November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ne legyen igazam

Egy hónap múlva lesz egy éve, hogy írtam egy cikket ide a Szalonnára. Az utóbbi hetekben egyre többször jut eszembe ezen írásom. Összességében a kormány gyűlöletpolitikájáról, és annak hozadékáról szólt. A cikk végén felemlegettem a polgárháborút, mint egyfajta végkimenetelt. Egy évvel ezelőtt e nézeteimet nem sokan osztották, legalábbis az olvasók közül. Azóta sok minden változott. Rengeteg portálon előkerült a polgárháború, mint „lehetőség”. Elnéztem a fenti cikkem alatt sorakozó hozzászólásokat. Leszámítva azt a két embert, aki semmi értelmeset nem tudott hozzászólni. Személyem szidalmazása és a cikkben szereplő egyetlen csúnya szóba való belekötés, nem hozzászólás. Kötözködés.

Nem szeretnék én lenni a vészhír hozója, de Orbán Viktor március 15-én előadott beszéde után sokkal közelebbinek érzem a polgárháború lehetőségét, mint valaha. Mint ahogy sokan megírták, nem is burkolt, hanem nyílt fenyegetést halhattunk a „Mennyei Fény” szentségtelen szájából. Elmúlt már a burkolt gyűlöletkeltés ideje. Tisztán, érthetően elmondta mi lesz, ha ők maradnak hatalmon, s ezzel azt is elmondta, hogy mi lesz, ha nem. A fanatizált hívek nem lesznek restek az utcára menni, ha veszít a Fidesz. Nem nehéz észrevenni, hogy a híveknek bőven elég csak annyit mondani, hogy valaki „Soros-ügynök”. Mindenki „ellenséges ügynök”, aki a kormánytagok viselt dolgait, szemét húzásait elmondja, megírja. Az is ellenség, aki csak helyesli és támogatja, hogy a róluk szóló igazság kiderüljön. Ezzel el is jutottunk oda, hogy magyar áll magyarral szemben. Ennek a vége pedig nem lehet más, csak polgárháború. Vagy néma tűrés.

Sok olyan kommentet olvastam, hogy lesz, aki elhagyja az országot, ha a Fidesz nyer, de drukkol az itthon maradottaknak… El tudom képzelni. Talán úgy, ahogy Bella néni, Tabi László írásában:

Hogy szegény Zsigát kivégezték, az nagyon bosszantó. De itt az élet eléggé szórakoztató és van most a hamis ékszereknek egy jó szezónja, ami nekünk nagyon jól áll. Mariann meg Aliszka is vannak nagyon jól, van nekik is férj, aki dolgozik és keres szépen. Vagyok velük sokat és csodáljuk egymást, hogy olyan fiatalok maradtunk az európai háború dacára is.

Magam még nem tudom, mit teszek a választások után. Külföldre nem megyek. Nem akarok, pedig a barátaim szerint jobban járnék, főleg a 2014 óta előadott ellenzéki viselkedésem miatt. Valójában nem félek. Tisztában vagyok azzal, hogy mit teszek. Képviselem az elveimet egy rakás megvezetett, értelmetlen gyűlöletpolitikával megfertőzött emberrel szemben, valahol az ő érdekükben is. Nap, mint nap elmondom, hogy ami ebben az országban folyik, az nem helyes. Nem foghatjuk be a szemünket, fülünket. Nem lehetünk vakok, és süketek Kósa viselt dolgaira, az Orbán família pofátlan lopására, Matolcsy ügyeskedésére, Rezsi Szili buta nyilatkozataira… stb. Észre kell vennünk, hogy az ország vezetői válogatás nélkül szidalmaznak, vádolnak minden demokratikus, nyugati országot. Nem ismerős ez? Az idősebbeknek biztos. Ők még talán emlékeznek azokra a kirakat perekre, ahol a vádlottat „amerikai ügynökként” ítélték el. S talán ez az, amit a Fideszt pártoló
nyugdíjasok szeretnek is. Személyi kultusz, fentről kapott utasítások, plusz pénz a szervilitásért, a köztévé adja a régi szép sorozatokat, meséket, dokumentumfilmeket. A fiatalságukra emlékezteti őket, a régi, megszokott, kényelmes mikrokörnyezetükre. S pontosan ezért nem értették, hogy a Kétfarkú Kutya párt miért is játszott mozgalmi dalokat a „Békemenet” alatt. Persze, tudom: egy mocsok vagyok, mert nem tisztelem az idősebbeket. Az embert tisztelem, ha megérdemli. Ki dönti el? Én. Ugyan úgy a saját gondolkodásom, elveim alapján döntök, mint ahogy mások is megteszik velem szemben.

