Február 24,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ugyanazt a szart lapátoljuk, amit évszázadok alatt összehordtunk maguknak

Bocsánat ha nem tudok ezen a témán túllendülni. Kapom a megjegyzéseket, hogy gyűlölködő, rosszindulatú, irigy, magyarellenes vagyok, mert kimondom, hogy ez a nemzet soha nem volt összetartó és egységes. Nem vagyok történész, nincsenek kutatásaim, az van amit, tanultam és amit a saját fejemmel össze tudtam rakni. Megint én leszek a negatív meg a demagóg, de feltenném a kérdést: mi a faszra legyen büszke ez a nép? 

Most nem azokra a tudósainkra, sportóloinkra, íróinkra, stb. gondolok, akik kiemelkedőt alkottak a szakterületükön, hanem általánosságban. Mi, mint magyar nép, együtt, egymásért, vállt a vállhoz vetve. Nem akarok visszamenni a keletkezésünkig, amikor is halomra nyilaztuk az ellenséges népeket, és fostak tőlünk, mint az állat, de mondjuk Szent Istvánon azért elgondolkodnék: hogy mégis mitől lett szent? Legyilkoltatta a saját népéből azokat, akik nem vették fel a kereszténységet. Fasza, nagy taps! Most nem wikipédiázok, de gondolom több ezer halottja volt a kereszténykedésünknek. 

Menjünk tovább, mert az egész középkor tele volt a sajátjaink által vallási, ideológiai alapon elkövetett gyilkolászásokkal. Jó, akkor ez volt a divat: szemet szemért, fogat fogért, meg ilyenek. A Trónok Harca kutya fasza ehhez képest, leszarták már akkor is a saját népüket, mindig is az önös érdekek vezéreltek minden uralkodót, vezetőt. Hol a királyt szopatták a nagybirtokosok, hol fordítva, de mindig a nép szívta meg, mert ugye mi mentünk Jeruzsálembe keresztes háborúzni, ha nyalizni akartunk az anyaszentegyháznak. Amikor meg a tatár átment rajtunk, mint egy sáskahad, akkor sem fogott össze az uraság. Szét is kapták az országot, az ország fele meg természetesen odaveszett, vagy rabszolgasorsra jutott. 

Aztán IV. Béla megint lepacsizott a nagybirtokosokkal, szartak azok a magyarokra, csak birtokaik legyenek, és azokon olcsó munkaerő dolgozzon, de akkor megint erősebbek lettek ezek, és a király került szarba azok miatt. Zsarolták, kihasználták, kijátszották. Jó ősi magyar szokás szerint. Ki is halt az Árpád-ház, szép volt. 

Aztán volt később egy Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés, úgy leverték, mint vak a poharat (történetesen ez Erdélyben volt, testvéreim), és ez is vér a vér elleni gyilkolászás volt. Itt már fuzionáltunk a Habsburgokkal, mert ugye nem volt örökös, és jött Hunyadi – az is gyilkolászott egy kicsit a török ellenében. Szegény, ha látná mi megy ma I. Orbán uralkodása alatt, hagyta volna az egészet a picsába. 

Utána jött Mátyás, akinek már volt az akkori kornak megfelelő TEK-je, alias fekete serege, és már azon agyalt, hogy beszivárog a Német-Római Birodalomba vezérnek, ami sajnos utód híján elmaradt. Bezzeg ennek a mostaninak 5 is van, állnak is a lábunkon, mint tömött buszon az utasok.

Dózsa György is próbálkozott, nem sok sikerrel. Folyt is a vér, mint egy tisztességes Tarantino-filmben. És nem az ellenségé, hanem a magyaroké, mivel a terhek csak nőttek, az életszínvonal meg romlott. Milyen ismerős, nem? 

Aztán Mohácsnál végleg lerendezték ezt a büszke összetartó népet, és szétszedték az országot 3 részre. Gyenge 150 évre utána jöttek a Habsburgok, a törököt elzavarják, minket elfoglalnak, és ennyi volt. Rákóczi sem a nép, hanem inkább önös, tyúkszaros érdekek miatt szabadságharcol. Persze itt is hullik a magyar, mint a légy, de sebaj. Olyanok vagyunk, mint a parlagfű: kiirthatatlanok. 

A jakobinusokat kivégzik, szót sem érdemel. 1848, szabadságharc: leverik, kivégzik, akit lehet, megy minden tovább. És jön egy kis pihi, a kiegyezés. Amikor lett volna esély valamire, de sajna kitört az I. világháború és mi megint hol voltunk? Bingo! A rossz oldalon. 

Szipi-szopi, Trianon. Ráadásul jön a munkáshatalom és a mi szeretett ellentengernagyunk, fehér lovon. Na erre nem térek ki hosszasan, de ha van ember, aki ártott mind fizikailag, mind mentálisan ennek a népnek, akkor az Horthy volt. Itt is lebeg a szelleme, kiengedték a palackból, nagy tapsot neki, de tényleg. Don kanyar, II. világháború, nyomor, halál, vér. Köszönjük szépen.

Szálasi is tök jó fej volt, végül is akkor még nem játszották a rádiók a Mi egy vérből valók vagyunk refrénű slágert, honnan is tudhatta volna? Mocskos náci. Jönnek a komcsik, mindenki idomul, főleg a vezérkar, Rákosival az élen. Itt már megjelennek a napjainkban is előszeretettel használt koncepciós eljárások, hírhamisítás, hazudozás. 

1956-ban Nagy Imre megpróbálja a lehetetlent, de természetesen a saját vére tesz alá, a Kádár Jani. Ki is végzik az elvtársak nagy egyetértésben. Utána viszonylag sokáig élünk, mint hal a vízben. Önmeghasonulunk, lapítunk, lopunk, csalunk, jattolunk, hálapénzelünk, összekacsintunk, okoskodunk, megoldjuk okosban. A magyar már csak ilyen. Főleg az a része, amelyik ebben szocializálódik. 

‘89-ben leváltjuk a rendszert, és nem hogy végre elindulnánk a felemelkedés útján, együtt közösen, nem baszod, feltűnik egy fiatal demokrata, aki egy vérből való velünk, és kezdődik minden onnan, ahol abbahagytuk ezer éve. Ez van. 

Erre legyek büszke? Ez a mi dicső történelmünk? Igen? Nincs azzal gond, hogy az őseink elbaszták, vagy benézték. A gond azzal van, hogy nem tanulunk belőle, ellenkezőleg: reprodukáljuk azt, ami nem működött akkor sem. És igen, szembe kéne nézni, ki kéne nyitni az aktákat, meg kéne nevezni a felelősőket, tanulni kéne. Nem elkövetni századjára ugyanazt a szart, amit régen. Ebben lehetne a nagysága egyszer ennek a népnek, de ha 1000 év is kevés volt, akkor ne csodálkozzunk, hogy ugyanazt a szart lapátoljuk, amit évszázadok alatt összehordtunk maguknak. 

Vogronics András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.