Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem hiszek abban, hogy ha az egyik pöcegödörből átülünk egy másikba, akkor jobb lesz nekünk. DE

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vitatkozzunk. Vagy inkább beszélgessünk. Előbbre visz, mint a mindenben egyetértés. A beszélgetés alapja: az a gondolatom, miszerint bizony szemét dolog, amit a Fidesz a Jobbikkal tesz és úgy gondolom, kiállnék mellettük. Ahogy kiállnék bármelyik portál, vagy szerző mellett. Akkor is, ha egyetlen gondolatukkal sem értek egyet, halálosan bőszít és kártékonynak tartom valamelyiket, vagy az összeset.

Elfogadom az eltérő véleményt, de az enyém más. El is mondom, miért.

Úgy gondolom – nem most gondolom úgy, hanem mindig is úgy gondoltam és ez nem változott – hogy ha lehet valahogy rontani az ország helyzetén, azt legegyszerűbben a Jobbik hatalomra segítésével lehet kivitelezni. A magam részéről soha nem szavaznék rájuk. Még akkor sem, ha ez lenne az ára Orbán leváltásának. Nem hiszek abban, hogy ha az egyik pöcegödörből átülünk egy másikba, akkor jobb lesz nekünk.

Azonban abban sem hiszek, hogy lehetséges szelektálni a törvény és a jog érvényességét annak alapján, hogy számomra ki, vagy mi a szimpatikus, vagy éppen ellenszenves.

Ha betörnek a szomszédomhoz – akit egyébként utálok teljes erőből, mert részeges, agresszív, megmérgezte a kutyámat, kihugyozta a sövényt és lekurvázta az anyósomat – és én látom, hallom, hogy a betörők éppen agyonverik, akkor nem mérlegelek, nem szurkolok a betörőknek, hanem kihívom a rendőrséget és addig is igyekszem megvédeni a szomszédot. Aztán majd holnap leugatom, beperelem.

Úgy gondolom (ez lehet hibás gondolat, de a sajátom), hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs mérlegelési lehetőségem. Számomra nincs különbség egy megerőszakolt prosti és egy megerőszakolt atomfizikus között. Mindkettő áldozat, én nem mérlegelhetek. És azt gondolom, a törvény és a jog sem mérlegelhet.

A Jobbik éppen annyira legális, törvényesen működő párt, mint a Fidesz, vagy bármelyik párt. Abban én teljesen egyetértek, hogy nyírják ki egymást, akkor jár a legjobban az ország. Sőt, akár elmegyek szurkolni is. De csak akkor, ha nyílt sisakos küzdelemben történik. Most nem erről van szó. Arról van szó és én az ellen berzenkedem, hogy a kormánypárt visszaél a hatalmával és így igyekszik eltaposni a Jobbikot.

Ez akkor sem tűrhető, ha egyébként magam is örülnék a Jobbik bukásának és akkor sem tűrhető, ha nem először tesz ilyet a Fidesz és nem is ötvenedszer. Ha ők folyamatosan aljas módon játszanak, az még nem legitimálja azt, amit csinálnak. Ötvenedszerre sem. És én úgy gondolom, hogy szót kell emelni ellene. Ötvenedszerre is.

És azt is gondolom, hogy az ilyen szélsőséges pártok ellen kizárólag a társadalom egészséges immunrendszere tud megvédeni egy országot. Gondolok itt a Fideszre éppen úgy, mint a Jobbikra. A magyar társadalom immunrendszere nem működik. A magyar társadalmat kiskorúsították – és a társadalom engedte, sőt, elvárta -, de a megoldás véleményem szerint nem az, ha mi is folytatjuk ezt a hagyományt. A társadalomnak fel kell nőnie, ez az egyetlen védelem a szélsőségek ellen.

Úgy gondolom, a jelenlegi magyar társadalom egy része ott tart, ahol a németek tartottak 1933-ban. Ott és akkor sokan azt gondolták, kerüljenek csak hatalomra Hitlerék, hadd lássa a nép, milyenek valójában és hetek, legfeljebb hónapok alatt lejáratódnak, megbuknak. Mint tudjuk a második világháború nem maradt el ennek a szép eszmének köszönhetően. Azonban a társadalom képes volt szembenézni önmagával. Szeretnék idézni egy részletet egy régebbi cikkből. Ez talán segít megérteni, miről próbálok beszélni.

