NEHAZUGGY

Halló! Ne telefonálgasson sehova, keddig Magyarország pláne nem működik

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek. Keddig ne menjenek bankba.

Szoktak önök géppel beszélni? Én szoktam. Mostanában ez a hobbim. Nem mondom, hogy beszélgetni, mert nagyon egyoldalú társalgást szoktam folytatni a Vandával. Ő az egyik kábelszolgáltató géphangja. Így aztán fogalmam sincs, hogy a Vanda nyugodt vagy stresszes, mert mindig ugyanazt mondja. Inkább csak kérdez, néha türelmetlen, mert akkor még egyszer kérdez. Én nem kérdezhetek vissza. Ha nem tudok válaszolni, akkor bedugul a társalgásunk, és akkor nem oldottam meg a problémámat: a büdös életbe, az űrkorszakban olyan tré nálunk az internet-szolgáltatás, mint az afrikai törzseknél.

Azért néha elcsípek igazi élő embert is a vonal túlsó végén. Mit mondjak, nyugis hölgyek ülnek ottan a központban, mert az ilyen hülyéket, mint én, szépen eligazítanak: aztán mégsem történik semmi. Közben – biztosan jutalékot kap a kisasszony – rám akar tukmálni mindenféle új meg nem új szolgáltatásukat. Neeeem! Ha még a netet sem tudják megoldani, akkor nekem ne kínálgasson – pláne jó drágán – biszbaszokat.

Azért szokott lenni csúcspontja is a kapcsolatnak. Egyszer csak küldenek egy sms-t, hogy a hibát kijavították. Nem tudom megkérdezni: hol? Mert nem nálunk. Régóta döcög ez a fizetős – 7 500 forint – kölcsönös lamúr, aminek a végkifejlete a legszebb és legmeghatóbb. Megint küldenek egy sms-t, hogy ugyan már, küldjem el számokkal értékelve, mennyire vagyok megelégedve a munkájukkal. Csak akkorra én már padlón vagyok: nem küldök semmit. Ez sem baj, mert megint jön egy üzenet. Megköszönik a válaszomat, és azt is, hogy örülnek, hogy segíthettek, meg annak is, hogy totál elégedett vagyok.

A moszkvai jó édes ángyotokat! És eszem továbbra is a kefét: szeretem enni a kefét. Fogy is rendesen, aztán amikor már dugig vagyok, felhívom a szolgáltatót megint. Halló, Vanda vagyok, az ön virtuális partnere, miben segíthetek? Brrr, brrr. Annyi vigaszom van csupán, hogy a beszélgetés ingyenes. Köszi. Mi tettél velünk, Graham Bell!

Van egy pénzintézet, most arról beszélek, amelyiknek a vezére olyan „közeli”. Elmesélem, hogy működik az, ha telefonon szeretnél megtudni valamit tőlük. Nekem még soha nem sikerült. Szóval, innen, az északi-sarki távolságból fel kell hívni a bankot. Akkor nem a helyi bank jelentkezik, hanem budapesti előhívóval a központi ügyfélszolgálat. Nem ám csak úgy: halló! Öt és fél percig nyomják, hogy én mit nyomjak. Nyomok, de hiába, mert miután kinyomkodtam magam, közlik kedvesen, hogy várjak türelemmel.

Nem tudom ki, de nem a Vanda, az biztos, más a hangszíne. Már hat perce várok, mire kicseng a távrecsegőm, no de mégsem, foglaltra vált. Ott tartunk, hogy már kifizettem hat perc telefonálásért járó díjat, közben nem kaptam semmit. Sőt, a saját pénzemen reklámozzák magukat, mert minden szart végig kell hallgatnom. Azt mondja Gabi ismerősöm, ő is így járt már többször. Mérgelődik. A fene essen beléjük, kellene olyan törvény hozni, amennyiben egy percen belül nem kapcsolnak a megfelelő helyre, ők fizessék a hívást, automatikusan kapcsoljon át az ő rendszerükre. Majd egyből lenne gyorsabb megoldás, ha mágnás uram bankja fizetne. Így ezek nem szolgáltatók, hanem embereket kihasználó, jól megszívató intézetek vagy mik. Lehet, hogy mégsem azért van a telefon, hogy gyorsan tudjunk információkat kapni? A legszebb, mondja Gabi: a legvégén még bemondják – ez nem a Vanda -, hogy még és még legyek türelemmel, értékeljem a munkájukat. A saját pénzemen. Igazán jó üzletpolitika.

Én meg egyszer úgy jártam, hogy csak egy kérdést akartam feltenni, a gyors válasz igen vagy nem lett volna. Nem sikerült. Fizessen nektek ezért a Thylacomyidae – amúgy erszényesnyúl. Boldog húsvétot.

Még nincs vége, mert állami cégnél is tragikus a helyzet. Csak szólok, leendő nyugdíjasok! Tessék felszerelkezni kajával, válasszanak kényelmes ülőkét, és csak akkor tárcsázzák a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot. Van ugyan zöld számuk, ami állandóan foglalt, és ingyenesen csak vezetékes hálózatról hívható. Tessék próbálkozni másik számmal, az is van. Zene, időnként bemondja – ez sem a Vanda – a gép, hogy „a várakozási idő 10…, 8…, 6… perc”. Szépen elmegy a délelőtt meg a pénzed. Amúgy, ha sikerül elcsípni egy ügyintézőt, abban biztos lehetsz, hogy nagyon kedves. Tényleg. Ha még maradnak ott munkatársak, erre vagy még rosszabbra számíthatsz.

Emlékeznek, márciusban ellenzéki képviselők egy csoportja a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság épületébe vonult, hogy egyeztessen az intézmény vezetőjével a rabszolgatörvényről. Nem sok sikerrel. Levegőtlen irodákban, nyáron akár 37 fokos épületben kell dolgozniuk a nyugdíjfolyósító alkalmazottjainak. Iszonyatos mennyiségű irattömeg vár rájuk feldolgozásra. Az elmúlt évben minden hetedik embert kirúgták.

A közszolgálati rabszolgatörvénynek elkeresztelt jogszabály többek között arról szól, hogy a dolgozók munkaidejébe már nem számít bele az ebédszünet. A megyei és fővárosi kormányhivatali dolgozóknak már nem jár cafetéria, az alapszabadság 25-ről 20 napra csökken. Ez a minisztériumok, a kormányhivatalok, a járási hivatalok munkatársait, a nyugdíjfolyósítónál dolgozókat, és Magyar Államkincstár valamennyi alkalmazottját érinti.

A kormány sem a munkavállalók jogait, sem a méltóságukat nem tiszteli. Nagy pofával hangoztatják, hogy a kirúgott emberek majd a versenyszférában, az üzleti életben el tudnak helyezkedni. Biztos? Nem. Itt semmi nem biztos. Így  működik a magyar szolgáltatói ördögi kör.

Halló! Nyugodjon meg mindenki! Keddig Magyarország pláne nem működik.

Nem sérültek. Az utolsó műtárgyakat is biztonságba helyezték a Notre Dame-ból. A katedrális belsejében lévő festményeket nem érte láng, le tudták őket emelni, és biztonságos helyre szállítani. Nem szenvedtek kárt, teljesen normális állapotban vannak. Elszállításukban mintegy ötvenen vettek részt. Már csak négy műtárgy maradt bent a katedrálisban, amelyek szintén érintetlenek, de egyelőre nem lehet hozzájuk férni, mert a helyet, ahol találhatók, még nem biztosították a hatóságok.

Az önök véleménye:

Túl azon, hogy kerítés mellé állított gyerekeket használ díszletnek, most komolyan, kapa? Miféle kreténség már ez az „első kapavágás”? Nem veteményeskert ez bakker. A háttérben meg ott állnak a melósok a munkagépekkel, akik már bőven megdolgozták a terepet az első kapavágás előtt. De a továbbiakban nyilván a falu címerével ellátott kapával folytatják, mert az a trendi. A gyerekekre visszatérve: ők még kicsik, nem tehetnek úgy, mint én középiskolás koromban, mikor valami politikus úr kollégiumi alapkőletételére lettünk kivezényelve rövidített órás tanítás után. Ahogy kiértünk az iskolából, többedmagammal leléptem a francba, és irány haza az első busszal. (zsoltix)

Az òvònok az àllàsukat fèltik, a kicsik, meg mèg fel se fogjàk, hogy micsoda mocsàrba lèptettèk oket… (Krisztina)

Ennyire még nem tűz a nap, hogy így megsütötte volna azt az okos fejüket. Akkor viszont kéne valami ütős drogtesztet szerezni, hogy rájöjjünk, ezek mit szednek és ideje lenne már leszedni őket a szerről, mert ez ijesztő… Mondjuk a lábon kihordott agyhalálnak nem hallottam még sikeres gyógymódjáról…
A nemmagyaros okfejtésben pedig minden tökéletesen stimmel. (Madárlátta)

És amikor nemhogy bözsiuti nem lesz, de kajára, gyógyszerre, rezsire se lesz pénze, akkor majd simán megetetik, hogy azok miatt van, akik elmentek, továbbá Brüsszel, Soros, esetleg Gyurcsány. És örömmel fogja nyelni, mert itt mindig valaki más miatt van minden, csak ő nem tehet semmiről, mert minket mindenki bánt. (Ulzana)

Egy időben kártyáztam. Nem tudtam megszokni, hogy a vesztes dzsentri felrúgja az asztalt és követeli vissza a tétet. Na kb. ez a lényeg. Nem kellett volna veszíteni. (Lajos)

A három éves szerencsére meg nem ért semmit ebből az egészből (tartok attól, hogy az elmebeteg, a gyereknek szórólapozó sem), de amíg a gyerek legfeljebb elbőgi magát, mert érzi a gonoszság súlyát, a gonosz értetlen, éretlen, érthetetlen felelős a cselekedeteiért. Feltéve, ha beszámítható. Ha nem, mégis kár a Lipótért… (anima)

„Képzelje el, Dezső úr, hogy ismeri ugyan a miniszterelnök nevét, de nem jut eszébe minden nap. ” Ez sajna elképzelhetetlen. Mindenki ezzel kel, fekszik.
A hívei vallásos révülettel emlegetik, mint egy feltámadt megváltót.
Ellenfelei sercegő gyűlölettel, mint a gonosz megtestesülését….. (Mérlegelő)

Össze kell fogni! A diktátormentők, bújtatók, simogatók csordaszelleme demonstrálja az erőt. (Piftike)

A mimagyarok nevében, vagyis a fidesz tábor nevében. Mi tobbiek állítolag nem is vagyunk magyarok, hazánk sincs, mi csak hazaárulok vagyuk a szemukben. Ezért nagyon remélem, hogy a mi nevunkben nem dumálnak. (Transzporter)

Így írtunk mi.

Tetű népség

Utánuk lehet köpni nyugodtan

A meghajlított valóság egy dolgon nem tud változtatni: a tényeken

Sancta simplicitas

Az undor fokozatai

Kinek a nevében?

És kuss van. Ijesztő, hátborzongató, mély kuss

Ahol minden jó helyre kerül

A kis kofa

Én is adnék egy tanácsot Szijjártó Péternek

Szeretsz a családoddal lenni? Akkor a Fideszt is szereted

A nap kommentje:

Egy ilyen gondolkodni képtelen, fogalmatlan ezt bírta kibüfögni magából? Az fel sem merül benne, hogy ezeknek az alapoknak a megteremtése szeretett vezérének a feladata lenne? Hogy többek között az ő adóforintjait is ehhez hasonló jobbító eszközökre, intézkedésekre kellene fordítani az ötvenedik stadion felépítése helyett? Az ilyen I és EQ bajnokok miatt szív és ürül ki az ország! Szánalom… (Piftike)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább