NEHAZUGGY

Csak egy emberként viselkedni nem tudó ember kellett hozzá

Jó reggelt, és ennél csak jobb reggelt mindenkinek! Nem szándékozom ezen a témán hosszasan rágódni, de azért egy kicsit muszáj. Gyengébb pillanataimban néha majdnem irigylem az állampártot. Azért, ahogy a sakálmédia (az egyéb érintett kormányzati üzemegységek is magukra vehetik) halálhörgései vagy éppen mély kussolása és/vagy mellébeszélése által kísérve Hollik Istvántól Németh Szilárdon át Kocsis Mátéig tajtékoznak, és akár egymással vitatkozva is igyekeznek lenyomni a társadalom torkán, hogy az ellenzéknek a kurva anyját (Fekete-Győr András és Vadai Ágnes előnyben). Namiért? Nyilván azért, mert a közismerten plebejus, szerény, visszafogott, a hatalmával való visszaélésre soha nem vetemedő miniszterelnök egy szem, 28 éves fia katonai esküje ünnepélyes letétele után alig két hónappal, az adófizetők közel 40 millió forintjából a hanyatló Nyugat egyik elitakadémiáján pallérozta az ő szerteágazó tehetségét.

Irigylésre méltó (francot!) a szolgalelkűségnek az a magas hőfoka, ahol a különböző rangú és jelentőségű Orbán-alattvalók egymásra licitálva arról győzködik mimagyarokat, hogy nincs semmi rendkívüli abban, hogy ha történetesen három magyar tanulhat a Sandhurst Királyi Katonai Akadémián, akkor abból az egyik valahogy mindenképpen a miniszterelnök fia lesz. Kocsis olvasatában: a baloldal aljasságának nincs határa. Hát hiszen sokadjára

a miniszterelnök családjára rontottak rá. Most épp abból csináltak műbalhét, hogy Orbán Viktor fia részt vett egy olyan katonai képzésen, amelyen amúgy bárki részt vehet.

Hát ez a probléma, nertársak. Hogy amúgy bárki részt vehet ezen a közpénzből finanszírozott elitképzésen, de mégis a miniszterelnöki sarj vesz részt rajta. Vagyis persze, hogy bárki részt vehet, de mégis Orbán Gáspár vesz részt rajta. Ez ugyanaz a sztori, mint az összes többi hasonló: a vasútépítéstől a mezőgazdaságig, a vendéglátástól a trágyabizniszig, a bányászattól a mérnöki tervezésen át a kormánypropaganda gyártásáig bárki milliárdokhoz, tíz- és százmilliárdokhoz juthatna a magyar és európai közpénzcsecsből folyó tejből és mézből, mégis mindig ugyanaz a néhány, az uralkodó dinasztiához mindenféle – nem utolsó sorban rokoni szálon kötődő – őstehetség nem tud félreállni a vissza nem térítendő támogatások, kicsengetett költségvetési pénzek és közbeszerzések útjából.

Ja, lehetett volna bárkiből Forbes-listás milliárdos gázszerelő a tehetsége okán, mégsem lett csak abból az egyből, aki történetesen haverja a miniszterelnöknek. Irányíthatná bárki a csilliárdos magyar divatügynökséget, de nem bárki irányítja, hanem bizonyos Orbán Ráhel barátnője. Teljesen indokoltan kaphatott volna állami támogatást a vendéglátóipari, szállodaipari cégei megmentésére egy rakás ember, akinek a járvány miatt padlóra került a vállalkozása, mégsem Mészárosék szállodái és egyéb harácsolmányai kénytelenek most csődöt jelenteni és lehúzni a rolót, hanem egy rakás politikai kapcsolatokkal nem rendelkező bárki.

És ilyen körülmények között tartunk ott, hogy műbalhézik és ráront (!) a miniszterelnök családjára az a határtalanul aljas baloldali, akinek akár ellenzéki politikusként, akár semmiféle politikai ambícióval nem rendelkező, hatalomra kerülni nem vágyó, ámde tisztességes, törvénytisztelő mezei állampolgárként felfordul ettől az egésztől a gyomra. Az Orbánt és családját életükön és vérükön, tökön és babon át, nem utolsó sorban mimagyarok érdekeivel szemben is kifordult szemekkel védelmező siserahad rendszeresen beledörgöli a pofánkba: a miniszterelnök és a família káefté a mi határtalan aljasságunk ártatlan áldozata, ők azok, akiket meghurcolnak, akikre rárontanak, holott hálásak is lehetnénk amiért ők egyáltalán méltóztatnak élni azzal a megszámlálhatatlan lehetőséggel, ami azért adott számukra, mert a miniszterelnöki székben nem egy államférfi, hanem egy erkölcstelen, lókupec mentalitású, a saját szerepét teljesen félreértő rossz arc pöffeszkedik.

És igen, ezért van az,  hogy miközben Hollandiában a kormány lemond azért, mert több ezer családot vádoltak meg tévesen adócsalással, Magyarországon a miniszterelnök azt magyarázza teli pofával – miközben éppen a 60 év felettieket akarja beoltatni azzal a kínai vakcinával, amelyet a járványt fizetett trollhadsereg bevetésével eltitkolni igyekvő virágzóan demokratikus Kínában is csak 59 éves korig adnak a pórnépnek  -, hogy neki miért nem szimpatikus az a gondolat, hogy az ellenzék, vagyis a baloldal válság idején felelősségre akarja vonni a kormányt. Amikor meg nincs válság, akkor meg azért nem szimpatikus, hogy a kormány felelősségre vonható, mert nincs válság. Szóvalhogy miközben a hanyatló Nyugaton több ezer család alaptalan megvádolása el nem követett bűnökért egy kormány lemondásához vezet, Magyarországon a kormány életvitelszerű létezésének egyik alapja hosszú évek óta, hogy emberek tíz és százezreit vádolják Soros-bérencséggel, hazaárulással, külföldi érdekek szolgálatával, bevándorláspártisággal, és nemhogy nem mond le a kormány, hanem ők vannak megsértődve, ha olykor számon kérik rajtuk azt, hogy nem kormányként, hanem bűnszervezetként működnek és viselkednek.

Ezért van az is, hogy a holland kormány lemondásáról, vagy az olasz kormányválságról Orbán futballista igazságügyi miniszterének az jut eszébe először – rögtön miután bevallja, hogy aggodalommal figyeljük mi mindannyian vele együtt, ahogy kormányválságok sorozata rázza meg Európát, el is tudom képzelni mennyire aggódik őkelme a főnök ellenségeiért -, hogy egy stabil, cselekvőképes kormány a vírus okozta nehéz helyzetben gazdasági versenyelőnyt jelent, Magyarország e tekintetben készen áll. Mármint a vírushelyzet utáni gazdasági helyreállítási versenyre. Erről meg vagyok győződve. A NER-holdudvar – amelyet a válság nemhogy nem rázott meg, nemhogy nem küldött padlóra, de közpénzzel kitömve, sértetlenül és zsírosan várják a nagy fellendülést – egészen biztosan készen áll a gazdasági fellendülésre. Hogy az egész ország készen áll-e, afelől komoly kétségeim vannak. Viszont ami ennél is szembetűnőbb: hogy eddig is, de most még az eddigieknél is agresszívebben mantrázzák, hogy akit demokratikusan felruházott a nép, és egymagában kényelmes többséggel kormányoz, az bármit megtehet. Az a jó kormány, amelyiknek nem kell senkit megkérdeznie semmiről, nem kell koalíciós partnerekkel egyezkednie, amelyik azt csinál, amit akar a következő választásig. Amelyik akkor is minden idők legjobb kormánya, ha a kényelmes többségét arra használja, amire az Orbán-kormány. Ha kitapossa a fél ország belét, akkor is kuss legyen, mert mindenhez is megkapták a többséget.

Például arra is, hogy tizenegy év után rádöbbenjenek: elveszítették a fiatalokat, akiket nem sikerült szénné hülyíteni az egybites gyűlöletpropagandával, a dohos álkeresztény hazug rigmusokkal. Tök menő, hogy lelkiismeretes újságírók mindenféle gazdasági alapvetésű elemzéseket készítettek Orbán átlátszó választási alamizsna-ígéretéről, ami a 25 év alattiak teljes szja-mentességéről szól. Szerintem viszont ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: amellett, hogy természetesen nincs szó teljes adómentességről, amennyiben Novák Katalin számolással megbízott családügyi princípium (aki szintén dörzsöli a tenyerét a Rutte-kormány lemondásának hírére) a főnöke közpénzrádiós szuszogását követően közölte, hogy csak az átlagbér alatti rész után nem kell majd adózniuk az érintetteknek (nem mintha olyan sokan lennének, akik huszonegykétévesen átlagbér fölött keresnek), nincs szó gazdasági, adópolitikai, pragmatikus, a közjót szolgáló megfontolásokról sem. Az, hogy eleve nem a pénzügyminiszterre, hanem a fiatalokért is felelős Novákra osztotta le a főnök a feladatot, egyértelműen arra utal, hogy itt kizárólag egy ócska választási kampányhúzásról van szó. Egyúttal remélem, hogy Rácz Zsófia fiatalokért kiemelten felelős diploma nélküli államtitkárt is elhajtják a vérbe, hiszen ezek szerint semennyire nem sikerült áttörést elérnie a fiatal generáció állampárt kebelére édesgetése terén. Mondjuk azzal, hogy arroganciában, a sajtó leugatásában, a nyilvánosság előli menekülésben a Fidesz öreg utcai harcosait szinte első perctől lekörözte, nem is nagyon volt ez valószínű. Nade adjon tanácsot a Fidesznek, akit ezért megfizetnek, ne én.

Még annyi mondanivalóm lenne, hogy sose érnék a végére, úgyhogy végszóként a ma reggelhez. Csillag István közgazdász azt írta tegnapi véleménycikkében, hogy az ellenzék vezetőjének nem kell minden kérdést megoldania (egy közös ellenzéki programot azért villanthatna majd, ha kiderül, ki ő), csak egyet: Orbán torzult személyiségéhez képest tudjon emberként viselkedni, akiben megbízunk. Az a helyzet – miközben persze ennek a földhözragadtnak és apróságnak tűnő állításnak a tágabb kontextusa is érdekes -, hogy én is rohadtul beérném ennyivel. Hogy egy vezető politikus, egy leendő miniszterelnök tudjon emberként viselkedni. Borzasztóan lesújtó, hogy ide jutottunk: hogy sokan már azzal is beérnénk, ha egy vezető politikus, ha egy leendő miniszterelnök képes lenne emberként viselkedni. Hogy már ennyi is elég lenne. Csak az a durva, hogy tizenegy év orbánizmus után már ez sem magától értetődő. És nem csak Orbán miatt van ez, hiszen Orbán torzulása önamgában semmire nem lett volna elég. Ez azért van, mert az egész állampárt, egy egész propaganda apparátus Orbánhoz torzult, vetkőzött ki magából és torzította magához a társadalom torzítható részét. Így lett hazafias cselekedet a törvényesített lopásból, így lett norma a karaktergyilkosságból és lejáratásból, így lett a gyűlölet a nemzeti büszkeség mércéje, és így lett a nép bizalmából milliárdos biznisz egy szűk körnek. Csak egy torzult, emberként viselkedni nem tudó ember kellett hozzá, tizenegy év meg egy szervilis apparátus. De sikerült? Szerintem sikerült.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább