Augusztus 21,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Burzsujoknak. Előre, ocsmányul megtervezett kaja hadművelet

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

Esküszöm, legyek füsti fecske, ha ez az ember egy kicsit is normális. Pedig azt hihetnénk, hogy a zöldséggel meg a paradicsommal nem lehet csalni. Lehet, úgy, hogy a paradicsom meg a zöldség is néma, hadovál helyettük a szakértőnek mondott, de a valóságtól messze álló muksó. Olyan messze, hogy még egy nyilatkozat, és sosem érne haza. Már a piacfronton is beállt a hazugság meg az ámítás.

Van ez a Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője. A Világgazdaságban – a szebb és objektívebb napokat is megélt újságban  – nyilatkozott, és nézte ő is a magyar embereket totál idiótának. Azt mondta: a friss zöldségek júliusi fogyasztói árai átlagosan 31,6 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, míg a felvásárlási áruk 16,7 százalékkal nőtt. Hozzátette, hogy sem a tavalyi, sem az idei várható termés nem tér el lényegesen az átlagtól, vagyis a kínálati oldal nem okoz ilyen ingadozást, a jelentős különbséget leginkább a kereskedelmi üzletpolitikák okozzák.

Azért álljunk meg itt egy-két szóra. Rohadtul felment a zöldségek és a gyümölcsök ára, már tavaly is ez történt. Agrár szakemberek már nem is igazán az időjárásra fogják az áremelkedést: sem például a krumpliét, sem a magyar almáét. Hanem korszerűsíteni kellene a termelésben, tárolásban, piackutatásban, mert úgy lemaradunk Európától is, mint sánta kutya a Maratonon. Erre mit mond ez a szaki: azért emelkednek az árak, mert többet vásárolunk és a minőséget keressük.

„Mivel a megnövekedett vásárlóerő együtt jár a minőség és a hozzáadott érték iránti igénnyel, szélesedik a kereskedők mozgástere is árak alakításában. Fokozottan igaz ez az olyan termékköröknél, amelyek az egészséges életmódot támogatják, ilyenek a zöldségek is.”

Fórián szakértő szerint ez a magasabb ár relatív, mert a termelők költségei nőnek: meg kell felelniük a szabályoknak, a felvásárlók igényeinek, fejleszteni, beruházni, később robotizálni kell ahhoz, hogy a munkaerő drágulását ki tudják termelni.

Szívesen elvinném ezt az embert egy városi piacra, hogy megismerje a valóságot. Pontosan azt látná, hogy az árakban alig-alig van különbség, néhány forint csak, és pontosan azért, hogy el tudják adni a portékájukat. És pontosan azért, mert a nagyon drágát nem veszik meg az emberek, akkor pedig rárohad a kereskedőre. Mondok valamit: az idén patikaáron ment a meggy. Ha két egymás melletti standon árulták az egyformán szép, friss gyümölcsöt, és az egyiken 2400 forint, a másikon 2500 forint volt kilója, akkor hol van itt a rohadt nagy kereslet. Ennyiért. Évek óta először fordult elő a baráti körömben is, hogy nem spájzoltak be a fagyasztóba meggyet, cseresznyét sem. Nekem sem lesz. Piaci magánügyek közügyekből.

Nem tudom, de azt gondolom, hogy 40 évvel ezelőtt ugyanolyan volt a sárgarépa, az egres (ó, mikor láttam, ettem utoljára!) mint most. Minőségre. Csak az ára lett a sokszorosa. Tessék azt mondani, hogy szar a magyar agrárpolitika, de ne az emberekre tessék kenni, ha nem rohadt paradicsomot, hiányos kukoricacsövet vagy száradt spenótot akarnak venni. Ilyen az, amikor jó dolgunkban egyre finnyásabbak leszünk? Emlékeznek, a szilvát a “szegények gyümölcsének” is nevezték, volt annyi, hogy a fülünkön jött ki. Ma? Nincs. Drágábban lehet venni, mint narancsot. Mi a lópikuláról beszélünk?

Arról például már szólni sem akarok, hogy az egészséges táplálkozás támogatása jegyében nagyon drága a sajt. Csak ez az ember a Magyar Sajtlovagrend tagja. Egy lovaggal pedig nem is érdemes vitatkozni, azt nem hagynám, hogy lyukat beszéljen a hasamba.

Ne etessenek! Úgy semmiképpen, ahogyan a vidéki rendőröket a Budapesten rendezett Maccabi Európa játékokon: mászó, folyó szendvicsekkel. Hiába, no, adni kell a minőségre! Ahogyan a Club Aligában. Mi is beszámoltunk arról, hogy koszos, penészes, büdös szobákban üdültettek nagycsaládosokat Mészáros Lőrinc és Tiborcz vejkó szállodájában. Ott is ehetetlen ételeket bírtak adni az üdülőknek. Íme, a magyar Erzsébet-program: családonként több mint 200 ezer forint állami pénzt számítottak be, aminek alig tíz százaléka volt az általuk fizetett önrész. Az átlagosan 210 ezer forint körüli családonkénti ár és 1700 család mellett ezek szerint 357 millió forintot zsebelhetett be a nagycsaládosok üdültetésével a Club Aliga ebben a szezonban. Az átlagosnak vett 17 500 forinttal számolva mintegy 30 millió forint a nagycsaládosok által befizetett önrész és 327 millió forint körül lehet az Erzsébet-programból biztosított támogatás – írja a napi.hu.

Aljas gazemberek. Ocsmányul és előre megtervezett kaja hadművelet. Azért nagyon érdekelne, hogy a Tiborcz a kedves feleségével és gyerekeikkel mit szóltak volna a Club Aliga színvonalú ellátáshoz. Volna. Csakhogy ők ilyen proli helyre nem mennek, ezek az emberek arra vannak kitalálva Orbánilag, hogy akit lehet megalázzanak, és zsebre vágják maszek vállalkozásukban a közös állami pénzt!

Nem akarok huhogó bagoly lenni (inkább füsti fecske); és nem akarom az ördögöt a falra festeni, mert még megjelenik. Vagy már kilenc éve itt is van? Mert nem akarom, hogy politikai fegyverként alkalmazzák az élelmiszer megvonását (is) a mai eldurvult orbáni idiotizmusban. Van egy gondolatom: az orbáni fő ellenséget, a menekülteket, köztük gyerekeket is, éheztetik a táborokban a határon; ha a saját gazdagodásukért akár még kajaháborúba is keverednek az újkori magyar burzsujok, az több annál, hogy felfordul az ember gyomra. Az megbocsáthatatlan bűn. Emberietlen. Hess el, gondolatom!

Az önök véleménye

Ha megszorulsz, csinálj egy garázsvásárt Timi! Neked lecsökkene a drága táskáid száma százról, mondjuk kezelhető harmincra, másoknak pedig nőne egyre, esetleg kettőre! (Rita)

Most már értem mire utalt “Coco Channel “ amikor azt mondta, hogy a nők G pontja a “shoping” szó végén található .. (Krisztina)

A gumiszerelő vassal kellett volna a helyszínen agyon verni ezt a rohadt orkot. Nem is értem, mi a faszomnak tenyészti ezeket a kúrmány évtizedek óta? Ezek annyira sötétek, hogy még futószalagmunkásnak sem alkalmasak! 🙁 (Hajszás)

Aki egyetért vele, az aláírhatná az alábbi petíciót. Ez is nyomásgyakorlás a bíróságokra, eddig több, mint 140 ezren írták alá, talán lesz valamilyen hatása. https://www.peticiok.com/pe…  (Szinbád)

Ugyan már, a birkák engedelmesen masíroznak a bográcsba…(A. József)

A csalássorozat előkészítésének már most is vannak jelei, nem kétséges, hogy mindenhol, ahol szoros eredmény várható, megpróbálják. Ennél sokkal kevébé tétesebb esetekben sem vetették el a csalást, pl Zsigó bajai körzetében, zsarolás, csalás, a miskolci, tavaly, mikor Rokker Zsoltira ráinditottak egy pont ugyanolyan nevű ellenlábast. (agador)

Így írtunk mi

Utolérjük Ausztriát, csak előre küldtük az ukránokat?

Elég volt

Demokratának álcázott útszéli lókupec

Mi még nem tartunk itt. Köszönjük

Az igazság részletei

Vajon ismét csalásgyanús választási tevékenységre lesz szükség, Szilárd?

Mégis mi a terv?

Minden pontozónál a tengeristen győzött

Az elveszett kedves

A tehetség nem a nemzeti érzelemtől függ

Pontosan így fogja magára hagyni az utolsó névtelen alászolgáját is a rezsim, midőn futni kell

A nap kommentje:

Milyen szelektív a “budai polgárok” szaglása: a természetes trágyaszag zavarja a finnyás nózijukat, de az egész országot sok éve beborító korrupció egyre undorítóbb bűze nem. Pedig a legnagyobb trágyadomb éppen közvetlen közelükben, a várnegyedben rontja a levegőt (és mindannyiunk életminőségét). (Cs. József)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS