Egy meg nem történt támadásról

Illusztráció: tpsdave Illusztráció: tpsdave

Nem  túlságosan ritka jelenség, hogy nem értek valamit. A politikusok hazudozását, egymásra mutogatását, vádaskodását és önmosdatását még csak el tudom helyezni valahol a nem érdekes és az ostobaság közötti szegmensben, de előfordul olyan, amivel nem tudok mit kezdeni.

Ilyen például a kedélyeket napok óta borzoló ügy, az Országos Kardiológiai Intézet esete. Pontosabban az elég komoly felháborodást joggal kiváltó eszközhiány miatti médiafigyelemre adott reakciója az intézet vezetőjének. Azt nem értem.

Ofner Péter, az intézet főigazgatója elmondta az MTI-nek, hogy a napokban elhunyt kislány halálához nem járult hozzá az, hogy más intézménybe kellett szállítani CT vizsgálatra. Valamint arról is beszélt, hogy az általa vezetett centrumot a szakma nagyon jónak tartja és – itt jön a fejcsóválás – ő méltatlannak tartja az intézetet ért támadásokat.

És itt állok én értetlenül. Mert felfoghatatlan számomra, hogy mi szükség van erre? Nem hinném, hogy Ofner Péter több cikket olvasott, több interjút látott ebben a témában, mint én. Már csak azért sem, mert nyilván nincs ideje ezzel foglalkozni, mivel hihetetlenül felelősségteljes munkát végez, ami egész embert kíván. Nekem pedig az a munkám, hogy figyeljem ezeket. Én egyetlen olyan cikket nem olvastam, egyetlen olyan interjút nem láttam, egy olyan nyilatkozatot nem hallottam (ide értve az elhunyt kislány nagymamájának rádióinterjúját), ahol akár csak egy mondatban is támadta volna bárki az intézetet, vagy az ott dolgozókat. Ezzel szemben mindenki a legnagyobb elismeréssel beszélt az intézetről is, az orvosokról, nővérekről is.

Az általános felháborodás annak szólt, hogy egy ilyen fontos feladatot ellátó intézmény nem rendelkezik a szükséges diagnosztikai berendezésekkel. Ez távolról sem azonos egy támadással, sőt. Tudom és értem is, hogy egy ilyen – és minden hasonló – intézet vezetőjének diplomatikusnak kell lennie. Nem saját érdekében, hanem az általa vezetett, képviselt intézet és a betegek érdekében. Nem is várja senki, hogy politikai véleményt nyilvánítson olyan valaki, akinek az a feladata, hogy a betegek ellátását biztosítsa. Csak most éppen erről van szó. A betegek érdekéről.

Amibe – azt gondolom – beletartozik az is, hogy az adott intézmény megkapjon minden olyan felszerelést, ami szükséges és ami elérhető a költségvetés számára. Márpedig a CT, az MR elérhető kell, hogy legyen. Nem azért, mintha ezek nélkül az eszközök nélkül ne lenne kimagasló az a szakmai munka, amit a szívklinikán végeznek. Nem azért, mintha bárki is azt feltételezné, hogy a napokban elhunyt kislány élete megmenthető lett volna, ha nem kell szállítani. Értjük és tudomásul vettük, hogy nem ezen múlott és hogy mindent, vagy még annál is többet megtettek érte.

De nem szerencsés a jogos társadalmi felháborodást támadásként értelmezni, mert nem az. A sajtónyilvánosságot nem negatívumként kellene megélni, hanem egy lehetőségként. Az orvosok, az egészségügyi dolgozók és elsősorban a betegek érdekében. Ha a nyilvánosság ereje kell ahhoz, hogy az elpazarolt milliárdokból lecsípjen egy keveset a kormány és azt a szükséges eszközökre költse, akkor ezt a nyilvánosságot ki kell használni. Mert ereje van. És mert kellenek azok az eszközök. Még csak be sem kell piszkolnia a kezét az intézmény igazgatójának, kívül maradhat ezen az egészen.

Ezért nem tudom értelmezni ezt a nyilatkozatot és nem igazán értem Ofner Péter főigazgató urat. Nem kellene átvenni a Fidesz stratégiáját és támadást kiáltani olyankor, amikor nincs szó erről. Ez senkinek nem jó így. A betegeknek a legkevésbé. És most nem ezen múlt, de bármikor múlhat ezen valaki élete. Talán érdemes lenne elgondolkodni ezen.adomany-1