Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ahelyett, hogy az elnyomott mártír szerepében vinnyognának a liberális véleményterror ellen

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem szabad összekapcsolni a szentmise végzését politikai vagy világi eseményekkel” (Szent II. János Pál pápa Redemptionis Sacramentum című enciklikájának 78. paragrafusa)

Dobszay János Horthy-miséről szóló két nappal ezelőtti írásából való a fenti idézet, amelyben a szerző arra mutat rá – az utóbbi napok egyik legelborzasztóbb híre kapcsán -, amit minden normális, jóérzésű ember, akinek szeme van a látásra, és füle a hallásra, már két napja is látott és hallott. Hogy a Budapest-belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia-templomban politikusok (Boross Péter, Lezsák Sándor) meghívásával körített, a holokauszt-emléknapra tervezett/időzített gusztustalan Horthy-emlékmise nem (lett volna) más, mint egy, a templom falai közé projektált nyomorúságos politikai demonstráció. És mint ilyen, járulékos haszonként még pápai tilalmat is sért.

Mint tudjuk, az – én olvasatomban akár hullagyalázónak is nevezhető – eseményt időközben lefújták a szervezők, konkrétan a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ). A szervezet vezetője, Osztie Zoltán plébános úr témába vágó magyarázkodása ITT olvasható. Ő az az egyházi ember, aki a körvanalazódó tiltakozási hullám hatására első körben egyszerűen csak hisztériának minősítette ezt a mindenfajta emberi jóérzéssel szembemenő véletlen egybeesést. Aztán kiderült, hogy az egyházi elöljárók egyeztetését követően a rosszízű terveket mégiscsak lefújták. Ha valakit ennek ellenére megnyugtat Osztie Zoltán érvelése, attól én kérek elnézést, bár írjuk a javára: szerinte legalább nem rendjén lévő dolog a szószékről politizálni.

– Osztie Zoltán: Nagyon lényeges, hogy évtizedes távlatban minden évben a kormányzó úr halálához kapcsolódóan tartottunk ilyen megemlékezést. Nem mindig szentmise keretében, volt, amikor imádságot szerveztünk. Idén is így kerestünk időpontot.

– Szemlélek blog: Akkor valamiért idén felkapott a közbeszéd egy szokásos programot?

– Osztie Zoltán: Akik gyűlölködnek, árkot ásnak, akik szembehelyezkedni akarnak, ők azok, akik ebből világra szóló médiakampányt, hisztériát csinálnak. Eszünkbe nem jutott, amikor elkezdtük a szervezést, hogy ez a dátum épp a Holokauszt Emléknapjára esik. (…) Ez a hétvége állt legközelebb Horthy Miklós halálához, mindig ekkor szerveztük az elmúlt években is a megemlékezést. Tényleg nem figyeltünk oda arra, hogy épp az Auschwitz-cal kapcsolatos nemzetközi emléknap is erre a dátumra esik. Ezt akár fel is lehet róni nekünk, de nem lehet a két megemlékezést szembeállítani.

Vagyis bocsesz, így alakult, nem vagyunk mi rendezvényszervező iroda, hogy tudjuk, mi milyen napra esik, és éppen kinek sérti az érzékenységét a micsoda. Akinek nem tetszik, hogy mi évente megemlékezünk a kormányzó úr haláláról, az gyűlölködik, árkot ás, szembehelyezkedik, hiszériát kelt, és őt minősíti ez az egész hadjárat. Már csak azt kellett volna hozzátenni, hogy remélem, örültök, büdöslibsik, és kerek is lenne a történet.

Az a történet, ami e konkrét, gusztustalan esemény lefújásán innen és túl tágabb kontextusba helyezendő. Azt most hagyjuk, hogy az újraélesztett Horthy-kultusz nézetem szerint önmagában is alkalmas a gyűlöletkeltésre és árokásásra. Liberális emberként senkinek a jogát nem vitatom el, hogy azért imádkozzon, akiért/amiért szeretne az év bármely közönséges napján, ellenben fenntartom a jogot arra, hogy gyomorforgatónak tartsam, ha valaki Horthyért imádkozik a holokauszt-emléknapon. Akkor is, ha egyébként évtizedek óta ezt teszi. Hogy ezt ráadásul valamiféle társadalmi kiengesztelésnek is csúfolja első felindulásában, azt viszont visszautasítom. Ezt a két megemlékezést nem hogy szembe lehet állítani, hanem kötelező szembeállítani és mélyen megvetni, elítélni. Nem lehet azt mondani, hogy Horthy egyébiránt remek politikus, államférfiú volt, igaz, hogy közben zsidók tömegeit küldte a halálba, de hát ki nem? Nem lehet azt mondani, hogy akinek nem tetszik, ne menjen oda, mert mi sem megyünk ki a Pride-ra.

