Miután az elmúlt években termelt bűzölgő fekáliát egyre nehezebb visszarugdosni az ágy alá

A bizalommal és irgalommal gyógyító emberi erőforrás (Fotó: MTI) A bizalommal és irgalommal gyógyító emberi erőforrás (Fotó: MTI)

Mi, az egészségügy kiemelt gyógyító intézményeit képviselő vezetők fokozódó aggodalommal szemléljük a kórházvilágot az elmúlt időszakban folyamatosan érő, egyre kíméletlenebb és sokszor igaztalan támadásokat. (…) Hangsúlyozzuk, hogy semmilyen mulasztást, hanyagságot vagy embertelenséget nem tűrünk meg intézményeinkben. De ugyanakkor kötelességünk megvédeni munkatársainkat az igazságtalan, nemtelen támadásoktól. Felhívjuk a társadalmi élet és a magyar média minden szereplőjét, hogy hadüzenetek sugározása helyett korrekt tájékoztatással segítsék munkánkat

– többek között ez a passzus áll abban a levélben, hűségnyilatkozatban, sorvezetőben – nevezze mindenki, aminek akarja -, amelyet Balog Pancser Zoltán vízfejű és embertelen minisztériuma összegányolt az Állami Egészségügyi Ellátó Központtal vállvetve. A levelet, amelyet az egészségügyi intézmények vezetőivel terveznek aláírattatni saját hazugságaikban fuldoklóék, gyakorlatilag az inkorrektséggel, álhírterjesztéssel vádolt sajtónak címezték.

Nincs ezen mit szépíteni, kivételesen minden pontosan az, aminek láttatják, és aminek látszik. Bár szerintem az aljasság fokmérője itt nem elsősorban a sajtó munkatársai ellen irányuló egészpályás letámadás és lábszagú hiteltelenítési kísérlet. Sokkal zsibbasztóbb és hihetetlenebb a humántárcával (hátborzongató Baloggal összefüggésben még a fogalomhasználat is) maximálisan függőségi viszonyt ápoló kórházigazgatók nyílt zsarolása és belekényszerítése a Fidesz-kormány választási háborújába.

Már leírtuk, de soha nem lehet elégszer: miután az egészségügyi rendszer által az elmúlt években termelt bűzölgő fekáliát egyre nehezebb visszarugdosni az ágy alá olyan módon, hogy a fojtogató szagok ne csípnék az érintettek és a nyilvánosság torkát, még mindig ott tartunk – Balog Zoltán egyenes adásban hazudozó, empátiával semmilyen közelebbi viszonyt nem ápoló tárcavezető megnyilvánulásai csak a jéghegy csúcsát jelentik -, hogy van pofájuk az egészségügyi dolgozók elleni támadásként értelmezni az egészségüggyel szorosan összefonódó botrányok felszínre kerülését.

Ha van előre megfontolt, stratégiai sunyiság, akkor az ez. Miközben a nemzet szabadságharcos tudatrepedése győzelmi beszédeiben hosszú ideje egyetlen szót nem ejt az egészségügyről, a kormány – ahelyett, hogy az esetleg valóban sérelmet szenvedett egészségügyieket védené, ahelyett, hogy amit nyolcadik éve nem sikerült foltokban sem elérni, azt most orvosolni próbálja – a sajtóval harcol és azokat az egészségügyben érintett vezetőket alázza, zsarolja, akik még nem menekültek el a süllyedő hajóról. Azzal a nem eszelősen lojális és nem parttalanul önkritikátlan sajtóval izmoznak, amely még nincs az ő különbejáratú nemzeti tulajdonukban.

Ha figyelembe vesszük, hogy az érintettek megalázásra kiválóan alkalmas levelet nyilvánosságra hozó lap kommentárja szerint kvázi ott tartunk, hogy a nem seggnyaló médiával folyamatosan háborúzó kormány arra gyúr: saját rosszhiszeműségét, hozzá nem értését, mulasztásait elkendőzendő a betegek ellenségeinek kiáltsa ki a sajtót, a legvisszataszítóbb aspektus még mindig hátra van. Az intézményvezetők zömének július 31-én jár le a vezetői megbízatása, ám szóban azt az ígéretet kapták, hogy kinevezésüket egy évvel meghosszabbítják. És akkor el lehet gondolkodni azon, hogy mi történik azokkal, akik esetleg nem írják alá gondolkodás nélkül ezt a hűségesküt.

