Október 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Egyéb


Végre nemzeti nagyszülők vigyázhatnak a nővérek gyermekeire

Azt kell mondanom, isten áldása ennek az országnak Cser Ágnes. Is. Aki nem tudná, ő az a végtelenül elhivatott asszony, aki az egészségügyi dolgozók boldogsága érdekében éjt nappallá téve dolgozik, fáradozok és gondolkodik. Röviden: ő a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke. Annyira ügyes és sikeres a hölgy, hogy már többször is megemlékeztünk róla, többek között ITT és ITT.

Cser Ágnes a leválthatatlan, eltávolíthatatlan, a kormánynak bármikor benyalni kész, bármely más ágazatban dolgozó munkavállalóra bő nyállal köpködő amazon és delnő valószínűleg megoldotta az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók mindösszes gondját. Nem is értem, hogy eddig hogy nem jutott senkinek az eszébe az az okosság, ami most kipattant a hölgy fejéből. Tartott is mindjárt egy sajtótájékoztatót, ahol elmesélte, hogyan fogja megoldani mindenki gondját egyetlen jól irányzott rúgással:

„Szeretnénk egy Egészség Klubot indítani, ahol heti rendszerességgel élőzenére táncolhatnának, kulturális programban vehetnének részt, elsősorban a közszférában foglalkoztatott munkavállalók.” 

Ez az! Pont ez kell az agyoncsigázott dolgozóknak! A nővérke felkel hajnal négykor, bepakolja a gyerek tízóraiját, kiteregeti az éjjel kimosott ruhát, elcipeli a gyereket az oviba-suliba, bemegy a munkahelyére ahol négy helyett dolgozik, de legalább az orvos is, a beteg is őt rugdossa, vért vesz, gyógyszert oszt, hányást takarít, ágyneműt húz, ebédet oszt, hozzátartozót tájékoztat (ezeket a feladatokat az elmaradott országokban nem a nővérek végzik, külön személyzet van rá), ellátja a 10-12-14 órás műszakjában a neki jutó 40-70-120 beteget, hazafelé még bevásárol, tanul a gyerekkel miközben vacsorát készít, majd felkapja a kis fodros-pöttyös ruháját és a tűsarkút és ellejt tangózni. Gyalog, mert a tömegközlekedés drága, annyit azért nem keres.

Persze valószínűbb, hogy hétvégén lesz a nővér-dizsi, az egyszerűbb is. Olyankor lazán belefér a napba a hét közben elmaradt takarítás, nagybevásárlás, főzés és a plusz kereset fejében vállalt házigondozás, vagy éppen bejárónői tevékenység után.

Szerencsére Cser Ágnes egy bokáig empatikus ember, ezért gondolt azokra a munkavállalókra is, akik egyedül nevelik a gyereküket és a csontritkulás, valamint a stressz és túlterheltség megelőzésére, illetve kezelésére kitalált élőzenés táncoláson nem tudnának részt venni, mert nincs, aki vigyázzon a dedre. Semmi ok az aggodalomra! Cser Ágnes, a munkavállalók boldogságáért fáradságot nem ismerő, minden apró részletre gondoló asszony erre is kitalálta a megoldást. Nemzeti nagymama-nagypapa szolgálatot óhajt elindítani.

Az még jelenleg nem tisztázott, hogy a nemzeti nagyik önkéntesekből állnak majd, vagy kötelező jelleggel kell részt venniük ebben a hiánypótló kezdeményezésben. Mindegy is, működni fog a dolog. A nagymamák és nagypapák tök egyformák. Főleg a nemzetiek.  A nagymamák kedves, ősz hajú, süti illatú nénikék, akik imádják a gyerekeket és akár még görkorizni is képesek, ha az unoka azt szeretné. A nagypapák higgadt, bölcs bácsik, akik megtanítják az unokát bicskával szalonnázni, de egy kis focizástól sem riadnak vissza, vészhelyzetben (ha macskát kell menteni) akár fára is másznak. A nagyik csereszabatosak, a gyerekek észre sem fogják venni, ha nem az a hattyúősz gyerekcsősz jön, aki a múlt héten.

Egyszóval fog ez menni és igény is lesz rá, ebben biztos vagyok. Kell a mozgás, az élő zene. Táncolni, kikapcsolódni, társaságba járni jó. Az majd feltölti a nővéreket és egész héten úgy fognak pörögni, mint a Duracell-nyuszi. Kipihentek lesznek tőle, anyagilag biztonságban érzik magukat, türelmesek, kedvesek és jól terhelhetőek lesznek.

A másik megoldás az lenne, ha normálisan megfizetnék őket, hogy vonzó legyen a pálya, ha lenne külön személyzet a vér-ürülék feltakarítására, az ágyak áthúzására, a betegek mosdatására, ha nem negyven beteg jutna egy nővérre, hanem tíz és ha nem heti hat napban kellene dupla műszakot vinniük, hanem mondjuk négy nap munkát három nap pihenés követne. És aki magától vállal plusz munkát, azt megfizetnék.

De igaza van Cser Ágnesnek, ez az én verzióm nem olyan látványos, ráadásul rengeteg pénzbe kerül. Az ő ötlete sokkal jobb, NER-kompatibilis. Szóval: hajrá, nővérkék! Rock and roll!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.