November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kiszámíthatóak

Lehet hogy lottóznunk kellene inkább, nem portált csinálni. Francnak kínlódunk a véleménycikkek, publikációk megírásával, amikor egy telitalálatos szelvény igen sok mindent megoldana. De ha az nem jönne össze, még mindig nyithatnánk egy nemzeti jósdát. Egy rendes jós sem csinál mást, mint használja az emberismeretét, figyel a jelekre és logikusan összerakja a megfigyeléseit. Az meg sehol nincsen leírva, hogy csak kristálygömbből, kávézaccból, kártyából, tenyérből, vagy csirkebélből lehet jósolni. Miért ne lehetne szalonnából is, nem? De.

Néhány napja Heller Ágnes volt a tűzvonalban, mint fideszes közellenség. Volt bátorsága egy külföldi lapnak nyilatkozni, ami még semmi, de nem a pártközpont hivatalos álláspontját képviselte (Orbán Viktor borrá változtatja a halat, vizet fakaszt a paksi atomerőműből, lelkén viseli a nyugdíjasok és a sertések sorsát, jóképű, sármos dalia, az ízlés két lábon járó szobra, kereszteslovag és jó atyuska), hanem azt találta mondani, hogy őkelme egy diktátor. Kovács Zoltán szóhurcoló azonnal reagált – természetesen államférfihoz méltó stílusban cáfolva a filozófus kijelentéseit – amennyiben bigott kommunistának nevezte Hellert. A Twitteren, hol máshol? Már akkor megjósoltuk, hogy a nagyon független pártlapok gerinces és saját véleményéhez és elveihez minden körülmények között ragaszkodó alkotógárdája bizonyára hamarosan kialakítja a véleményét ebben az ügyben. Így is történt. Idéznék az említett cikkünkből néhány mondatot:

 A pártlapok természetesen bő terjedelemben fogják gúnyolni a sajtóvisszhangot, hiszen ezért fizetik őket. A hír eljut mindenkihez. Vagy a független médiából, vagy a pártlapokból, vagy áttételesen, de eljut. Leszivárog a társadalom minden rétegéig. És elindít valamit. Nem, nem is indít, az már megtörtént. Súlyosbít.

És nézzük, mit tojt a nyuszi, valamint a központi egyenakarat:

Ez csak egy rövid szemlézés eredménye. Bizonyára kimaradt egy csomó hasonló cikk, de hogy ez végigdurrogott a Habony-Mészáros médián, az biztos. Valószínűleg átment az üzenet is, mégpedig az az üzenet, aminek okán Kovács Zoltán elindította a Twitteren ezt a mocskot, a lakájmédia pedig üzemszerűen megcsócsálta és a kellő helyre köpte: nyugodtan lehet gyűlölni ( a filozófusokat, nőket, az öregeket, az értelmiségieket, vagy akár a zsidókat) bárkit, aki nem tagja, vagy legalább hallgatólagos támogatója a NER-nek. Sokrétű a dolog. Mert lehet, hogy valaki, vagy valakinek az anyja, nagymamája, nővére, felesége, vagy ő maga nem fiatal már, sőt, az is elképzelhető, hogy hitt az előző rendszerben, mert mást, jobbat akart és talán neki jobb is lett az élete (az a rendszer sem volt fekete-fehér és nem csak az elnyomott, szabadulni akaró forradalmárok, valamint a rendszer közvetlen haszonélvezői léteztek), így nehezen azonosul néhány kritériummal. De valamelyik verziót csak képes gyűlölni. Lehet, hogy az Orbán-rezsim nem antiszemita, de a társadalom bizonyos része az.

A közpénzből fizetett firkászok dolga nem az, hogy értelmezzenek bizonyos történéseket, hogy véleményt formáljanak bármiről is. Őket azért fizetik (fizetjük, hogy pontosabban fogalmazzak), hogy eljuttassák a társadalom arra fogékony részéhez azt a kormányüzenetet, amit még Orbán Viktor sem mer nyilvánosan felvállalni. Nincs meglepetés. Soha nincs.

Nem volt meglepetés az út szélére pelenkát hajító ősmagyar kismama ügyében sem. Erről itt írtunk, idézek a cikkből:

Akkor rövid leszek, ahogy ígértem, ameddig ki nem derítik egyesek és mások, hogy a képen látható nőszemély valójában nem kidobta, hanem összeszedte a szemetet, és de sőt: tulajdonképpen egy méretes kátyút akart betömni vele a drága. 

Ez a téma jóval neccesebb. Nem kell, nem is szabad felkapnia a közpénzmédiának. Ez a történet éppen az, aminek nem kell eljutnia a kéményen dolgozó kisemberhez, mert ezt megérti és borzasztóan nehéz elhitetni vele, hogy amit a fotókon a saját szemével lát, az nem igaz, azt Sorosgyurcsány találta ki. De azért van próbálkozás a PestiSrácokon(hátha valaki látta a hírt és iránymutatásra van szüksége).

Végezetül ugyanebből az irományból idézek:

Az „eset” mindenki számára ismert. Orbán Ráhel a férjével és közös kisbabájukkal Horvátországban szaros pelenkát dobtak az út szélérre. Ez, ugye, „tény”. Mármint… a Nyugati fény nevű szarkupac szerint. Amely szkriptális trágyadombnak egyik fekálialelkű olvasójuk küldte meg a „hírt”, méghozzá képekkel egyetemben. A képeken… a képeken azt látjuk, hogy Orbán Ráhel megy, kezében a pelenkával. Pont. Aztán Orbán Ráhel jön, kezében nincs pelenka. Pont. Végül a pelenka az út szélén. Pont. Sem a képek sorrendjét nem tudjuk, sem azt, hogy valóban Orbán Ráhel látható-e a fotókon.

Hát esküszöm, kedvem lenne kimenni a körútra, vagy valami libernyák romkocsmába, és addig nem nyugodni, amíg el nem kapom Vágó Istvánt, vagy Gréczy Zsoltot, amint 200 forintos szelet pizzát zabálnak a járdán. Le is fotóznám őket. Aztán, amikor kukába dobják az alátétet és a szalvétát (mert azért belőlük se nézem ki, hogy puszta létükön kívül mással is szemetelnének), odamennék, kivenném a zsírfoltos papírt, leraknám a járdára, lefotóznám, a fotókat meg elküldeném a Nyugati fénynek, hátha lesz belőle egy jó kis cikk.

Hát nem tökéletes? Sőt! Még Gyurcsányt, Vágót és Gréczyt is sikerült belefoglalni a pelus tisztára nyalásába. Van benne fekálialelkű olvasó is, aki lefotózta azt az illetőt (aki akárki lehet, még Heller Ágnes is, ha jó szögből nézzük), amint önkéntes szemétgyűjtőként harcol a környezetért. Szánalmas? Az. De kit érdekel, ameddig megfizetik?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.