Szerintem ha ezek az emberek, akik a józan ész oldaláról közelítve az életben nem kerülhettek volna az egészségügy irányításának a közelébe se, csak az energiájuk töredékét arra fordítanák, hogy az árokásó, mindent megúszni akaró, minősíthetetlen aknamunka helyett legalább érdemi munkát mímelnének, máris beljebb lennénk.

Ehelyett a propagandagyár valamelyik sötét bugyrában valaki összelapátolt egy ilyen levelet, amit felelősségelhárítási okokból a kórházigazgatók szájába adnak. Hogy mondják ki ők, mennyire aljadék a média, vádolják ők az első sorokban dolgozó nővéreket, orvosokat hazug módon támadó médiát, és tagadják le ők, hogy a kritika ezzel szemben a rendszert fenntartó/szervező/ellenőrző intézményeket és az egészségpolitikához nem értő, de azt alakítani rendelt seggfejek ellen irányul.

Ilyen gyáva, gerinctelen, embertelen bagázst a világ nem látott. Ha nem a saját jelentésükben ismerték volna el, hogy kisvárosnyi ember halt meg úgy, hogy kisvárosnyi ember halála elkerülhető lett volna, de az egészségügyi rendszerben uralkodó állapotok megakadályozták a megmentésüket, akkor is nehezen lehetne hihető, hogy képesek naponta fokozni az impertinenciát.

Aztán Balog fokozta. Minden egyes szájszagú megszólalásával, az irgalommal, bizalommal gyógyításról vallott hajmeresztő elméleteivel. Aztán jött múlt héten a kósza hír, miszerint arra kötelezik a kórházigazgatókat, hogy naponta jelentést készítsenek az aznapi eseményekből (hétvégén is), és azt elküldjék az állami intézményfenntartónak. Miért? Mert a kormánynak elege van abból, hogy a sajtóból értesülnek mindenről.

A kérdés, amit már akkor is feltettünk: mi lesz, ha végre előbb tudják meg, hogy fontos egészségügyi intézményekben nincs/elöregedett/használhatatlan sok diagnosztikai berendezés? Mi lesz akkor, ha mindenki más előtt értesülnek arról, hogy le kell állítani néhány ellátást, mert nincs elég orvos? Akkor mi van, ha megneszelik, hogy már néhány beteg elhullott az X, Y kórházban, mert a fertőtlenítés nem megoldott a 21. században?

A kérdés aktuális: intézkednek, vagy jól leszólnak a kórházigazgatónak, hogy amennyiben a sajtó hamarabb/egyáltalán értesül erről, vagy arról a hiányosságról, akkor megszívja? A kolléga 5 nappal ezelőtt azt írta, tart tőle, hogy az utóbbira készülnek. Tessék: itt a válasz. Tulajdonképpen, ha jobban megnézzük, erre készültek. Most aláíratják a kórházigazgatóval, hogy nem pofázik. Ő nem tehet semmiről, minden rendben van, az elfogult, szakmaiatlan, megalapozatlan véleményét mindenki tartsa meg magának.

Miért? Mert ameddig a Fidesz be nem húzza a következő választást, az egészségügy rohadása nem lehet téma, és nem alakíthatja napokig a közbeszéd napirendjét. A legjobb az, ha semennyire nem kerül szóba ez a terület. Nem derülhet ki, hogy hazudnak, amikor kamufelújítással indokolják komplett kórházi osztályok bezárását, vagy azt, hogy az alulfizetett, túlterhelt egészségügyi dolgozók – akik még nem a hanyatló Nyugaton találták meg a boldogulásukat – inkább átmennek az út túloldalán lévő gaz multihoz bármit dolgozni. Mint hogy hullafáradtan, meggyötörve sakkozzanak a sárga csekkekkel hónapról hónapra.

Az én olvasatomban nem lehetne olyan kórházigazgató, aki a saját zsarolását, a valóság meghamisítását és a kormány seggének védelmezését önkritikátlanul aláírja. Akkor sem, ha lesz ilyen szép számmal. Továbbra sem normális, hogy az Országos Kardiológiai Intézetben nincs egyetlen darab CT-berendezés sem. Nem normális, hogy kórházi fertőzésben meg lehet halni a 21. században. Nem normális, hogy a várólisták leginkább úgy rövidülnek, hogy a rajta lévők egyike-másika már azelőtt kidől a sorból, hogy egyáltalán esélye lett volna sorra kerülni. Nem normális, hogy egy kormány mindenkit arra használ, hogy a valóságot a polgárok tapasztalataival szembemenve papíron, plakátokon meghamisítsa. Átmenetileg hatásos, hosszú távon brutális vége lehet. Ennek brutális vége lesz.

adomany-1