Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Cser Ágnes bejelentkezett a pedagógusok pénzéért

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van bátor szakszervezeti vezető, van simulékony, van nem túl okos és van éles eszű. Valamint van Cser Ágnes.

Az egészségügyi szakszervezet elnöke az egész hetemet kinyírta, pedig nem vagyok egészségügyi dolgozó, évek óta nem jártam a kórházak közelében sem (illetve látogatóként de), szerencsémre. Ettől függetlenül én is látom, ahogy mindenki más is, mekkora a baj az egészségügyben. A kórházak adósságállománya megint a csillagos egekben, a kórházak állapota és ellátottsága, az ágazatban dolgozók bére a béka feneke alatt.

Tehát ez nem tud rám hatni a meglepetés erejével. Ahogy az sem, hogy a kormánypropaganda közpénztévé akkor és úgy hajlítja a tényeket, amikor és ahogy az szükséges ahhoz, hogy maradéktalanul kiszolgálja a gazda elvárásait.

Azonban amit az M1 műsorában Cser Ágnes, a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (MSZ EDDSZ) elnöke előadott, azt nem lehet szó nélkül hagyni. Annyira mély kútja, olyan bűzös posványa a morálnak, az emberi tartásnak, az érdekvédelemnek, a szolidaritásnak, hogy szokásommal ellentétben keresnem kell a szavakat, hogy el tudjam mondani a gondolataimat és ne egy folyamatos káromkodás-cunamiba fulladjon a mondandóm.

Ott ült a stúdióban ez a nő, aki a kormánytól kapja a fizetését. Nem tudom, hogy mennyit, de nem lehet kevés. Bizonyára ezért kapaszkodott annyira a pozícióba, ezért harcolta ki a helyét olyan dicstelen módon, ahogy azt tette.

Cser Ágnes, akinek a szakszervezeti tagság érdekeit kellene szolgálnia, vastagon szoclibkormányozott egyet, hogy mindenki tisztán lássa: az elmúlt időszak kormányai juttatták oda az egészségügyet és a szociális szférát, ahol az most tart. Senki más. Az Orbán-kormány főleg nem.

Ez még nem lepett meg túlságosan, sok olyan ember van ma is vezető pozícióban, aki a kormányváltásokat követő amnéziából érdekesen gyógyult ki. Azonban ami kiverte a biztosítékot nálam, az a sunyi, mindennek az alja kijelentés, amit Cser hirtelen háromszor is elmondott, nehogy véletlenül félre lehessen érteni.

Ha a pedagógusok keveslik a 260 milliárd forintos tanári életpályamodellt, és sztrájkot folytatnak, utcai harcokat provokálnak, tüntetnek, pedig kollektív szerződésük is van, akkor ezt az összeget az egészségügyben dolgozók boldogan elfogadják.

Én nem tudom, az egészségügyben dolgozók mit gondolnak erről. Nem tudom, van-e szándék bennük a szolidaritásra akár egymás, akár más ágazatok munkavállalói iránt.

Nem tudom (és sajnos nem is látom), hogy az egészségügyön belül túl nagy lenne az összefogás, azt főleg nem látom, hogy az orvosok kiállnának az ápolók és egyéb szakdolgozók mellett, hogy elismernék azoknak az embereknek a munkáját, akik nélkül ők egy rohadt gumikesztyűt sem tudnának felhúzni. Nem tudok arról, hogy az 1001 orvoscsoporton kívül szót emeltek volna a rommá dolgoztatott, gyalázatos pénzért az orvos számára elképzelhetetlenül megalázó, alja munkát is elvégző munkatársaik érdekében.

Az azonban, hogy a szakszervezeti vezetőjük, aki képviseli elvileg a szakma érdekeit, képes beülni a közpénztévébe, ott nyíltan és tudatosan provokálja a pedagógusokat, egyértelműen igyekszik egymás ellen fordítani az oktatás és az egészségügy szereplőit, a szakorvosokat a rezidensek ellen hangolni, az igazságszolgáltatást és az egészségügyet szembeállítani, miközben csontig benyal a hatalomnak és rúg egyet az előző kormányokon, amely kormányok pont olyan nagy darab koncot dobtak neki, mint a jelenlegi, az minden elképzelhető és elképzelhetetlen dolgok legalja.

Véleményem szerint nincs annál aljasabb dolog, mint amikor egy szakszervezeti vezető a tagság nevében nyilatkozva megy neki a más ágazatban dolgozóknak, amikor a hatalom egyértelmű, deklarált szolgájaként igyekszik ellentétet szítani, fenyegetni, manipulálni a munkavállalókat.

Ennél lejjebb semmi nincs. Végtelenül sajnálom az egészségügyben és a szociális szférában dolgozó embereket. Már nem csak azért, hogy méltatlanul kevés pénzért embertelenül sok munkát kell végezniük, hanem a szakszervezeti vezetőjük miatt is.

A végére: itt a teljes riport. Ajánlom mindenkinek megnézni, elolvasni. Rengeteget lehet belőle tanulni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.