Június 3,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ők aggódnak a magyarságért, én aggódom a gyerekeimért

Kicsit furán érzem magam, valahogy nem így terveztem az új év elejét. Gondoltam, olvasgatok, pihengetek, filmet nézek, de a sors közbeszólt. Történt ugyanis, hogy egy minapi posztban felfedezni véltem becses nevemet egy vendégírásom kapcsán, amelyet még tavaly, karácsony előtt küldtem be a Szalonnának. Kisebb kutakodás után megtaláltam a sztorit.

Az van, hogy az én írásom és a Szalonna lett az első olyan bíróságra beadott feljelentés tárgya, amit Gaudi-Nagy Tamás, az úgynevezett Nemzeti Jogvédő Hivatal vezetője tett meg. Hivatalból meg szervilizmusból meg gondolom, szereplési vágyból fakadóan, kollektíven ellenünk. Innen is szeretnék köszönetet mondani neki és követőtáborának, mert szerintem ez igen nagy megtiszteltetés részükről. Ezt elismerésnek veszem, mert ha nem figyeltek volna fel az írásomra, akkor most nem lenne ügy. De ügy van, mert ügynek lennie kell, és kész.

Újraolvasván írásomat, fogalmam nincs, kit, mivel és hogyan sértettem meg, de ha így lenne, természetesen minden bocsánatom legyen az övé(k). Gaudi 10 olyan mondatot ragadott ki az írásomból, ami szerinte magyargyűlölő, és ez tarthatatlan, mert ne bántsd a magyart, és kész. Kedves Tamás! Isten lássa lelkemet, soha nem bántottam a magyart, de külföldit sem. Sőt, tartózkodtam az erőszakos cselekedetektől is, és a gyermekeimet is e szerint próbálom nevelni. Ezzel szemben az ön rajongótábora, lelkes hívei olyan komment áradatot zúdítottak rám, a levelesládámba ne bántsd a magyart csatakiáltással, hogy irultam-pirultam, mint Mária.

Kicsit úgy érzem magam, mint Rocky Balboa Ivan Dragoval szemben a ringben, és itt most Rocky én vagyok. Nem azért, mert a film végén legyőzi a szovjet óriást, hanem mert körülbelül ilyen erőviszonyok között kell most önnel kokettálnom. Mivel nem értette meg írásom mondanivalóját, ezért inkább kifejtem ezt a hasonlatomat is, nehogy véletlenül félremenjen valami. Ne haragudjon, de én pár nappal ezelőttig azt sem tudtam, hogy ön létezik, ám miután felhívott keringőre, én ezt nem utasítom vissza. Mivel ön szócikk formájában fellelhető a Wikipédián (én például nem), és onnan az derül ki, hogy ön egy diplomás, jogot végzett ember, jogász, ügyvéd (sajnos én nem vagyok az), ön politikus és közszereplő (ellenben én nem), sőt mi több, a Pesti Srácok nevű portál közkedvelt szereplője is, így e tekintetben bátorkodom magam Rocky szerepében feltüntetni. Remélem, nem veszi sértésnek, de ez esetben – persze csak képzeletben, minden rosszindulatot félre téve – ön lenne Drago.

Szóval vagyok én, akinek eddig – hála a jóistennek és törvénytisztelő magatartásomnak – a válásom kivételével soha nem kellett bíróságra mennem, ügyvédet fogadnom, ám most azon töprengek, hogy talán meg kellene lépnem. Úgy érzem, amiket ön és az önt ünneplő felület állít, szemenszedett hazugság, az írásom kiforgatása, és bizonyos elemek szövegkörnyezetből való kiemelése révén a legaljasabb támadás ellenem és az írásom miatt beperelt hírportál ellen.

Nem szeretnék minden egyes sérelmére egyesével reagálni, de ha önnek nehézséget okoz a szövegértés, kérem keressen fel, és segítek benne. Az ominózus szövegrészlet, amin nem tudtak kollektíven túllendülni, az a bizonyos szipi-szopi Trianon. Hozzáteszem, az egész írásban ennyit foglakozom Trianonnal. Se többet, se kevesebbet. Ön mégis ezt találta a legsértőbbnek az összes közül. Amit – megmondom őszintén – nem nagyon értek, mert ha azt írtam volna, hogy szipi-szupi Trianon, akkor talán jogos lenne a felháborodás. De hát kérem tisztelettel, nem ez történt.

A szipi-szopi Trianon nálam azt jelentette, hogy megszívtuk, beszoptuk, kibasztak velünk, rossz oldalon álltunk, stb. A mai szóhasználatban ennél idevágóbbat nehéz lett volna találni, így esett. Tehát itt arra gondoltam, hogy akkor sem a magyar nép tehetett Trianonról, hanem az a szűk elit, amelyik akkor az országot vezette. Szerintem! Ennyi. Az egész írásom arról szól, hogy a magyar nép mindig más/mások akaratának volt alárendelve, mind ahogy szerintem ez napjainkban is így van. Az írásom pont a magyar nép védelmében született. Mert bár nyilván a népnek is van felelősége abban, hogy kit vagy kiket választ, de többnyire az uralkodó elit az, aki dönt. Trianont senki nem akarta, mégis bekövetkezett. Sajnos nem tudunk mit csinálni, legfeljebb tanulni a hibákból, mert a múltat megváltoztatni – bármennyire is fájdalmas – nem lehet. Ahogy egy levágott végtagot sem lehet visszaragasztani, úgy ezt a történelmi tényt is el kell fogadni. Írásom – hogy Ön is értse – megkísérelte mai nyelvezettel végigvenni a múlt hibáit. Ez Önnek nem tetszik, ez rendben van.

De hogy valakinek az legyen az első dolga, hogy 19 oldalas beadványt ír a bíróságra, és az egész magyarság nevében megsértődik egy VÉLEMÉNYEN, szerintem nem túl karakán viselkedés. Ön aggódik a magyarságért, én aggódom a gyerekeimért. Aggódom azért, hogy ne egy házmesterországban nőjenek fel. Aggódom, nehogy eljussanak oda, hogy ne merjék elmondani, vállalni a véleményüket. Aggódom, hogy itt és most, 2020-ban a Rákosi-rendszerre jellemző feljelentgetősdi dívik, a fogd be a pofád, vagy befogjuk mi attitűd válik normává. Aggódom, mert ha ön ezt valóban problémának tartja, nem párbeszédet kezdeményez, hanem fut a bíróságra. Mert ön alkalmatlan a párbeszédre, mert ön az, aki kirekeszt, megbélyegez, feljelentget. Aggódom, mert ebből a fajta viselkedésből már származott épp elég baj a történelem során. Tudja, a hibákból tanulni kellene, nem megismételni azokat.

Az felháborodás másik főszereplője, maga a feljelentést ünneplő szerző, Pilhál Tamás. Köszönöm önnek is, hogy a szájára vett, mert engem még soha senki nem nevezett ketrecben vergődő állatnak. Most ezt is megértem. Úgy tűnik, önnek is gondjai lehetnek a szövegértéssel, bár azt érteni vélem, hogy meg kell felelni a tulajdonosi elvárásoknak. Szerintem kitűnő munkát végez, csak így tovább! Hadd idézzek a dolgozatából:

Azért itt egy pillanatra elgondolkodunk, elküldjük-e a szerzőt melegebb éghajlatra, amiért nemzetünk legnagyobb tragédiáján gúnyolódik.

Fentebb olvasható a válaszom eme hamis okfejtésre, erről nincs egyéb mondanivalóm. Ami viszont kimondottan zavar, hogy miközben egyáltalán nem vagyok közszereplő, ön olyan kijelentéseket durrogtat rólam, amelyek igen mélyen érintik a személyiségi jogaimhoz fűződő igen kényes viszonyomat. Ilyeneket állít hatalmas önbizalommal:

Aha. Mostanra eljutottunk odáig, hogy a tételes cáfolat mindenfajta kísérlete nélkül pusztán megfigyelni óhajtjuk a ketrecben őrjöngő tesztalanyt, s közben kibiztosítjuk a sokkolót, nehogy a delikvens kárt tegyen magában.

Közben gyors keresés, ki a túró lehet ez a Vogronics András. Aztán jön a felismerés: nem édesmindegy? Láthatóan egy szerencsétlen, tudatlan, vegetatív ösztönlény, akinek az lehet a legnagyobb büntetése az életben, hogy egy testbe zárták önmagával.

És aztán jön a mindent elsöprő végszó:

Ilyen Vogronics-szerű alakokat termelnek benne, akikkel halvány esély sincs párbeszédre, értelmes beszélgetésre. Ilyeneknek felesleges érvelni, magyarázni, átküldeni nekik néhány könyvet. Az ilyeneket be kéne tenni a terráriumba, lábjegyzetet biggyeszteni melléjük, és mutogatni őket: íme, az ilyen tudatlan, ócska prolik miatt jött Károlyi Mihály, a Tanácsköztársaság, Trianon, a kommunizmus. Ezek az agyhalott nyomorultak őrzik, táplálják a magyargyűlölet lángját évszázadok óta. Miattuk pokoli nehéz egyről a kettőre jutnunk.

Tehát mivel a véleményemet a személyem gyalázása révén minősítgeti, fontolóra veszem, hogy pert indítsák ön ellen, mert ha valami kimeríti az uszítás és aljas lejáratás esetét – ismeretlenül, a személyem ellen – akkor ez az. Ezt nehezebb lesz a bíróságon megmagyaráznia, mint nekem az írásom érdemi tartalmát.

Csak azt nem értem, erre miért van szükség. Abba meg belegondolni is fájó, hogy ha ez az ország nem széthúzna, hanem összetartana, mekkora dolgokra lenne képes.

Vogronics András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.