Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A Rutte-kormány lemondása éppen a demokrácia létének bizonyítéka

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezennel hivatalos, a holland kormány bejelentette lemondását, amivel pontot tesznek egy hónapok óta tartó botrány végére. Idehaza erről a botrányról mondjuk nem igazán lehetett hallani csak akkor, amikor Mark Rutte pozíciója már veszélybe került. Az ügy a következő volt: 2012-től kezdődően több száz család került súlyos anyagi helyzetbe, miután a holland adóhatóság csalóként kezelte őket, és megvonta tőlük a gyermekgondozási támogatást, valamint számos esetben több ezer euró visszafizetésére kötelezte az érintetteket. Ez legtöbbször olyan családoknál fordult elő, ahol a szülőknek kettős állampolgársága volt. A nemzeti ombudsman és a holland parlament vizsgálóbizottságra is arra a következtetésre jutott, hogy az adóhatóság megsértette a jogállamiságot, figyelmen kívül hagyta a gyermekjogokat, és több családot lehetetlenített el anyagilag. Az, hogy emiatt a holland kormány kénytelen volt lemondani, szerintem nem akkora meglepetés, viszont több mint helyénvaló.

A meglepetés legfeljebb az lehet, hogy Orbán fanatikus rajongói emiatt olyan boldogok, mint Németh Szilárd, ha meglát egy kis csülkös pacalt. Azt mondják: ahelyett, hogy a teljesen demokratikusan kormányzó és az emberek érdekeiért kiálló Orbán-kormányt szidta volna, sokkal jobban jár, ha a saját problémáira koncentrál. Na most ez az ügy – ami végül Rutte karrierjének végét jelentheti – egy centivel nem volt súlyosabb azoknál az ügyeknél, amelyek napi szinten köthetők Orbánhoz és bandájához. Kormányzása elején még csak pár ilyen ügy volt, de ahogy haladtunk előre Orbán megérezte hatalmának, valamint saját tévedhetetlenségének, érintethetetlenségének ízét. Ennek köszönhetően lényegében eljutottunk oda, hogy nem havonta vagy hetente, hanem naponta történnek olyan dolgok, amelyek mindegyikéért akár külön-külön is lemondanának egy demokratikus országban.

Orbán hívei egyszerűen észre sem veszik, hogy kirabolták őket, és teljes mértékben hülyének nézik őket. Ezek az emberek szentül hiszik, hogy Orbán az ő királyuk, aki a népéért él-hal, és legyőz minden olyan „ellenséget”, aki véleményt mer megfogalmazni a jelenlegi állapotokról. Ezek az emberek Orbán bábjai a sakktáblán, akik boldogan vesznek részt ezekben a harcokban és alkalomadtán szintén boldogan adják életüket és vérüket is a rossz döntésekért. Ameddig egy demokratikusan működő országban a kormány érzékeli saját cselekvésének határait, addig idehaza Orbán lényegében azt tehet, amit csak akar, hiszen őt felelősségre vonni nem lehet, a morális iránytűjét pedig elvtársaihoz hasonlóan már hosszú évekkel ezelőtt elveszítették valahol. De Orbán azt is pontosan tudja, hogy van egy olyan több mint egy milliós csoport ma Magyarországon, akiket nem érdekel, hogy hogyan kormányoznak, és kiket taposnak el.

Ezek az emberek nem háborodtak fel, amikor ellopták a manyup pénzeket, sem akkor, amikor rokkantak állami támogatását vonták meg egyik napról a másikra. Akkor sem szóltak egy büdös szót sem, amikor Orbánék törvénytelenné tették a hajléktalanságot, vagy amikor menekülteket éheztettek a határon. Ezeket az embereket csak és kizárólag a saját szaros életük érdekli, senki másé. Ameddig nem rájuk kerül a sor – de még akkor is sokszor némák maradnak –, addig hallgatnak. Aztán amikor ők a soron következők, akkor a vallásos hívekhez hasonlóan gondolkodnak, miszerint Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ez lényegében azt jelenti, hogy bármi is történik, azt elfogadjuk. Én ezt a fajta mentalitást soha nem voltam képes sem megérteni, sem elfogadni. Mert nyilván könnyebb azt hinni, hogy úgysem tehettünk semmit, ennek így kellett lennie. És ha belegondolunk, lényegében erre épül a magyar társadalom, és valószínűleg ezért olyan sikeres Orbán.

Mi mindent elfogadunk. Nem szólalunk fel az igazságtalanságok ellen, sem akkor, amikor másokat, de akkor sem, amikor minket bántanak. Beletörődünk mindenbe, hiszen az a legegyszerűbb. Nekem ez a fenti mondás is pont ezt az üzenetet közvetíti, noha pontosan tudom, hogy alapvetően nem így kellene értelmezni. De végső soron, ha elfogadjuk, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok, akkor könnyebb mindenkinek. Elemenekülünk a valóság elől, a felelősség elől. Úgy érzem Orbán megingathatatlan támogatói is ilyen emberek, ebben hisznek. Vallásuk részét képezi Orbán imádata és az ő döntéseinek kérdés nélküli elfogadása. Éppen ezért egy olyan kultusz alakult ki körülötte, ami szerintem majdani elkerülhetetlen halála után is jelen lesz. Egy nyájat gyűjtött maga köré, amely kész tűzbe menni érte. Pont ezért nem értik meg, hogy Rutte lemondása pont a demokrácia kézzelfogható jele, nem pedig annak a bizonyítéka, hogy bezzeg a diktátorozó Rutte is csak egy hazug politikus.

A legborzasztóbb az, hogy ezeknek az embereknek vannak gyermekeik és unokáik, akik pontosan látják, hiszen felfogták, hogy mi is történt velük. Elveszítették szüleiket, nagyszüleiket, hiszen a Fidesz-egyház beszippantotta őket. Lehet, hogy karácsonykor egy asztalnál esznek és visszagondolnak a régi szép időkre, de idővel újra meg újra előjönnek a véleménykülönsbégek, és a politika megfertőzi a legegyszerűbb kommunikációt is. A Fidesz-rezsim családok ezreit szakította szét és tette tönkre, ami megbocsáthatatlan bűn. Ezek a kapcsolatok talán már soha nem fognak helyrejönni, hiszen a Fideszbe vetett hit sokkal súlyosabb egy bizonyos politikai hovatartozásnál. Akik most bukott libsiznek Rutte és az ő lemondása kapcsán, azok továbbra is vakon járják az utcákat. Kérdés, hogy fognak-e látni valaha nyitott szemmel. Egyáltalán lesz-e valaha bátorságuk kinyitni a szemüket.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.