Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A szubjektív egyéni vélemény jogalapként szolgálhat-e az ember minőségének meghatározására?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Viszontválasz Benedikty Béla válaszára

Kedves Benedikty Béla!

Ön írt egy cikket, amiben a saját fiatalkori tapasztalata alapján kialakult véleményét közölte általában a vallásokról. Az Ön véleményével semmi bajom. És szerintem senki másnak se. A baj azzal van, hogy Ön a saját szubjektív véleményét úgy használta, hogy az mások számára általános igazságnak hasson. A saját írásomban, de az alá érkezett kommentekre reagálva is leírtam: nem személyesen Önre, az Ön véleményére kívánok reflektálni. Azzal a jelenséggel szemben szerettem volna egy tükröt felmutatni, ami nem csak az Ön, de nagyon sok más ember tevékenysége mögött is meghúzódik.

Az Ön cikke egy példája annak a fajta ateizmusnak, ami alapjáraton abból indul ki, hogy neki, csak és kizárólag neki van igaza – abból az egyszerű felismerésből kiindulva, hogy a vallás emberi produktum, szemben azok saját állításaival – és minden más, ezt árnyaló vagy ellentétes állítás azonnal hazugság. Ezzel a gondolattal állítottam szembe a saját, régebbi írásomat, ahol nem tagadtam a vallások bűneit, sem erényeiket, egyszerűen rávilágítottam arra, hogy az, amit a vallásosság bűneinek tartunk, valójában az egyéni ember bűne, amit visszamenőlegesen indokol a vallása tanításaival.

Az „agresszív ateizmus” jelző épp, hogy nem Önnek szólt – miután Ön meglehetősen cizelláltan fejti ki gondolatait -,  de köszönöm, hogy megtisztelt a leereszkedésével. „Akinek nem inge, nem veszi magára.” Kevés mondás van, amit jobban gyűlölök ennél, elsősorban azért, mert elsőként alkalmazzák magukra azok, akikre viszont nagyon is helytálló megállapításokat tesz az ember. Most mégis azt kell mondjam, ebbe kár volt belefutnia. És igaza van, semmi közöm ahhoz, hogy Ön ateista vagy sem. De ez nem is volt kérdés sehol.

Ön azt kéri tőlem, cáfoljam a vallások elkövetett bűneit. Merthogy ebben volna beszélni valónk akkor. Szeretném megkérdezni: Ön tényleg olvasta, amit írtam? Vagy elakadt ott, hogy egy éves az idézett írás? Ugyanis épp egy vallás tagjai által elkövetett bűnről beszéltem (ha valakinek nem volna világos – nem volt, mint arról egy komment tanúskodott – a burmai rohingják ellen elkövetett buddhista agresszióról van szó), arról, hogy miként gondolják az emberek elfogadhatónak, sőt, helyesnek, ha a vallásuk tanításával éppen ellenkezőleg cselekszenek. Mit kellene tagadnom? A nyilvánvalót? Miért? A vallások nevében milliókat küldtek a halálba évszázadok, évezredek alatt. Pont ugyanúgy, ahogy milliókat küldtek halálba politikai ideológiák, társadalom-, és fajelméletek okán is.

A „vallásgyalázás” nem itt kezdődik. Nem azt jelenti, hogy bizonyos tényeket sorakoztatunk egymás mellé. Hanem ott, amikor ezekre – pontosabban csak a tények egy csoportjára – hivatkozva kijelentjük: a vallások kártékonyak, emberellenesek, veszélyesek, irtandók – és ez már viszont hazugság, rágalmazás. Mindennek van jó és rossz oldala, de csak az egyiket figyelembe venni, csak az egyik alapján ítélkezni, majd ezt az ítéletet egyetemes igazságként hirdetni – nos, ezt jelenti a vallásgyalázás.

Persze, Ön ezt első írásában nagyvonalúan kikerülte, amikor a vallások bűneit egy szintre emelte a vallások szellemi és kulturális örökségével – mintha az utóbbinak cáfolnia kellene a előbbit. Csakhogy ez alma és körte összehasonlítása. És mivel természetesen, a vallások nevében legyilkolt áldozatok nem cáfolhatóak – hiszen értelmetlen az összevetésük – a vallások által létrehozott értékekkel, így az Ön értelmezésében egyértelmű, hogy a vallás, mint olyan, az rossz. Ez a fajta gondolkodás, az áldozatok számával való érvelés az un. véralgebra – az egyik legfélrevezetőbb, és legalattomosabb érvelés, nem csak a vallások, de bármilyen társadalmi kérdés megvitatásában is (lásd a legismertebb példát: kommunizmus kontra fasizmus/nácizmus).

