Február 21,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hogy végre befogjuk a pofánkat

Csütörtökök van, repül az idő, fogynak a hétfők, jó reggelt kívánok mindenkinek! A közpénzből működő fideszes hallelujaoldalak egyikéről idecsődült, a magyargyűlölő és egy egyéb kulcsszavakat kényszeresen-mechanikusan ismételgető Orbán-rajongókat, a felsőbbrendű igaz magyarok táborából önkéntesen ránk szabadult nyájas köpködőket külön is üdvözlöm. Az alábbi kedvességet a facebookos postaládánkban találtam, egy kedves, kulturált hölgy billenytűzetéből származik, szó szerint idézem, hogy jól induljon a nap:

A jó Qurva anyátokat!!Most megkapjátok!Eltűnhetünk,gatyára vetkőztetünk….mocsadék renegát fajzatok! 

eltűntetűnk…

Semmi rendkívüli, én is szoktam csúnya szavakat használni, bár arra mindig figyelek, hogy senkinek a felmenőit ne szidalmazzam, és az ócska személyeskedés helyett lehetőleg mindenki mondanivalójának tartalmi elemeivel szálljak vitába. Arra meg különösen érzékeny vagyok, ha az anyámat szidalmazzák. Ez itt annak a folyománya, hogy bizonyos Gaudi-Nagy Tamás és a magyarság bántalmazásáért aggódó további két haverja a magyar nemzeti közösséghez való tartozáshoz és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogok megsértése miatt beperelték szerény kis oldalunkat (propagandául: ellenzéki heccoldal, balliberális szennylap). Ezt onnan lehet tudni, hogy megírta a jól értesült propaganda.

A per apropóját egy korábban publikált vendégírás képezi, amelyben a szerző személyes véleményét fejti ki (ez így tautológiának tűnik, mert mi más lehetne egy vélemény, ha nem személyes, de konszolidálódó, hibrid autokráciákban semennyire nem magától értetődő, hogy valakinek személyes, különbejáratú véleménye van) a dicső magyar múltról. Beleértve Trianont is. Amelynek dicső jellegét a személyes olvasmányai, ismeretei alapján nem sikerült beazonosítania. András nem igazán érti, hogy mégis mi képezi az állampárti propagandává emelt, hátrafelé nyilazó nemzeti melldöngetés elégséges alapját. A vendégírást a fideszes hallelujaoldalak egyike szemforgató fröcsögés és szörnyűlködés kíséretében a szájára vette, Gaudiék a kollektív magyar megsértődés nevében akcióba lendültek, a magyar helyesírás alapvető szabályaival fájdalmasan hadilábon álló propagandasajtó-fogyasztók pedig most magukból kikelve, zsidózva, cigányozva, gyurcsányozva, sorosozva, anyáinkat emlegetve adják egymásnak a kilincset, és hányják az epét szanaszét a cikkeink alá, illetve bele a postaládánkba.

Amihez persze minden joguk megvan, és az is lehet, hogy valóban mi vagyunk a mocsadék renegát fajzatok, de azt gondoljuk, hogy a  kisajátított nemzeti identitás nevében pufogtatott szentenciák tengerében még annyi jogunk azért maradt, hogy hangot adjunk nem csak a saját, de mások véleményének is. Nem loptunk, nem csaltunk, nem hazudtunk, nem éltünk vissza senki adóforintjaival, de a szólásnak az ő szabadságát mindennél fontosabbnak tartjuk. Az a meggyőződésünk, hogy a jelenről, akárcsak a múltról bárkinek meglehet a saját véleménye akkor is, ha az nem egyezik a kisajátított, fideszessé züllesztett magyarság-érzéssel házaló kurzus véleményével. Azt gondoljuk, hogy egyelőre még nem kötelező, és el sem elvárható, hogy mindenki egyformán emlékezzen, hogy mindenkinek ugyanazt jelentse a múlt, és mindenki ugyanazt gondolja a jelenről, amit ők, turbómagyarék. Akik szerint az emberi fejlődés csúcsa az, hogy valaki magyarnak született, és eléggé nagyon fáj neki Trianon meg a Fidesz 2002-es választási veresége ahhoz, hogy magyar lehessen. Állítólag ezt a világot már egyszer magunk mögött hagytuk, de megint kiderült, hogy mégsem.