Elkanyarodtam: miután Németh László hódmezővásárhelyi plébános nemrégiben az egyik szentmise végén, ám a szentmise részeként politikai iránymutatást nyújtott a híveinek, és konkrétan arra buzdította őket, hogy a közelgő időközi polgármesterválasztáson szíveskedjenek a Fideszre szavazni, valami hasonló történt, mint most. Jóérzésű emberek, pártpolitikai elköteleződéstől függetlenül háborodtak fel azon, hogy a közélet mocska betette a lábát a templomok falai közé, és leplezetlenül megy a politikai agymosás.

A melldöngető nemzeti-keresztények akkor és azóta is igyekeznek összemosni a szószékről politizálást Beer Miklós, Fabiny Tamás, vagy éppen Iványi Gábor megszólalásaival. Vagyis a keresztényi értékrendből állítólag levezethető segítségnyújtást, az elesettek felkarolását, a menekültek emberszámba vételének fontosságát hangoztató papokat maguk előtt tolva óbégatják, hogy ha nekik szabad politizálni, akkor Németh Lászlónak, Kiss-Rigó Lászlónak és a kormány tenyeréből látványosan és fenntartások nélkül zabáló egyházi embereknek miért nem. Azóta a propaganda pöcegödre tényfeltárta, hogy az ellenzék és a liberálisok véleményterrorizálják a papokat és kirekesztik a konzervatív álláspontot. Azóta Lázár Jánosnak is kifért a száján, hogy a hódmezősvásárhelyi plébánost megtámadták, megbéleyegezték, üldözőbe vették a liberálisok (!), miközben amit tett, az a világ legtermészetesebb dolga: a gyülekezetéhez tartozó híveket érintő kérdésben véleményt mondott. Azóta a választási kampány hevében a Fidesz ilyen-olyan képviselői rendre felfedezik magukban a hőskeresztényt és azt, hogy nekik mindig is egy volt az útjuk az egyházzal, választás előtt meg pláne.

Hazugság! Ócska, aljas hazugság és veszélyes méreg. Az egyháznak a mindenkori kormány színezetétől függetlenül nem ez a dolga. Nem az a dolga, hogy propagandát nyomjon, kampányoljon, és politikai kérdésekben eligazítást nyújtson. Az egyházi embernek az a dolga, amit Beer Miklós tesz, aki soha nem bíztatott senkit arra, hogy kire kell szavazni, ám akit a Fidesz-kormány és hívei teli szájjal hazaárulóztak és Ferenc pápa majmának nevezték. Aki nem azt mondja, ami az éppen regnáló kormány gyűlöletpolitikájába illeszkedik (amit a Kiss-Rigó és Márfi Gyula-félék hangoztatnak), hanem azt, amit az úristen rábízott. Aki a magyar katolikus egyház elöljárói közül elsőként állt ki a menekültek mellett, aki nem csak szónokolt a segítségről, és a nagyfene kereszténységről, hanem cselekedett is, a lelkiismerete és az evangélium tanítása szerint. Neki ennyi a dolga, ha emberekről van szó. És ez lenne a dolga Kiss-Rigónak, Németh Lászlónak, vagy Márfi Gyulának is. A mindenkori elesettek gyámolítása, a mindenkori kormány színezetétől függetlenül.

Vagy ha ez nem is megy ilyen könnyen, mert prioritást élvez a rengeteg kormányzati jótétemény meghálálása, ha már Ferenc pápát nyugodtan lehet demens vénemberezni, legalább II. János Pál pápai tilalmát érdemes volna szem előtt tartani. Ahelyett, hogy az elnyomott mártír szerepében vinnyognának a liberális véleményterror ellen. Nem kicsi baj van ott, ahol a normalitás terrornak minősül, ahol az egyház a politikával összeborulva az ordas eszmék előtt tisztelgésben sem lát kivetnivalót. Ahol a kereszténység nevében reggeltől estig azon megy a nyűglődés, hogy kitől kell rettegni, kit kell szívből gyűlölni, és mi történik akkor, ha nem ezt tesszük.

Nagyon nagy szükség lenne arra, hogy az egyház – saját és hívei jól felfogott érdekében – a templomi politizálás helyett hangosan és érthetően elítélje a gyűlöletet, és a politikai propaganda hazug paneljeinek ismételgetése, az aktuális politikai kurzusnak való kényszeres megfelelés helyett végre azt tenné, ami a dolga. Mert a hívek nem liberálisok, nem konzervatívok, nem fideszes szimpatizánsok vagy nem fideszes szimpatizánsok, nem értékesek vagy haszontalanok. A hívek nem szavazók, hanem emberek, akik Isten színe előtt egyenlőek, akárkire szavaznak is, és akik nem azért járnak templomba, hogy valaki megmondja nekik, kire kell szavazni, mert különben mindmeghalunk.

Legyen már vége annak, hogy összemossuk azokat, akik szót emelnek a szegénység, a kirekesztés, az elnyomás, a kizsákmányolás vagy a beteg, puszító félelem ellen azokkal, akik a templom mikrofonállványa előtt mondják meg, mit kell tenni április 8-án. (Az időközben lefújt Horthy-gyalázat ehhez képest csak következmény.)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.