NEHAZUGGY

Ezért kell hőskeresztény kormány? Ezért kell vallásos nemzeti áhítat? Ezért

Molnár Bálint | 2017. November 13, Hétfő | 12:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,493,455 forint, még hiányzik 1,506,545 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha már a kormánypárt dicsőséges kongresszusán meghirdették a következő ezer évet, és miután ezt az eleve elrendelést – minden ellenkező híresztelés dacára – kizárólag az istenadta nép lenne képes megváltoztatni (legalábbis addig, ameddig papíron még választásokat tartanak Magyarországon), folytassam csak szépen a reggeli gondolatmenetemet.

Mert ugyan gitt- és gumicsontrágicsálásnak tűnik az, hogy az ember naponta megpróbálja szájbarágni, miért beteg, abnormális, elfogadhatatlan az, amiről a kormány azt prédikálja, hogy minden a legnagyobb rendben van, de nézetem szerint arról soha nem szabad lemondani, hogy az erkölcs és a józan ész talaján állva, az ember újra és újra felhívja a figyelmet arra, hogy átverik. Olyannyira átverik, hogy azt még a Soros György elleni hajtóvadászatból szárba szökkenő álhazafias és álkeresztény hagymáz sem írhatja fölül. Mert ha fölülírja, akkor itt bizony nem hogy újabb ezer év nem lesz, de száz éves távlatban is a szél fog fütyörészni igencsak megfogyatkozott talpaink alatt.

– A Budapest Hospice Ház és úgy általában a Magyar Hospice Alapítvány kreténül gazdálkodik, ezért sikerült olyan helyzetbe lavírozniuk magukat, hogy 50 millió forinton áll, vagy bukik a további működésük. Az egészségügyi államtitkár úr szerint kábé szégyelljék magukat, és főleg vessenek magukra, ha nem képesek beosztani azt a normatív támogatást, amit a nemzeti kormány csupa nagylelkűségből hozzájuk vagdos és amiből mások élnek, mint hal a vízben. Hogy ez nekik nem sikerült, szívás, a segítségkérésük pedig majdhogynem felháborító. Amiről az államtitkár úr nem beszélt, pedig segítené a tisztán látást: az országban működő – leginkább otthoni ápolást nyújtó – 90 hospice szolgálat működési forrásai rendkívül szűkösek, kivétel nélkül mind finanszírozási problémákkal küzdenek.

– 2011 óta, azaz a tao-támogatási rendszer bevezetése óta több mint 330 milliárd forintnyi társasági adó áramlott az államkassza helyett különböző sportszervezetekhez. Ez konkrétan azt jelenti, hogy hatodik éve minden kilencedik adóforintról lemond az állam. Ezeknek az adóforintoknak tetemes hányada a Lölövics-féle rendkívül sikeres futball akadémiáknál landol, ahol aztán a közvélemény elől gondosan eltitkolt módon kerülnek felhasználásra. Eredmény nulla, utánpótlás nulla, stadionok, mint a pelyva, állami költségvetés megcsapolva. A kormány és külön Orbán Viktor szerint ócska kommunista az, aki ezt a pénzt közpénznek tekinti. Ezzel szemben az van, hogy ez a sufnijogász érvelés azóta minden fórumon elbukott, legutóbb október közepén a Kúria mondta ki, hogy ami Orbán szerint nem közpénz, az valójában kurvára az.

És hogy csak a közelmúlt további két, már korábban is emlegetett példáját citáljam ide rosszindulatúan (azt nem tudom, hogy a vizes vébé ma speciel drágult-e és mennyivel): a Tiborcz-közeli West Hungária Bau közel 11 milliárd forintért újít fel egy palotát, és a kormány 2 milliárd forinttal támogat egy szájbakúrt videojáték-bajnokságot.

Most kivételesen arról nem teszek említést (de!), hogy mindeközben Nigériában hogyan támogatunk közel félmilliárdból kórház- és iskolafelújítást, hogy miként fog Vietnamban hasítani a világszínvonalú magyar egészségügy az 500 ágyas onkológiai kórház megépítésével, hogy mennyire stratégiai ágazat a kormány számára úgy általában az üldözött keresztények megsegítése, vagy hogyan vált a szürke hétköznapok szóra sem érdemes valóságává, hogy lassan egyetlen olyan kormányzati beruházás nincs, amely ne drágulna az n-szeresére a kivitelezés után fél évekkel is.

És akkor jön a nemzeti cukifiúk lábszagú gyülekezete és egymást túllicitálva, túlkiabálva, a mikrofon mögül hörögve hirdetnek újabb fideszes ezer évet. Mi a picsáért? Ezért? Hogy szinte undorodva köpjenek, amiért egy, haldokló emberek utolsó napjait könnyebbé, méltóságteljesebbé tevő intézmény képtelen kijönni a gyászos költségvetéséből, ami nem milliárdos tétel, legfeljebb néhány tízmilliós? Ezért kell hőskeresztény kormány? Ezért kell vallásos nemzeti áhítat?

Amikor a fényességes tudatrepedés Várba költözése havonta drágult, hol voltak az önérzetes hazafiak, hogy belehányják a szemébe, miért nem tud kijönni annyiból, amennyi van?

Amikor a méltán irigyelt és népszerű Farkas Flórián vezényletével lába kélt milliárdos tételeknek, és az adófizetők pénzéből speciális támogatásként újra megfinanszírozták a bűncselekmény-gyanús manővert, akkor miért nem üvöltött egyik tisztességes államtitkár sem, hogy miért nem jönnek ki annyiból, amennyi van?

Amikor a háromszorosára drágult és azóta is folyamatosan drágul a nemzeti büszkeségünknek kikiáltott vizes világbajnokság, amelynek egyetlen rohadt ugrótoronya árából hosszú évekig lehetne finanszírozni a magyarországi hospice házak működését, akkor miért nem pofázott senki?

Amikor a selejtes stadionok kivitelezési költségei megduplázódtak váratlanul és hirtelen, miért nem állt ki egyetlen szervilis katona sem, hogy megforgassa a szemét?

Amikor több ezer utas hurcolása helyett üresen pöfög a felcsúti játékvasút, és minden ésszerű gazdaságossági szempontot pofán köpve termeli a veszteséget, amikor üresen állnak a csilliárdos stadionok, amikor az összes lovarda, kilátó, és felesleges látványberuházás kamionszámra viszi a közpénzt, amikor mindig ugyanazok nyernek átláthatatlan állami tendereken felfoghatatlan pénzeket, akkor miért nem háborodik fel soha egyetlen nemzeti keresztény sem?

Amikor Vajna Andrásnak közpénzből kellett tévét venni, amikor kormányközeli álcivilek félmilliárdokat raknak zsebre propagandára, amikor az adófizetők pénzéből finanszírozzák a kötvényes offshore bizniszt, amikor százmilliárdoktól fosztják meg a költségvetést az Andorra elleni vereségről elhíresült, az európai klubversenyben sehol nem jegyzett magyar futballra, akkor miért nem háborog soha ez a gyalázatos emberformájú, aki most 50 millió forint fölött sápítozik?

Ez van mindig. A szégyentelen vádaskodás, gyanúsítgatás, a csuklóból visszatámadás, akár emberek még ki nem hűlt holtteste felett is. Ez megy, és ezt zabálják kétpofára a vakhittől mámorosra hülyült hívek. Akik egy emberként rázzák az öklüket a nem létező Soros-terv hallatán, akik a saját szomszédjukat migránsnak nézik az ostobaság árnyékában, akiket nem érdekel, hogy mit művelnek a gyerekeik, unokáik oktatásával, a szétrohasztott egészségüggyel. Őket nem érintik az elesettek, magatehetetlen idősek, hajléktalanok, végstádiumú betegek kínjai és keservei, de háborúba mennének a vezérükért.

Azoknak a nyomorultaknak meg jó lesz a legolcsóbb gyógyszer is, úgyis meghalnak, nem? Akkor meg miért ne halhatnának meg a saját ürülékükben, kínok között, ha a vérkeresztény államtitkár egy egészségeset izmozhat a szenvedéseik fölött, nem? De. Ezek a haldokló emberek pláne nem fognak szavazni, kár beléjük minden adóforint, úgyhogy jól van ez így.

Ebből az országból él jól és nagyon jól az összes Ónodi-Szűcs, és az egyetlen Orbán az ő éhenkórász, telhetetlen pereputtyával. Azokból, akik számára az önbecsülésnek nem része az emberség, a nehéz helyzetben lévőkkel való szolidaritás. Csak a végeláthatatlan melldöngetés és üres frázis puffogtatás. Ez nincs ott az ezeréves nagymagyarság megmaradásának fideszes lexikonában. Ez az ország nem azért ilyen, mert Ónodi-Szűcs egy embernek kinéző képződmény, vagy mert Orbán egy vérkorrupt, minden hájjal megkent szélhámos. Hanem mert fordítva. Mert ide hülyült és ide süllyedt erkölcsileg ez az ország.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!