Szeptember 30,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A gyerekem közelébe sem engednék ilyen embereket

És akkor a karácsonnyal súlyosbított kereszténység szelleme áthatotta a Mészáros Lőrinc tehetségéből működő, megújult, csillivilli, a nemzet hangjának csúfolt Echo Tv-t. December 26-án a Plusz-mínusz műsorban Jurák Kata újságírót kormánypropagandistát a kereszténység jegyében rászabadították Lukácsi Katalinra, a KDNP egykori politikusára (akiről ITT és ITT írtam korábban). Hogy mi  lett belőle? Ha lesz valaha tankönyve a Magyarországon politikai érdekek mentén üzemeltetett szemforgató kereszténység intézményének, akkor ez itt ama leendő tankönyv egyik kötelező fejezete.

A műsor koncepciója: egy darab jó (plusz) és egy darab rossz (mínusz) hír kapcsán csapnak össze a felek. A rossz hírt Lukácsi Katalinnak tulajdonították, akinek témája a kormánypártokban való csalódás volt, a jó hírt valamiért a PestiSrácok-Magyar Idők-Echo tengelyen szorgoskodó Jurák hozta, aki végighaknizta 2017-ben az ellenzéki tüntetéseket, ahol – bármennyire próbálkozott – nem sikerült összeveretnie magát, de egy jó adag rinyálással nyakon öntött önfényezésre alkalmas nyersanyagot összegyűjött ahhoz, hogy az elnyomott kormányseggnyaló szerepében tetszelegve időről időre felállítsa magát az erkölcsi magasabbrendűség ama piedesztáljára, ahonnan szemet forgatva, gunyoros grimaszokba torzult, megrökönyödött orcával kioktathat bárkit, aki nem azon az oldalon áll, ahol minden tisztességes magyar Magyar embernek állnia kellene.

Gyengébb gyomorzatú olvasóink kedvéért, akiknek a látvány túl sok lenne, következzen a szöveghűség a műsor első, igazán letaglózó részéből, és a Fidesz ánuszrózsája körül lefetyelő Jurák Katák mély, igaz kereszténységéről, amely idén is beragyogta a karácsonyt:

Tóth Kriszta (műsorvezető): Valóban az volt az emlékezetes eseményed 2017-ben, hogy kigrottál a KDNP-ből, merhogy csalódtál a kormányban, a kormánypártoknak, -ban. Miért?

Lukácsi Katalin: Nem ebben az évben ábrándultam ki (…), hanem ebben az évben vált el az, hogy kilépek és kifejezem a véleményemet. Kiábrándultam már ’16-ban is, ahogy a migránshelyzetet, a kommunikációt is kezelte a kormány, ahogy Ferenc pápával is szembehelyezkedett, valamint a Népszabadság bezárása/beszántása volt az, ami nálam végleg eldöntötte azt, hogy én nem tudok itt önmegvalósítani, nem tudok önazonos maradni a pártban, de akkor nem voltam itthon, külföldön voltam ösztöndíjjal, és nem politizálhattam, nem léphettem akkor ki. És utána a barátaim miatt gondoltam azt, hogy inkább csak háttérbe vonulok és nem fogok semmi vizet zavarni. De a CEU-törvény azt hozta nekem, hogy a hitemből és a meggyőződésemből fakadóan nem tudtam még háttérbe vonulva se azonosságot vállalni a pártommal, valamint el akartam mondani a véleményemet. Megértem és elfogadom azt, hogy sokan árulónak tartanak (…), de én pontosan ezért léptem ki a pártból, mert szerintem az az árulás, ha én benne maradok a pártban, vagy titkos információkat juttatok ki (…) De én kiléptem és pontosan ezért, hogy őket is védjem azáltal, hogy én már kívülről mondom el a véleményem.

Jurák Kata: Számomra Katalin eleve túl fiatal még, és olyan útkeresésnek tűnik az eddigi pályafutásod. Tehát azért lehet tudni rólad, hogy az MDF-ben is voltál, aztán talán fideszes színekben is indultál választásokon, végül a KDNP-ben asszem rendezvényszervezőként tevékenykedtél. Említetted, hogy nem volt számodra vállalható már amit kormányzati kommunikáció hozott. A kommunikációval volt gondod, vagy esetleg valóban azzal, hogy megállította a magyar kormány a migránstömegeket? 

Lukácsi: Nyilván az, hogy megállított egy migránsáradatot, azzal nem lehet probléma, mert a schengeni határok védelmével én is egyetértek. De azzal például, hogy embertelen módon bánunk akár üldözött keresztényekkel is, ezzel már nem tudok azonosulni. De visszatérve: nem voltam egyedül csak a KDNP tagja, más pártnak nem. Viszont nem tartom az útkeresést gyengeségnek. Éppen az a probléma ma hazánkban, hogy nagyon sokan nem mernek elköteleződni semmilyen párt mellett sem, mert azt hiszik, hogy az örökre kell, hogy szóljon (…), holott egy aktív demokráciát úgy tudunk építeni, ha az állampolgárok mernek próbálkozni, biztosan fognak csalódni, hiszen mi is okozunk rengeteg csalódást (…), én vállalom, hogy kiléptem egy pártból. Ez önmagában nem egy teljesítmény, és nemis vagyok büszke, de értem, hogy emiatt ismert meg a közvélemény. Azóta sok párt keresett meg, hogy mi lenne, ha esetleg közéjük csatlakoznék, de számomra egy pozitív fejleménye ez ’17-nek, hogy én mostmár szabadon elmondhatom a véleményemet, és nem hiányzik egyáltalán a pártfegyelem…

Jurák (akinek nem az embertelenség ütötte meg a hallószervét – szerk.): Említetted, hogy a pártnak is jobb, hogy kiléptél, hiszen nem szivárogtatsz ki  információkat…

Lukácsi: Ezt nem terveztem, ezt nem azért mondtam, hanem hogy nem mondom el a véleményemet belsősként…

Jurák: Azt gondolod, hogy egy pártban nem lehet elmondani a képviselőknek a véleményüket? Én nem ezt tapasztalom (és ekkor valahol felsírt a Fidesz nevű állampárt egyszemélyes vezetése – szerk.)

Lukácsi: Én elmondtam párton belül, csak nem volt semmi értelme. Másrészt nem éreztem ott jól magam (…) Teljesen máshogy gondolkodtunk az aktuális helyzetről a pártársaimmal…

Jurák: Nem lepődünk meg, hogy a KDNP-ből kilépve feltűnsz hát mondjuk egy Pride felvonuláson. Olyan ideológiai válságban lehetsz számomra (sűrű szemforgatás, grimaszolás – szerk.), úgy tűnik, hogy nem találtad még meg az utadat.

Lukácsi: Kata, ez a te véleményed. De számomra egyáltalán nem ellentétes a kereszténydemokrácia és a Pride-on való részvétel.

Jurák: Akkor segíts, kérlek! (a független, objektív műsorvezető is magyarázatot kér – szerk.)

Lukácsi: Azt mondtam, hogy számomra egyáltalán nem ördögtől való az a gondolat… és én pontosan egy keresztény csoporttal vonultam föl, akik olyan transzparenseket hoztak, hogy Jézus is veletek van. Számomra ez teljesen vállalható vélemény. Nyilván (…) van pro és kontra vélemény, de számomra nem gonoszság azt állítani, hogy Jézus ott lehetett a Pride-on.

Jurák: Te… Tehát te ezt most komolyan gondolod?  Hogy Jézus részt vett volna egy LMBTQXYZ felvonuláson?

Lukácsi: Nem az a lényeg, hogy LMBTQ, emberek vannak ott, akik ugyanolyan jóra törekvő gyarló emberek, mint én magam.

Jurák: De Isten igéje – hogyha ismered a Bibliát (a kötelező cinikus pofabeállás – szerk.) – akkor tudod, hogy mi a véleménye Istennek erről.

Lukácsi: Igen, a felebaráti szeretet, szerintem ez az elsődleges, ez a legfontosabb. Az, hogy ki mit csinál a hálószobájában, az huszadrangú kérdés.

Jurák: Isten előtt mindenki egyenlő, ez így van. De vannak olyan keresztény tradicionális értékek, mint család, a házasság szentsége, amit ezek az emberek egyszerűen nem tudnak hitelesen képviselni, és te kereszténydemokrataként… nemtom, jársz-e még templomba…

Lukácsi: Ne hargudj, Kata, ilyen kérdést teszel föl…

Jurák: Engedd meg, hogy befejezzem.

Lukácsi: Egyébként hitoktató is vagyok.

Jurák: Hitoktató is vagy (az undor tagadhatatlanul kiült az orcára – szerk.) Kiket oktatsz?

Lukácsi: Jelenleg nem oktatok senkit, de van diplomám, tehát bárkit oktathatnék (…), és hithű, gyakorló katolikus vagyok. Nem tartom karácsony másnapján ezt fair-nek, hogy megkérdőjelezed a hitemet. Másként élem meg, más az istenképem…

Jurák (hatalmas sugarú körben forgó szemekkel – szerk.): Hát eléggé másként éled meg a hitedet.

Lukácsi: Nem én vagyok az egyetlen, aki azt gondolja, hogy nem gonoszság a homoszexualitás.

Jurák (felháborodott, affektált orrhangon – szerk.): Isten kiveti a szájából – ezt mondja: kivetem a számból – ezeket az embereket. (…) Te most véded a homoszexualitást és ezt propagálod kereszténydemokrataként?

Lukácsi: A homoszexuálisokat védem.

