NEHAZUGGY

Nem, nem Orbánék miatt lett ilyen nyomasztó, élhetetlen, középkori bűzt árasztó mocsár

Molnár Bálint | 2017. Június 5, Hétfő | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 126,652 forint, még hiányzik 2,873,348 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az alábbi sztori nem precedens nélküli, nem meglepetés, nem nóvum. Vagyis kísértetiesen hasonló formában megtörtént már. És minél többször megtörténik, annál tanulságosabb. Azért bocsátom ezt előre, hogy legyen hivatkozásai alapom, midőn a két hónapja regisztrált, kamuprofilos mocsári trollok (a Magyar az, akinek fáj Trianon pólójukban) felháborodnak azon, hogy miért általánosítok egyedi esetekből a magyar néplélek sajátosságaira.

Hát kurvára nem egyedi esetről van szó: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT további támpontokat lehet találni az általánosításom megalapozottságához. Tehát itt van nekünk Székesfehérvár. Most éppen. Adott egy antikvárius (ez már rosszul kezdődik), aki az elhagyatott, szürke, lehangoló Vasvári Pál utcában – ahol egyébként a boltja működik – a néhány éve magánszemély(ek) adományából (!) lerakott, ám máris felújításra szoruló utcakövek közül néhányat, a Kétfarkú Kutya Párt stílusában átfestett. Színesre.

szines

A viccpárt kb. egy hete posztolta közösségi oldalára a hangulatossá varázsolt utcát ábrázoló fenti fotót, ezt követően a nép ismeretlen gyermeke, a mindig éber hazafi névtelenül feljelentette a renitens könyves embert. Történetünk szempontjából most nem nagyon fontos, de azért említésre méltó: a rendőrök ezúttal jó arcok voltak.

Azt hiszem, hogy minden, ami erről eszembe jut, az minimum nem tűri a nyomdafestéket (ami ráadásul nem színes, hanem jellemzően fekete). A sokadik önkéntesen szervilis házmester esete ez, aki nem tud mit kezdeni a frusztrációival és azokkal a büdös reflexekkel, amelyekre oly nagy sikerrel játszik rá a kivénhedt nemdemokrata, egykori antikommunistaként futott kormánypárt. Ha van valami, amire Orbán keselyű módjára csapott le és győzelemre is vitte, akkor az ez: talán nem is a Kádár, sokkal inkább a Rákosi-korszak sötét mentalitásának életre keltése. Amikor nem kell parancs, nem kell fenyegetés, talán még az érdemek kézzel fogható elismerése sem szükséges: önjáróvá lett és pusztít a házmester-tempó.

Ilyenkor elég nehéz arra gondolni, hogy minden bajunk forrása az az elvetemült hatalom, amelyik nem tűri a színeket (leszámítva a narancssárgát), a sokszínűséget, a különbözőséget, a pluralizmust. Amelyiknek talán a szürke ötven árnyalata is elviselhetetlen.

Ilyenkor nehéz ezt a félelmetes agyhalált – mert ugyan milyen elvetemült lelkivilág szükségeltetik ahhoz, hogy valakit a színes (egyébként szorgalmasan porló-málló) utcakövek látványa olyan fokú izgalomba hozzon, hogy feljelentést tesz – azzal magyarázni, hogy egy mindent eltaposó bűnbanda uralja az országot.

Mert mégiscsak az a kérdés, hogy milyen lelki-szellemi rothadás uralkodhat egy olyan országban (pontosan ilyen!), ahol a járdafestés és a színes utcakő politikai üzenetet hordozó, üldözendő szimbólummá válhatott? És nem elsősorban az a kérdés, hogy az antikvárius milyen büntetést kap ezért a cselekedetéért (de, az is nagyon fontos), hanem hogy akadt és mindig akad! – egy unatkozó polgár, akinek a sekélyes értékrendszerében ez a cselekedet politikai akcióvá minősül, és akinek görcsbe rándul az agya arra a belső parancsra, hogy márpedig neki meg kell védenie a szürkeséget, a lehangoló foshangulatú utcát. Akinek az élete úgy lesz teljes, ha felnyom valakit.

Ha van valami, amire büszke lehet őgyávasága, akkor az ilyen ügybuzgó, feljelentő szolgák aktivizálása, a vakhittel leöntött, sikertelen, köldöknéző szerencsétlenek hadrendbe állítása. Mi az, hogy színes utcakövek? Hát buzik vagyunk mi? Tétlenül nézhetjük ezt a devianciát? Megengedhetjük magunknak, hogy ezek az idegen érdekeket szolgáló egyszeri antikváriusok összevissza festegessék a mi turulba csavart, szittya lovas nemzetünk lába alatt porló utcaköveket?

Ez az ország nem Orbán(ék) miatt lett ilyen nyomasztó, élhetetlen, középkori bűzt árasztó mocsár, hanem ezek miatt a szolgalelkű, megtévesztett, önerőből tehetségtelen névtelen feljelentők miatt, akikkel el lehet(ett) hitetni, hogy a tahóság érdem, a korlátoltság erény, és mást gondolni, mint amit a hatalom gondol, beteges elhajlás. Azért tartunk most ott, hogy Örkény, vagy Hofi elsírná magát, ha látná, mi folyik itt. Ha semmit nem tudnak hozzátenni ahhoz, hogy jobb hely legyen ez az ország, akkor ott tesznek keresztbe, ahol tudnak. És nem kell ehhez minisztériumi, jógaoktatói, rokoni-haveri-jószomszédi kapcsolatoknak köszönhető úri javadalmazás. Megy ez anélkül is. A jelenlegi politikai vezetés csupán lenyomata e szolgalelkű, igénytelen, egymást feljelentgető, parancsszóra rettegő, szervilis senkikből álló társadalomnak. Nem az egésznek. De a társadalom bármely választást simán eldönteni képes szeletének.

Akiknek az jelenti a boldogság és kielégülés, a demokrácia és jogállam legmagasabb fokát, hogy azt jelenthetnek fel, akit akarnak. Ők az a szilárd, megingathatatlan bizonyosság, amelynek tyúkszemén biztonságban áll a rezsim. Ők azok, akik soha nem tesznek feljelentést, ha az önkormányzat fákat vág ki és betonba önti a településüket, vagy kitapétázza azt a maga undorító plakátjaival, ha a polgármester rokonsága felzabálja a közöst és kilopják a szemét. Ők azok, akik viszont azonnal a szívükhöz kapnak, ha bárki önszántából, önerejéből, magánszorgalomból nekiáll szebbé tenni a szürke rothadást.

És bár néha úgy gondolom, hogy ezt a falon túltolt nyolc évet biztosan nem úszhatja meg a Fidesz, most azt érzem, teljesen felesleges itt bármiben reménykedni. A házmesterek végzik a dolgukat, leszarják a lopást, az agymosást, a tiszta szellem, a józan ész nem sokat ér ezzel a feneketlen primitívséggel szemben. Ne legyen igazam.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!