Lehet perelni (600.000 forintot és bocsánatkérést igényelnek tőlünk, baloldali hecclaptól, amely sajnálatos módon 50.000 követővel rendelkezik), személyeskedni, kommunistázni, gyurcsányozva hazaárulózni és a magyargyűlölet hazug vádjával, dúlt kebellel uszítani ellenünk. Pedig sokkal jobb hely lenne ez az ország meg az elcsatolt részei, ha a napi gyűlöletkeltéssel operáló, magyart a magyar ellen uszító fideszes propagandával sunyin összeboruló ex-jobbikos szélsőségesek egyszer valóban elkezdenének aggódni a magyarok emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogainak megsértése miatt. Vagyis ha álproblémák helyett valós problémákkal, ha a múlt helyett a jelennel és a jövővel foglalkoznának.

Valós, súlyos, komolyan vehető, véresen komoly okok miatt. Igazán hazafias cselekedet volna gyakrabban szót emelni, aggódni és felháborodni (sok egyéb mellett) a jó esetben bántalmazott, rosszabb esetben hidegvérrel agyonvert nőkért és gyermekekért, a kormányzatilag vegzált hajléktalanok, jogvédők, társadalmi munkát végzők, a periférián és az emberhez méltó élet határán vegetáló mélyszegények, a félművelt strómanok kedvéért tönkretett tisztességes emberek, vagy éppen a kivéreztetett egészségügyi és oktatási rendszer átvert, orruknál fogva vezetett áldozatainak ügyében. Lenne tennivaló bőven, de nyilván az uszításban sokkal nagyobb a potenciál. Lehetne perelgetni a közpénzek milliárdjaiért cserébe a magyar nép agyát nettó hazugságokkal mosó, azt kiskorúságba döntő, gyűlölettel zabáltató, gerincoszlopot nyomokban sem tartalmazó egyéneket vagy az állatkínzókat vagy a hatalmukkal naponta visszaélőket, esetleg a közvetett módon emberi életekért és emberek haláláért felelősöket, a jogállam hulláján ugrálókat, a saját maguk által hozott törvényeket nagy ívben leszarókat. Nagyszerű, derék dolog lenne.

Novák Katalin azt írta ki tegnap a Facebook-oldalára – az Európai Néppártnak és külön Manfred Webernek visszaüzenve -, hogy Magyarországon nem szokás valakit letorkolni azért, mert véleményt fogalmaz meg. A főnöke korábban azt mondta az Európai Parlamentben, hogy ők soha nem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, akik nem értenek egyet velük. Hát valóban nem szokás. Ahogy a fenti ábra is mutatja. Valami nagyon furán van összerakva ott, ahol a magyar nép méltóságát tőlünk kell megvédeni, minket kell gatyára vetkőztetni, hogy végre befogjuk a pofánkat. Fura világ az, ahol a magyar nép arcába napi szinten belehazudás hazafias cselekedet, egy vélemény miatt viszont meghurcolás jár. Ám legyen.

Mindeközben a magyar nép méltóságát maga előtt tolva kapaszkodik a hatalmába a rezsim. Mindenki hülye, mindenki szembejön az európai autópályán, pedig Magyarország jogállam, amely ellen politikai boszorkányüldözés zajlik. Igen, a magyar nép méltósága sokadszorra tegnap is ott pihegett az Európai Parlament asztalán, a hetes cikk szerinti eljárást érintő vitában. Valóban egyetlen kérdés van, amit ezzel kapcsolatban érdemes felvetni, Cseh Katalin vetette fel, válasz nincs rá. Ha a Fidesz szerint minden rendben van a jogállamisággal, akkor miért ellenzik, hogy jogállamisági garanciákhoz kössék az EU-s pénzeket? Szerintem azért (via Helsinki Bizottság), mert ahol jogerős bírósági ítéleteket a miniszterelnök utasítására semmibe lehet venni, az nem jogállam, ott a törvény uralma megszűnt. Ott Orbán akarata felülírja a jogállamot. Ott a jogállami garancia, az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, a bírói rendszer függetlensége, a sajtó, a kultúra és a tudományos élet szabadsága csak a bajnak van. Azt hiszem, időszerű volna visszamenni Ázsiába.

Addig is még egy kicsit maradunk. Ameddig lehet. Minden jót!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.