányzati elmebaj egy másik dimenziójában -, hogy a saját paródiáját alakító Kósa Lajos, aki az összes többi baromsága mellett köszönettel elfogadta a csalással vádolt csengeri örökség nélküli örökösnőtől az egyik legnagyobb francia bank részvényeinek negyedét is, most nem a NER  egyik eldugott sarkában veri a fejét a falba, és próbálja megválaszolni az elmúlt 56 év legnagyobb kérdését, miszerint ennyi aggyal, hogy volt képes egyáltalán életben maradni, a közösségi oldalán szakért vakcinaügyben. Ahol azt fejtegeti, hogy a baloldali kútmérgezés miatt van az, hogy a magyarok a nyugati vakcinát jobban elfogadják. Szólhatna ennek a nyomorultnak is valaki, hogy ha ébren van, ne álmodjon. Most arról nem beszélek (de), hogy egy nap leforgása alatt három egymást agyonütő információ jelent meg az egyébként kurvadrága kínai vakcináról (nem csoda, hogy fürkész-portyázóék 5 milliót rendeltek belőle a lélegeztetőgép-algoritmus mintájára):

1. nem jött dokumentáció a kínai vakcinához (Népszava),
2. jött dokumentáció a kínai vakcinához, éppen tegnap ért ide (Müller Cili),
3. már december óta itt van a kínai vakcina dokumentációja (Szijjártó Péter fővakcinológus).

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kínai vakcina miatt az elvtársak úgy írták át a jogszabályokat (pont ugyanúgy, ahogy Balog kedvéért reformátusék a saját szabályaikat), hogy ne a szakemberek véleménye legyen a perdöntő, hanem a képzetlen fővakcinológus fürkész-portyázó külügyér, akkor hatványozottan ajánlott volna csendben maradnia bárkinek, Kósának különösen. Ehhez képest már az is jó hír, hogy egyelőre nem vesznek több kínai (és orosz) vakcinát. Mert ha így folytatják az oltás iránti bizalom aláásását, tényleg kikukázhatják a keleti vakcináikat a picsába. Felelőtlen, hazug, maszatoló banda. És közben kappanhangon visítja a felcsúti – ha kell, Lengyelországig megy ezért -, hogy felelőtlenség átpolitizálni a vakcinakérdést.

Akkor tegyük ki a pontot a napindító sejdejóreggelt poszt végére. Mindeközben a magánélete szentségét magának kikérő Varga Judit igazságügyi miniszter saját hatáskörben, egyedül, önkényesen, se pályázat, se semmilyen más kiválasztási procedúra nélkül jelölt bírót Magyarország (azaz a kormány) nevében a luxemburgi Európai Unió Bíróságra. (Ez a testület hoz végső ítéletet az Európai Bizottság és a tagállamok közötti jogi konfliktusokban.) A hat évre szóló megbízásra kijelölt személy pedig nem más, mint az a Csehi Zoltán, aki 2016-ig Varga elődjének, Trócsányi Lászlónak az ügyvédi irodájában munkálkodott. Talán nem kell hosszasan ecsetelni, miért aggályos (viszont példa nélküli is), hogy a posztot semmilyen szakmai fórumon nem hirdették meg, hogy a kiválasztás szempontjai nem ismertek, hogy a jelölt alkalmasságát érdemben nem vizsgálták. Ennél csak az az aggályosabb, hogy ügyről beszámoló Telex egyetlen indokolt kérdését sem méltatta válaszra Orbán harcos amazonja. Nem baj, majd lesz miért megsértődnie és megint kikérnie magának, hogy a balliberális média kavarja a szart, pedig hát nincs abban semmi látnivaló, hogy miközben alapvető elvárás, hogy uniós bíró a legszigorúbb értelemben független legyen az őt delegáló országtól, a trócsányista bíró-jelölt úrról ez aligha mondható el.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább