Ha ez a demagóg barom még évekkel ezelőtt kimegy dolgozni, amikor még egészséges volt és munkaképes, bizonyára jól járt volna vele mindenki. Ö maga is és a társadalom is, hogy megszabadul egy ekkora damagógtól, feltünési viszketegségben szenvedő hülyétől (Kórházakba nem „anyukaágy” kell, hanem orvos, nővér és modern felszerelés.)
Ez egy komment ahhoz, hogy meglegyen az alaphangulat a mai naphoz. Is. A kommentelt hír úgy szólt, hogy elhagyja az országot Orosvári Zsolt, az az 52 éves férfi, aki azután lett országosan ismert, hogy ágyakat szállított a gyerekkórházakba, hogy a szülőknek ne kelljen a földön aludniuk: több mint 400 összecsukható ágyat jutatott el az ország ötven, gyerekeket is ellátó kórházába, az akció lezárulta után pedig hátrányos helyzetű gyermekeket ellátó intézményekbe vitt további ágyakat. Néhány napja Facebook-posztban számolt be arról, hogy több évnyi felújítás után éppen csak elkészült házát eladja és elhagyja az országot. A férfi, aki korábban többször kiállt civil ügyekért, arról is ír, hogy 52 évesen egészségi problémákkal küzd és évek óta nem talált megfelelő munkát, de döntésében az is szerepet játszik, hogy elege van a gyűlölködésből, uszításból és agymosásból, nem akarja, hogy a kislányai ilyen környezetben nőjenek fel.
És ahogy ilyenkor lenni szokott, az öntudatos magyar fotelhazafiak rámozdultak a kellőképpen érzékeny témára, és könyörtelenül megmondták a tutit. Nem fogok általánosítani, sőt, azt sem mondom, hogy ez a magát felsőbbrendűnek tartó jobboldal véleménye volna, beleértve Kövér László dühöngő házmestert is. Még akkor sem, ha a fenti vélemény semennyire nem egyedülálló (Ha itt se akar, külföldön se fog dolgozni. Mehet élősködni ez a cigány), mert végül is aki magán sem tud segíteni, az mi a francért akarna egy egész országon.
Az öntudatos fotelhazafiak mégiscsak jobban tudják, hogy egy kórházba nem úgynevezett anyukaágy kell, nekik is volt gyerekük, de ők soha nem érezték úgy, hogy ott kellene aludniuk velük a kórházban betegség idején. Hagyjuk már ezt a színpadias mártírkodást, ezt a hülye szentimentális önsajnáltatást. Mink már csak tudjuk, hogy aki nagy dobra veri, hogy lelép, az általában marad, csak a pillanatnyi rivaldafény kell neki, és arra számít, hogy lesznek elegen, akik megszánják és összedobják neki a maradnivalót. Úgyhogy a) nem megy ez sehova, dehogy adja el a házát, dehogy megy külföldre, illetve b) nagyon helyes, húzzon el innen, ne is jöjjön vissza, nincs nekünk szükségünk az ilyen elfuserált, összeférhetetlen ballibsikre, akiknek semmi nem jó, és nem csak a házukat, hanem a hazájukat is árulják.
Nekem ezekkel a mindent is tudó, okos emberekkel ellentétben fogalmam sincs, hogy Orosvári Zsolt eladja-e a sárbogárdi házát, egyáltalán lesz-e, aki megvegye, és felcsap migránsnak valahol a hanyatló Nyugaton, vagy sem. Arról viszont elég pontos sejtéseim vannak, hogy ha a kertben játszó hároméves kislányomat egy Fidesz-droid azzal traktálná, hogy terrorista migránst fogtak Magyarországon, és erről „ismeretterjesztő” szórólapja is van, amit ő most át is fog adni, akkor az agyam ledobná az ékszíjat.
Nem tudom, hogy kinek mikor jön el az a pont, és konkrétan mi az a pont, amikor nincs tovább, elég volt ebből a rothadó, éjsötét veremből, ahol Soroson, a migránsokon, a hazátlan baloldaliakon és egyéb gondosan kiválogatott, soha le nem győzhető démonokon kívül már lassan semmi nem maradt, de szerintem amikor ötvenes emberek is komolyan gondolják (még egyszer: nem tudom, hogy Orosvári eljut-e a távozásig), hogy ami itt megy, az nem egy gyereknevelésre alkalmas közeg és akár egészségkárosultan is nekivágnának a nagyvilágnak, akkor a helyzetet csak az teszi még tragikusabbá, hogy aki itt marad, az köp is egyet utána. Ha Orosvári Zsolt felcsap migránsnak, akkor nem egy darab, agyhalott szórólappal házaló inaktív polgár távozik, hanem legalább három. Nem az Erzsébet-utalványát váró, látszatproblémákra álmegoldásokat kínáló kirakatpolitikának tapsikoló rezsimhívő hagyja maga mögött az országot, hanem egy olyan ember, aki a saját nehézségei ellenére is jó ügyeket támogatott, aki segíteni próbált ott, ahol az állam megvonta a vállát.
Lehet, hogy a bezzeg-máshonnan-még-többen-elmentek-naés-ha-elmentek-majd-úgyis-hazajönnek típusú önmegnyugtató mantrával minden el van intézve, lehet, hogy aki elmegy azért úgysem kár. Pedig de. Felbecsülhetetlen kár. Mert olyanok is mennek, akiknek a saját tulajdonú ingatlanukon és a civil elköteleződésükön kívül semmijük nincs, olyanok is, akiknek megtakarításaik, cégeik, rengeteg befizetett adójuk van, de valamennyiükben valószínűleg az a közös, hogy ebben az elvadult, erkölcsileg-szellemileg bántalmazott, primitív propagandával hergelt, az egyik embert a másik ellen uszító kormányzás által sújtott országban nem akarnak gyereket nevelni. Utánuk lehet köpni nyugodtan, lehet azt mondani, hogy rohadjanak meg, amiért feltűnési viszketegségükben segíteni próbáltak azoknak, akiken senki nem segít, de egy dolgot nem lehet tenni: kibekkelni a tisztességes, tanult, jószándékú emberek által hagyott űrt. Amelyben torát üli az őssötétség, az ismeretterjesztő szórólapokon terjedő, ökölbe szorult ostobaság.
Bármilyen hihetetlen, ezeket a csillogó szemű, önkéntes aktivistákat nem fogja eltartani sem Orbán Viktor, sem Mészáros Lőrinc, a határkerítés árnyékában eltorzult pofával gyűlölködésből és rettegésből nem lesz sem nyugdíj, sem Erzsébet-utalvány. A kórházi osztályokra ágyakat szállító Orosvári Zsoltok helyett itt maradó fotelhazafiak keresztény gyűlöletéből nem lesz élhető ország, és ha ebben a tempóban terjed az agypusztító propaganda és ugyanilyen lelkesek maradnak a hívek, akkor migránsok és demográfiai katasztrófa hiányában is lerohad itt minden. Akkor majd ők, akik most undorodva köpnek azok után, akik szerint ez nem jóérzésű embernek való vidék, majd egymás vállára állva csimpaszkodhatnak, hogy lekapcsolják az utolsó pislákoló Elios-lámpát.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.