Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Le vagyok nyűgözve a dörzsölt kimagyarázásügyi főmegbízott orcáját borító vastag rinocéroszbőrtől

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyon meglepett az, hogy a Facebookon, illetve a közösségi médiában az emberek milyen nagy hévvel és milyen nagy elánnal esnek egymásnak. Különböző politikai nézeteteket valló emberek szinte közelharcot vívnak a közösségi médiában. És az a meggyőződésem, hogy nekünk politikusoknak tűrnünk kell azt, ami a Facebookon történik, ami a közösségi médiában zajlik, akkor is, hogyha ezek nem szalonképes véleménynyilvánítások, hiszen a szólásszabadság és a politikusok kritizálása az egyik legfontosabb jog. Most azonban úgy gondolom, hogy a választókörzetem polgáraihoz kell fordulnom, hogy amikor a Facebookon véleményt nyilvánítanak, akkor tartsák tiszteletben egymást, tanúsítsanak egymás iránt türelmet, megértést, és ha bírálják is egymást a Facebookon (…), azt mindenféleképpen tisztelettel és építő szándékkal tegyék és ne személyeskedjenek. (…) Nem kell mindenben egyetértenünk, de egy biztos: április 8-án lemegy a választás, április 9-én fölkel a nap, akkor is szót kell tudnunk érteni egymással, még akkor is, ha másképpen szavaztunk.

Egyenesen le vagyok nyűgözve a mindössze két hete facebookozó, mellékállásban kolbászt és szalonnát szállító Lázár János kancelláriaminiszternek a magyar rögvalóságra való eme bárgyú rácsodálkozásától. Lázár János, a Fidesz-kormány – sokévi átlagnál dörzsöltebb és intelligensebb – nehézsúlyú hazudozója és össze-vissza beszélője megint úgy tesz, mintha most szállt volna le a falvédőről. Hogy micsoda harcok dúlnak a közösségi oldalakon, hogy ő ezt álmában sem gondolta volna. Eszméletlen.

Tényleg le vagyok nyűgözve a hivatásos kimagyarázásügyi főmegbízott orcáját borító vastag rinocéroszbőrtől. Lázár János úgy tesz, mintha itt sem lett volna, mintha világraszóló nóvum volna, hogy a különböző politikai nézeteket valló, a Fidesz által hosszú évek óta egymás ellen hergelt emberek virtuálisan gyilkolják egymást. És igen, el is mondja, hogy ez mennyire meglepte őlázárjánosságát. Mert van még hová fejlődni a hülyének nézés terén, nem lehet feladni a küzdelmet, a nyolc éve tartó permenens választási kampányt még csak ezután kell csúcsra járatni.

Szép ez a spontán megvilágosodás annak fényében különös tekintettel, hogy Lázár János tavaly ősszel, amikor tetőfokára hágott a való világban is az, hogy különböző nézeketek valló emberek kvázi egymás torkának estek (Őcsény, Kömlő, Perbál), igen nagy meggyőződéssel állította:

A kormánypropagandának ehhez semmiféle köze nincsen (…), tehát a kormányzati kommunikációnak semmiféle köze nincs ehhez. 

Mivel nem volt elég hangos és érthető az üzenete – miszerint az, amit évek óta napi 24 órában lenyomnak az ország torkán (vagyunk mi, és vannak ők, harc van és meg kell védenünk magunkat), annak se súlya, se értelme, se jelentősége, se hatása, se következménye nincs, vagyis hogy a kormány semmiről nem tehet -, idén februárban megismételte:

A magyar emberek véleményének kialakításában nem értek egyet azokkal, akik úgy gondolják, hogy meghatározó a kormány véleménye vagy iránymutató a kormány tevékenysége.

Vagyis miután a miniszterek elnöke teli szájjal helyeselte, hogy az őcsényi hazafiak bátran kiszúrták ama panziótulajdonos kocsijának kerekeit, aki néhány napra szállást nyújtott volna a magyar hatóságok által befogadott, Magyarország területén jogszerűen tartózkodó menekülteknek; miután súlyos közpénzmilliárdokat költenek arra (a legújabb szám: idén egyetlen hónap alatt 2,5 milliárd forintot vertek arra, hogy mindenki vágja a Stop-Soros hadműveletet), hogy az ország legeldugottabb sarkában élő, idegeneket kizárólag a közpénzmédia hullámain látó emberek is ökölbe szorulva rettegjenek és gyűlöljenek; miután a miniszterelnök már nyíltan elégtétellel (értsd: megtorlással) fenyegeti a Bayer Zsolt által nemes egyszerűséggel lerohadékozott, lepatkányozott nem fideszes érzelmű politikusokat, civil szervezeteket, embereket, valamint harcba szólítja a híveit ellenük, a kezdő Facebook-huszár meglepődik. Váratlanul. Hogy a magyar emberek bizony meglincselik egymást a virtuális térben. Hallatlan. És akkor ő most hirtelen felindulásból arra kér mindenkit, hogy tisztelje a másik ember véleményét. Aztán ezt így mégis hogy képzeli, Lázár úr?

Lássuk be, Lázárnál nem sok dörzsöltebb, kifinomultabb szélhámos sündörög a hatalom vályúja körül. Hogy miről beszél Hódmezővásárhely fenyegetőző bukott zsarnoka? Hogy a vélemény- és szólásszabadság szent? Hogy a politikusok bírálata alapvető jog? Nem szégyelli el magát legalább otthon a tükör előtt ácsorogva? Fennállásuk, uralkodásuk, minden egyes rezdülésük arról szól, hogy nem bírják elviselni a semmilyen fajta kritikát. Senkitől. Erről szól az egész háborús pszichózis, amibe ezt az országot és elcsatolt részeit belerángatták. Hogy harcolni kell az idegenszívűek ellen, Soros ellen, az ENSZ ellen, a brüsszeliták-bürokraták ellen, Európa ellen, a Migration Aid-Helsinki-Transparency-TASZ-féle ügynökök ellen, saját honfitársaik ellen, a nemzetközi karvalytőke ellen, a mindenfajta másság ellen, a genderliberálfasiszták ellen, isten tudja még ki ellen. Minden arról szól, hogy ebben a háborúban a taknyon-véren csúszás is megengedett, hogy egyszer már véget kell vetni annak, hogy itt másfajta vélemények is vannak, mint amit a hatalomba kapaszkodó banda hisz és vall. Van bőr azon a pofán tiszteletről, megértésről halandzsázni, miközben a hódmezővásárhelyi polgárok többségi véleményét sem hajlandóak tudomásul venni és elfogadni, ellenben sértettségükben már el is kezdték az újonnan megválasztott polgármester lassú kinyírását?

Ne személyeskedjünk? Értsünk szót egymással? Tényleg? Aztán mégis hogyan csinálja az egyszerűagyú kisember? Amikor azt látja, hogy állandó háború van, amikor nem érvek vannak, nem párbeszéd van, hanem viszkető tenyerek, boldog karácsony, áldott ádvent, bejgli, szemöldökcsipesz, más férfiak szoknyája, féknyúz, csicskapártok és részeg oligarchák. Na, meg egy golyóálló mellényben idétlenül bohóckodó, a nyilvánosság elől menekülő, naponta kutyába lemenő, frusztrált, küldetéstudatos kisember van, aki eldöntötte, hogy egy ország felégetése árán is nagy ember lesz.

Lázár úr! Ha egy mód van rá, kíméljen meg ezektől az átlátszó meglepődésektől. Ahogy már korábban is írtuk: ez a mocsok, ez a magyar-magyar szembenállás elsősorban az önök műve. De mint minden aljassággal, ezzel is az a baj, hogy kétélű fegyver. Önök ellen fordulhat bármikor. Majd akkor lehet igazán értetlenkedni és meglepődni. Nem lesz szép, de legalább biztosan elkerülhetetlen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.