„A vallások netán nem az emberek produktumai?” Dehogynem, csakhogy Ön összekeveri a nézőpontokat. Egy vallás, kívülről nézve emberi, bizonyíthatóan produktum. Egyértelműen levezethető a története, a filozófiai változásai, sőt visszakövethető a szimbolikája egészen az ősidőkig. Belülről, az adott vallást megélve viszont egészen más képet kapunk. Minden vallás úgy gondol magára, mint egy, a körülötte lévő világot meghaladó, magasabb tudásra. (Egyetlen kivétel a buddhizmus, ami már legősibb alapszövegeiben is hangsúlyozza az emberi eredetet – de nem tagadja a természetfölötti létét -, bár későbbi irányzataiban már megjelent az egyetemes, világok fölötti tudás elmélete is.)

Csakhogy egyik vallás se mondja, hogy a híve öljön le mindenki mást, aki nem az ő vallását követi (ismét leírom, ilyet még az iszlám se követel a híveitől!). Ezt az emberek, a hívők gondolják hozzá, abból kiindulva, hogy ha az ő hitük, az ő vallásuk olyan nagyszerű, amilyennek ők tartják, akkor mindenkinek a világon azt kellene követnie. Akkor is, ha azok nem akarják. Sőt, ha ellenállnak, akkor… És innen azt hiszem, mindenki tudja, mi következik.

Egyház és vallás: természetesen abban igaza van, sőt, én is leírtam az idézett kommentnél, hogy az „egyház” a „vallás” működési kerete. Az egyház az infrastruktúra, a klérus, az intézmény. Azért hívjuk más vallások esetén is egyháznak, mert itt, Európában, a keresztény kultúrkörből származó fogalmi készlettel dolgozunk – ebbe belekötni csupán a szavakon való értelmetlen rugózás. Csakhogy abban Ön tévedni látszik, hogy ezek kölcsönös alapfeltételei egymásnak. A sámánista vallásoknak például nincs egyházuk – azaz intézményrendszerük. Mégis létező vallások. Egy vallás egyházba szerveződése egy történeti folyamat, és mindig az adott vallás meglétét feltételezi. Ezek a tényezők – azaz, hogy előbb van egy vallás, mint annak intézményesülése – soha nem cserélhetőek fel, nincs olyan, hogy előbb van egy egyház, és aztán építünk köré egy vallást (kísérletek persze voltak ilyenre is, és el is buktak, lásd Aton-kultusz az ókori Egyiptomban).

Ami eredeti írását és az én feltételezett felháborodásomat illeti, valóban vannak fenntartásaim egynémely állításával szemben (például, hogy a hit abból fakadna, hogy valaki híján van bizonyos ismereteknek. Mint mondja, „Hinni abban lehet, amit az ember nem tud.” Ez sajnos egyáltalán nem igaz állítás, bármennyire is logikusnak hangzik a kifejtése.), ám két okból kifolyólag nem fogom ezeket kifejteni:

1. A Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk nem egy vallásfilozófiai szakfolyóirat, ahol ilyen kérdésekről kellene vitáznunk. A magam részéről a vallásos témájú írásaimat sosem csak az adott vallási probléma tükrében írom, hanem mint az emberi gondolkodás mintázatainak bemutatását szánom, azok erényeivel és hibáival, reflektálva általa az általános közgondolkodásra – ami által már összefüggésbe kerül a politikai kérdésekről való gondolkodással.

2. Ebből kifolyólag alapvető nézeteltérésünk oka – és előző írásom témája – nem konkrét vallási kérdések mentén van, hanem azon, hogy a szubjektív egyéni vélemény jogalapként szolgálhat-e egyetemes állítások megtételére, és ez alapján társadalmi csoportok minősítésre, emberi minőségek és osztályok meghatározására? Szerintem nem.

Tisztelettel,
Pájer Csaba

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.