Engem szép lassan felemészt a politika. Elvesztettem a humorom. Egy halovány reményem van, hogy a választásokra észhez tér az ellenzék, és közösen tesznek valamit. Igaz, a választásokig már csak három hét van, és még mindig csak a cicaharcot látom. Fújnak, karmolnak, borzolják a szőrüket. Gondolkodni kéne, mert Orbán Viktor megmondta:

A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.

Ezek külön-külön is félelmetesek, de együtt… Ismerjük a Fidesz erkölcsét, az ő torz, ellenségképre, gyűlöletre, pusztításra épülő politikájukat, és a gatyagumiként kezelt jogot. E „szentháromságra” itt egy jó példa: dr. Czeglédy Csaba. Kell ennél több? Szeretnénk Winston Smith-ek lenni? Egy kávéházban, olajos ízű italt iszogatva, tenmagunkat nézni a televízióban, ahogy olyan bűnöket vallunk be, amiket el sem követtünk? Igen. Orwell. 1984. Erről szólt az első cikkem itt a Szalonnán, pedig akkor még talán a Fidesz light uralkodott, és többen imádták őket.

Még mindig csak azt tudom mondani, hogy ballagjunk el szavazni. Meg kell törni a Fidesz uralmát. Rengeteg írás, videó kering a neten, melyekben tanácsok, javaslatok, vélemények vannak arról, hogy ezt a „törést” miképp lehet elérni. Ki-ki a saját gondolatai, elvei mentén döntsön. Megmásíthatatlan tény, hogy akárki is kerül hatalomra, ellenzék mindig lesz. Ellenben, ha a „hatalom” teszi a dolgát, valóban felemeli az országot a posványból, akkor ez az ellenzék megszűnik. Kivételt képez ez alól a Fidesz ellenzékbe szorulásra. Tudjuk, mit művelnek akkor…

Az utolsó írásomhoz volt egy hozzászólás (Ez a kedvencem. Mindig felvidít. Utána jön a másik, hogy „mit ugrottam át”):

Megint a »szokásos« olvasói levél a részvétel mellett. Szeretném, ha a Szalonna ápr. 8 után is kérne mindegyiktől egy
elemző-magyarázó írást!

Kedves olvasóm! Mit elemezzek neked április 8. után? Minek szeretnél te elemzést? Nem elég, hogy az ország pocsék helyzetben van? Miért utólag elemezzek én bármit is? Most, lehet „cselekedni”. Kérni az embereket, hogy szavazzanak. Esetleg utólag azt elemezzem ki, hogy a bizony a választások előtt akadtak olyan emberek, akik azon is fel voltak háborodva, hogy egy „szokásos” olvasói levelet kellett olvasniuk, mely a részvétel mellett kampányol, ahelyett, hogy megértették volna miért fontos részt venni egy választáson?

Vegyük a fentieket elemzésnek. Kielemeztem, hogy ha a Fidesz nyer, akkor még rosszabb világ jön. Először leszámolnak a politikai ellenfeleikkel, vagy azok szépen „megtérnek”, átcsússzanak narancsosba. Már most is nagy „trend” éjjel elvinni az embereket az otthonukból, egy éjjel tízkor keltezett parancsot lobogtatva. Mi lesz később? Egy „kisembernél” leszólnak fentről a munkáltatójának, hogy „rendszabályozza” meg a dolgozóját. Ha az nem sikerül, akkor majd megy érte a rendőr. Jó esetben. Rossz esetben újra lesznek „fekete autók”.

Kielemezhetem azt is, hogy mi lesz, ha a Fidesz veszít. Esélyes, hogy a híveiket kivezénylik az utcára. Hergelik őket azzal, hogy a Soros, az ENSZ, Goldstein, a magasságos, szent, rossebes nyavalya kívülről beavatkozott a választásokba. Nem mozdulnak a hatalomból, rendkívüli állapotot vezetnek be, amiből aztán sok minden kisülhet. Például az, hogy a demokratikus társadalom tovább tűr, megvárja, míg elcsitul a vihar, vagy megy az utcára. Szembe száll a hatalommal, magyar üt magyart – vagy lengyelt, románt –, miközben Orbán röhög a markába. Ma közelebb vagyunk az ’50-es évek legsötétebb pártállamiságához, mint bármikor máskor. Esetleg egy olyanon siránkozhatunk majdan, hogy a sok kis kamu, mikro, akármilyen, eddig nem létező párt nyer, majd szépen besorolnak a Fidesz mögé, koalíciót alkotva velük. Lásd: KDNP.

Elég sok alternatíva van. Ezt kell MOST elemezni, és cselekedni. Nem utólag sírdogálni rajta… De ne legyen igazam.

Singing Jungle

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.