November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Pelenka

Rövid leszek, mert annyira méltatlan és színvonaltalan ez az egész Duna menti kultúrában gyökerező történet, hogy a mi kutyánk kölyke vonyítva menekül a sarokba szégyenében.

Lassan már a világsajtót is bejárja a hír (via DK-sajtó), hogy maguknak minden esetben tiszteletet követelő, saját lábon álló magyar kultúremberek (kettő darab + a gyerek = hagyományos keresztény család) elvonultak a horvát riviérára nyaralni, ám hazafelé jövet beszart a kölök, ezért a tarthatatlan helyzet elsikálását követően anyuka kiszállt a luxusterepjáróból és a szerencsecsomagnak álcázott szaros pelenkát tartalmazó zacskót a magyar nemzeti hagyományoknak megfelelően, a neveltetésből fakadó princípiumoknak engedelmeskedve, csak otthon, vagy sehol máshol meg nem tanulható hanyag mozdulattal egyszerűen az út mellé hajította.

Ugyan az esetet szemléltető fotográfiák szintén Horvátországban ejtőző készítője szerint a közelben, mintegy 20 méterre egy kuka is éktelenkedett, a testehezálló, 2rule-os eleganciát sugárzó otthonkában bőszen környzetszennyező hős magyar anyát ez egyáltalán nem hatotta meg. Megcselekedte, amit a pillanat drámaisága megkövetelt: otthagyta a horvát parkolóban a használt büdös-szaros pelenkát, és a lencsevégre kerülés súlya alatt inába szállt bátorságú férjeurával gondolom azóta már szerény otthonukban nézegetik a nyaralásról készült képeket.

Akkor rövid leszek, ahogy ígértem, ameddig ki nem derítik egyesek és mások, hogy a képen látható nőszemély valójában nem kidobta, hanem összeszedte a szemetet, és de sőt: tulajdonképpen egy méretes kátyút akart betömni vele a drága. Tulajdonképpen mi a megrökönyödésünk tárgya? Az, hogy állítólag a két saját lábon álló civil kísértetiesen hasonlít a drága miniszterelnök úr elsőszülött lányára és az ő hites férjeurára, és hát szemetelni nem csak akkor nem menő, ha migráns hajítja el a sertéspestist terjesztő szendvicsét. És az, hogy egy miniszterelnök famíliája esetében pláne nem menő külföldön azzal építeni az országimázst, hogy a szart nem elvisszük a kukáig, hanem kivágjuk a francba.

És akkor mi van? Történt valami olyasmi ezúttal, ami nem történt már meg ezerszer? És ha megint semmi olyasmi nem történt, aminek a sokadik hatványára emelt disznóság már ezertizennyolcszor ne történt volna meg az elmúlt nyolc évben, akkor melyik része nem világos annak a világraszóló evidenciának, hogy a nemzet tyúkszemén álldogállásból semmiféle felelősségvállalás nem következik, ellenkezőleg. Közpénzt zabáló, ám önkényuralmi definíció szerint nem közszereplő egyének-rokonok-pereputtyok magánéletében vájkálni immár törvényesen megtorolható bűncselekmény.

Min is háborgunk tulajdonképpen, miközben az állampárt nemmédiája bölcsen kussol arról, hogy ha már demográfiailag benépesíteni nem is sikerült nekünk a Kárpát-medencét, de szaros pelenkával bármikor fel tudjuk lendíteni a Duna menti régiót? Különben is látták, hogy néz ki az a parkoló? Szerintem hamarosan indul a fideszes propaganda-kommandó elrettentő dokumentumfilmet forgatni a horvátországi katasztrófaturizmusról. (Lázár Jánost semmiképpen ne hagyják itthon.) Látták hogy néz ki az a rohadt parkoló? Mintha migránsok rohamozták volna meg az országot.

Szóval mi a háborgásunk tárgya? Ami az én végtelen naivitásomat illeti, még pár évvel ezelőtt is azt írtam, hogy nem annyira van rendben megalázni valakit azért, mert az apja történetesen bűnöző, vagy miniszterelnök, vagy diktátor. Most az öt évvel ezelőtti fejem azt íratná a kezemmel: minő igazsgátalanság, hogy már egy szaros pelenkát sem dobhatnak el úgy ezek az ártatlan leszármazottak, hogy abból ne legyen világhír. Igen, szerintem még ma is simán leírnám, hogy mennyire méltatlan dolog ez az apák-anyák-fiúk-lányok dolog.

Viszont a szaros pelenka és a szakadt mundér becsületét minden körülmények között védő pártmunkásoknak szeretném azért felhívni a figyelmét: lehet, hogy sokan vannak a napos oldalon, akik a gyerekük szaros pelenkáját hazaszeretetből és keresztény hagyományőrzésből szanaszét hajigálják, vagy akik direkt élvezik, ha nemzeti hatáskörben meglopják és sötétbe borítják őket, de világ szégyene, hogy már a horvát sajtó is tele van a magyar miniszterelnök lányának fotóival. Aki eldobálja a szaros pelenkát ahelyett, hogy elsétálna vele a kukáig, vagy a húszmilliós családi luxusautója fedélzetén hazavinné és ott lökné ki a francba.

Ez nem pártszimpátia, vallás, avagy szexuális irányultság kérdése, úgyhogy hagyjuk az obligát gyurcsányozást: ez egyszerűen őstahóság, bunkóság, gyökérség. Akkor is, ha én követem el, és akkor is ha egy miniszterelnök lánya. De ha egy miniszterelnök közpénzből kitartott turisztikailag divatdiktátor lánya, akkor még néhány sötét árnyalattal súlyosabb is. Majdnem annyira, mint a kinőtt kamaszkori göncökben nem közszereplőként hetyegni a bahreini olajminiszter irodájában, majd sápítozva kikérni magunknak, hogy nem vagyunk kötelesek elmagyarázni, mégis mi a fészkes fenét kerestünk ott, mert mi nem vagyunk közszereplők.

Ha már muszáj terjeszteni ezt a szaros pelenkás kultúrát, legalább ne akarják megvédeni senkitől. Már ezzel is beérnénk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.