Erről eszembe jutott egy évekkel ezelőtti történet. Már nem emlékszem a város nevére, valahol Németországban egy ember úgy gondolta, boltot nyit. Kis üzletet egy lakóövezetben. Amikor elkezdte feltölteni áruval a kirakatot, az ott élők akkor szembesültek azzal, hogy itt bizony második világháborús relikviákat óhajt árusítani az üzlet tulajdonosa és kifejezetten dicsőíteni szándékozik a hitleri Németországot. A bolt nyitása előtti éjszakán valaki betörte a kirakatot, festékkel összekente a falat. Reggel természetesen nem volt ünnepélyes nyitás, hanem rendőrség volt. Sokat nem kellett nyomoznia a hatóságnak, mert a tettes önként jelentkezett. Elfogadta a bírságot, fizette az újraüvegezést, a fal újrafestését. Néhány nap múlva minden újra csillogott-villogott. A nyitás előtti éjszakán valaki ismét betörte a kirakatot, festékkel lefújta a falat. Reggel ismét jelentkezett a tettes. Talán még egy, vagy két alkalommal fordult elő ugyanez, mire a reménybeli boltos belátta: ő itt nem fog ilyen üzletet nyitni, mert az ott élő emberek nem engedik. Mindig lesz valaki, aki betöri azt a kirakatot.

Tudom persze, hogy Németországban és mindenhol máshol is vannak szélsőséges pártok. De hatalomra nem igazán jutnak, a társadalom megvédi önmagát. A magyar társadalom pedig – ha minden így marad – a vesztébe rohan.

De azt is gondolom, hogy a demokrácia és az igazságosság bennem kezdődik. És mindenki másban. Ha ez sokak igénye lesz, akkor juthatunk előbbre. De éppen ezért, mert nekem ez igényem, nem tehetek különbséget aszerint, hogy számomra kedves, vagy akár csak elfogadható, esetleg gyűlölt, elfogadhatatlan párt, médiatermék, szervezet az, amire a hatalom szöges bakancsa ráugrik.

Úgy hiszem, hogy amennyiben elvárásom az, hogy a törvények, a jog és a demokrácia mindenkire egyaránt vonatkozzon – akkor is, ha erről évek óta szó sincs és akkor is, ha most nem tűnik realitásnak a változás -, ha azt akarom, hogy rám is vonatkozzon (egyszer, ha majd lesz ilyen), akkor nekem elvárásom kell legyen az, hogy ez itt és most egy törvényesen működő pártra is vonatkozzon. Ha elvárásom az, hogy a Fideszt érintő választási visszaéléseket, tiltott pártfinanszírozást, korrupciógyanút és még végtelen vádpontot korrekt nyomozás, ítélet és büntetés kövesse majd a jövőben, akkor ugyanezt el kell várnom a Jobbik esetében is.

Igaz, hogy nem ez a sarokpontja a kormánypárt hatalommal való visszaélésének és nem ez dönti romba a demokrácia intézményét, mert azt már régen szétverték és elhordták téglánként és disznóólat építettek a téglákból. De ahogy szót emeltem akkor, amikor a szívemnek kedves szervezeteket tapostak, úgy szót emelek most is, amikor egy szívemnek nem kedves pártot taposnak.  Mert úgy hiszem, nem old meg semmit, ha két velejéig romlott párt agyonveri egymást az utcáinkon. Már csak azért sem, mert nem fogják agyonverni egymást. Az egyikből teljhatalmú uralkodó lesz, a másikból mártír és egymást fogják váltogatni ezekben a pozíciókban. És abban sem hiszek, hogy a társadalom további kiskorúsításával megoldható lenne ez a trágyadombos helyzet és majd én, vagy bárki okos eldönti, kinek hol kezdődjön a jogállam. Az vagy van és érvényes mindenkire, vagy nincs.

Abban azonban hiszek, hogy el fogunk jutni egy olyan szintre – hogy mikor, azt sajnos nem tudom – amikor sem az egyik, sem a másik nem juthat jelentős politikai szerephez és oda kerülnek, ahol a helyük van: a politika peremére. El kell jutnia a társadalomnak arra az érettségi fokra, amikor mindig lesz valaki, aki bezúzza azt a rohadt kirakatot. És én úgy hiszem, ennek az útnak egyik állomása, vagy legalábbis egy apró kavics ennek az útnak a szélén az, hogy azért is szót emelek, akit gyűlölök.  Mert nem őt védem, hanem azt a rendszert, amely rendszer éppen őt fogja majd a vádlottak padjára ültetni.adomany-1

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.