Kálmán Olga: Ön amikor kiáll a nyilvánosság elé, és akár homlokegyenest mást mond (az úton lévőknek segíteni kell – szerk.), mint más egyházi vezetők, akkor önt mi vezérli?
Beer Miklós, váci megyés püspök: A lelkiismeretem.
Kálmán Olga: Ez jól hangzik.
Beer Miklós: Én mindig úgy gondolom, hogy egyházi vezetőként nekem föl kell vállalni annak a felelősségét, hogy azt mondom, azt képviselem, amiben hiszek. És azt hiszem, hogy ez egy kockázatos vállalkozás, ezt sokszor megtapasztalom.
Kálmán Olga: Hogy tapasztalja meg? (…) Önnek nem szólnak le, hogy püspök úr, azért ezt így nem kellene?
Beer Miklós: Nem szóltak le, de a barátaim időben figyelmeztettek, hogy a kommenteket ne olvassam el. Egy-kettőt azért elolvastam, kaptam hideget-meleget.
Kálmán Olga: Egy püspökre mit mondanak, ha a lelkiismerete által diktált mondatokat mond (amelyek nem esnek egybe a kormánypropagandával – szerk.)? (…) Minek titulálták?
Beer Miklós: Hát hazaáruló, Ferenc pápa majma, meg hát szóval… többet nem mondok. Tényleg nagyon fájt és tényleg nem értem, hogy ennyire nem értik az emberek – megint csak azt mondom, hogy egyházi vezetőként -, nekem nem azt kell mondani, ami az embereknek tetszik, hanem azt kell mondani, amit az úristen rám bízott. Tehát azt az irányt, azt az értékrendet, aminek a hivatásos képviselője vagyok.
Kálmán Olga: Most nehezebb a szolgálat, mint mondjuk pár évvel ezelőtt?
Beer Miklós: Talán kuszább a világ. Azt tapasztalom, hogy az emberek meg vannak zavarodva. Tehát kétségtelen, hogy a migráció egy új, egészen váratlan helyzet elé állít mindenkit, és meg van mindenki zavarodva. Legalábbis nagyon sokan. Nem tudják, hogy most kinek higgyenek, kihez alkalmazkodjanak. Most nekem bizonyos szempontból könnyű helyzetem van, mert tudom kinek higgyek. De még konkrétabban: Ferenc pápára én nagyon nagy tisztelettel tekintek, és nekem ő az első számú egyházi felettesem. Azt hiszem, hogy ezen nem szabadna senkinek csodálkoznia, hogy én az ő megnyilatkozásait elfogadom, azonosulok vele.
Kálmán Olga: Azt mondta, hogy kuszább a világ. Igen. Merthogy egyrészt azt hallják – nem mástól, mint mondjuk Magyarország miniszterelnökétől az emberek, akik ráadásul kereszténynek, keresztény-konzervatívnak vallják magukat -, hogy féltenünk kell a nemzetünket, a népünket, a vallásunkat, a kultúránkat. És ha az embernek egy magasrangú ember mondja azt, hogy valamitől félnie kell, és ráadásul sokszor-sokszor mondja, akkor miért ne hinnél el? Ráadásul itt vannak ezek az idegenek, akiknek nem ismerjük a kultúráját, a vallásukról hallotunk sok rosszat… az ehhez sokak által kötött terrorizmusról mi mást hallhatnánk, mint rosszat és szörnyűséget. Nem nehéz azt befogadni, hogy a mi vallásunk veszélyben van az idegenek miatt? Ön miért gondolja, hogy nincs veszélyben, vagy egyáltalán ezt gondolja-e?
Beer Miklós: (…) mit is értünk keresztény kultúra alatt, keresztény értékrend alatt, kereszténység alatt. Nekem az a gyanúm, hogy amikor ezt halljuk politikusoknak a szájából, ők nyilván annak a kultúrörökségnek az értelmében használják ezt, hogy vannak szép templomaink, bazilikáink, képzőművészeti alkotásaink, irodalmi, zenei örökségünk, ami a kereszténységhez, Jézus Krisztus tanításához kötődik. De amikor mi belülről nevezzük magunkat kereszténynek, akkor az elsősorban azt jelenti, hogy mi hisszük azt, hogy Jézus Krisztusban a Teremtő Isten szól hozzánk, és úgy olvassuk a Szentírást, a Bibliát, mint azt az etalont, ami segít a mi eligazodásunkban és a mi emberi életünkben.
(…) Valakitől kaptam egy e-mail üzenetet, amiben szó szerint azt írja, hogy mostmár valljon színt maga váci püspök, tényleg egyetért a Ferenc pápával? Mert ha igen, akkor én kilépek a katolikus egyházból. Visszaírtam neki, hogy tisztelt uram, Ferenc pápa azt mondja, ami a hegyi beszédben van (Máté 5-7), s erre másnap kaptam az üzenetet: azt nem tudom, mi a hegyi beszéd, de hogy Ferenc pápa hülyeségeket mond, az biztos. (…) Egy másik megjegyzést is hadd idézzek ide! Valaki azt mondta, hogy azok, akik Ferenc pápát állandóan bírálják, és árgus szemmel figyelik, hogy mibe köthetnének bele, ha ugyanolyan figyelemmel olvasnák a hegyi beszédet például, az evangéliumot, akkor megértenék Ferenc pápát. Tehát itt egy életvitelről van szó, egy belső meggyőzősédről, elköteleződésről.
Kálmán Olga: Igen, csak amikor az emberek ilyen töménységben és legalább 2015 óta konkrétan a menekültektől és mindenkitől való iszonyodást és bosszúérzést kapnak óriásplakáton, hirdetésben a magyar kormánytól, akkor őket sem tudom megvetni, vagy elítélni, hiszen ez valami bődületes dózis, ami erre az országra zúdult. Hogy félnünk kell, hogy veszélyesek. (…) Egyházi vezetőként mit gondol erről a gyűlöletkampányról?
Beer Miklós: Nagyon fáj, és tényleg nagyon aggódom a honfitársaimért. (…) Tényleg azt hiszik, hogy állandóan félni kell. (…) Nem lehet félelemben élni. Emiatt én tényleg nagyon szomorú vagyok, hogy az emberek azt hiszik, hogy iszlámveszély, Európa iszlamizálása, ezt annyiszor halljuk, hogy elhisszük, hogy erről van szó. Holott Ferenc pápa nagyon okosan azt mondja: ha tényleg jönnek a muszlimok a maguk erőszakosságával, meg szélsőségeivel is akár, az legyen alkalom arra, hogy mi a keresztény hitünkben megerősödjünk. És visszataláljunk a gyökereinkhez. És tényleg az eredeti értelemben nevezzük magunkat kereszténynek, vagyis Krisztust követő embereknek.
Kálmán Olga: Mit gondol, miért csinálja ezt a politika? (…) Ez nem szimpla kihasználása, félrevezetése az embereknek?
Beer Miklós: Nem tudom ezt megítélni. De valahol belül mégiscsak azt érzem, hogy sokkal jobb lenne, ha másik oldalról közelítenénk meg ezt a 21. századi helyzetünket, ami kétségtelenül egy soha nem volt még világ. Soha nem hallom a megnyilatkozásokból, hogy ha idejönnek ezek a más kultúrájú, más vallású emberek, ez alkalom arra, hogy mi megmutassuk magunkat, hogy mi kik vagyunk. Ha szeretettel, türelemmel beszélünk velük, esélyt adunk arra, hogy megismerjenek minket.
Kálmán Olga: Elég keresztényi hozzáállásnak tűnik.
Nem így terveztem, de így alakult. Ezt a tegnap elhangzott beszélgetést kénytelen voltam ennyire részletesen leiratozni az utókor számára. Mert az, hogy milyen mérhetetlenül szomorú szembesülni azzal, micsoda elképesztő és helyrehozhatatlan károkat okozott ennek az országnak az, hogy a kormánya rászabadította a feneketlen gyűlöletet, arra ez az interjú bármikor emlékeztethet.
Beer Miklós püspököt hallgatva – aki a magyar katolikus egyház elöljárói közül elsőként állt ki a menekültek mellett, aki nem csak pofázott a segítségről, és a nagyfene kereszténységről, hanem cselekedett is, a lelkiismerete és az evangélium tanítása szerint, még inkább elkeserítőnek tűnik ez a puskaporos jelen.
Sem katolikus, sem vallásos nem vagyok, viszont most már leszögezhetjük egyszer és mindenkorra azt, amit már eddig is tudtunk, csak ezennel még élesebb megvilágításba került: a magyar kormány és az (egyházi) csatlósai által képviselt szemforgatásnak, melldöngetésnek, a suttyó, dölyfös álszentségnek a semminél is kevesebb köze van a kereszténységhez. Ezek a megélhetésileg giccsesen becsomagolt bakelitkeresztények és farizeusok gyűlölik a Beer Miklósokat, a Fabiny Tamásokat, akik azt mondják és azt cselekszik, ami a kereszténység lényege lenne elvileg. Ha a püspök úr nem is mondta ki, én kimondom: a magyar kormány olcsó politikai haszonlesésből megoszt és uszít. Ennek a világon semmi köze a kereszténységhez.
Beer Miklós és Fabiny Tamás kiállása ezért fontos és maximális tiszteletet érdemel, csak borzasztó kevés a hegyi beszédet nem ismerő, ellenben földig butított, fanatizálható magyarok tömegeit elnézve. Ameddig az egyház bármilyen okból nem ítéli el egyértelműen és egységesen a sosem volt keresztény kormány két éve ránk zúduló gyűlöletpolitikáját, a Bayer Zsoltok fröcsögéseit és hazug gyalázkodásait, addig cinkosai maradnak ennek a beteg pusztításnak.
És nincs az az Isten, aki felmenti őket a gyalázatos, kártékony ügyködésük alól.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.