Jurák: Én akkor láttalak először, és nem megítélni szeretnélek ezzel, amikor augusztus 20-án a magyar államalapítás ünnepén gyakorlatilag függetlenség napja címszó alatt egy tüntetésen beszéltél, egy teljesen összefüggéstelen és oda nem illő dologról egy dolmányban (hanyag, fikázó kézmozdulat Lukácsi Katalin öltözéke irányába – szerk.) és most is alatta egy rózsaszín pólóban vagy… Annyira… annyira önellentmondásos (szenvedő homlokráncolás – szerk.) az egész személyiséged. Az, hogy fiatal vagy, az nem mentesít attól, hogy egyfajta határozottsággal álljál ki a saját ideológiai meggyőződésed mellett, amit nem látok, hogy micsoda (szélesre tátott szájjal álsajnálkozó értetlenkedés – szerk.) Mert hogyha te hívő ember vagy, ha te hitoktató vagy, akkor nem tudsz közösséget vállalni… (a buzikkal – szerk.)

Lukácsi: Ne haragudj, az hogy hitoktató vagyok, pont hogy közösséget kell vállalnom…

Jurák: Jó, hogy nem oktatsz hitet, hála istennek, köszönöm, a gyerekem közelébe sem engednék ilyen embereket. 

Lukácsi: Egyébként élő adásban közvetítek adventi elmélkedéseket, tehát sajnos még így is oktatok hitet.

Jurák: És  miről? Miről elmélkedsz? (bárgyú, ostoba, álértetlenkedő arckifejezés – szerk.)

Lukácsi: A hitemről, kedves Kata. Szeretem Istent és szeretem az embertársaimat, az én hitem alapja Krisztus és egyébként az a poszt, ami bejárta a médiát és ami ismertté tett (…) egy személyes tanúságtétel volt (…) Azt írtam abban a posztban, hogy eddig én magam akartam erősködni és a közéletben szolgálni a hazámat, de én ezek után Jézus kezébe adom le, hogy ő osszon engem szét. Ez egy gyönyörű tanúságtétel és nagyon hálás vagyok, hogy ez által kerülhettem be a médiába, nem azáltal, hogy pocskondiázom a közösségeimet.

Jurák: Nem, te azzal kerültél be a médiába, hogy szidtad a saját pártodat…

Lukácsi: A Heti Válasz ezért vette át?

Jurák: Nem, de utána a balliberális média is, és azóta is roadshow-zol gyakorlatilag

Lukácsi: És az nem roadshow-zás, hogy te végigjárod a tüntetéseket? Végzed a munkád, én pedig állampolgári kötelességemet végzem, hogy ahol felkérnek, örömmel elvállalom.

Eltekintek a műsor második felétől, amelyben Jurák előadja, micsoda nagyszerű keresztényi dolog ellenzéki tüntetéseken provokáció céljából részt venni (azaz jurákul: tudatosan hergelt emberek közé menni) és nem ütni vissza azért, mert aljas, népbutító kormánypropagandistának titulálnak, és belemondják az arcodba, hogy ki vagy.  De azért még iderakom, hogy amikor a Jobbik tüntetés kapcsán Lukácsi Katalin a jobb-baloldal megosztottság, a lövészárkok és a gyűlölet meghaladásának fontosságáról beszél, Jurák felteszi a pontot saját szánalmas, árokásó párthűségére:

Te tényleg nem látod, hogy mi a lényeg? Tehát semmi más kommunikációja nincs ennek a nagy ellenzéki összefogásnak (…) hogy leváltják a Fideszt. És te ezt egy fantasztikus ideológiai összefogásnak jellemezted, és hogy öröm volt számodra ezt látni. Tudod mi az öröm? Az, hogyha nem sértjük meg egymást a politikai vitában, emberi méltóságában…

És tényleg. Az összes lecsicskázott, más férfiak szoknyájával és szemöldökcsipeszekkel összefüggésbe hozott, méltóságában mélységesen megvetett, érdemi kérdésekre adott érdemi válaszok helyett megfutamodó, cinikus boldogkarácsonnyal jóllakatott polgár számára öröm tudni, hogy létezik ez a fajta, szemforgatásban utolérhetetlen kereszténység. Ami arról ismerszik meg, hogy a család és a házasság szentségére hivatkozva leköpjük mindazokat, akik közösséget vállalnak és kiállnak másként élő, gondolkodó, érző embertársaik mellett, akiket mi, igazi keresztények emberszámba sem veszünk; hogy a politikai viták elől menekülő, gyáva, árokásó gazda iránti hűség jeleként a gyerekeinket féltjük azoktól, akik az emberséget fontosabbnak tartják a politikailag érdekvezérelt pusztításnál.

Ez a beszélgetés nem csak a karácsony, de az idei – mélypontokban egyébként is bővelkedő év – egyik legocsmányabb mutatványa volt. Nem először fogalmazódik meg bennem: ha a Jurák-félék kereszténysége a mérce, akkor inkább soha ne legyen közöm a kereszténységhez. Egyúttal mindenki elgondolkodhat azon, hogy milyen emberek közelébe engedné szívesen a gyerekét.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!