A tanulatlan, műveletlen, dilettáns tahók uralmát hozta el a Fidesz

Fotó: Népszabadság/nol.hu Fotó: Népszabadság/nol.hu

Most akkor nagyvonalúan elengedem a fülem mellett, hogy a féltérdre ereszkedett nemzet makogó, egy év alatt 100 milliárdos vagyonosodást regisztráló disznószerelője az energiabizniszbe is beszállna a Mátrai Erőmű 73%-os tulajdonrészének megszerzésével. Erőműve ugyanis nem volt még neki, úgyhogy bizonyára bele volt betegedve őföldesurasága.

Ehhez képest tegnap derült ki, hogy a balliberálfasiszta médiatúlsúly által gúzsba kötötött, alapjaiban felszámolt magyar médiapiacon Mészáros kollégában 192 féle-fajta írott médiatermék (országos és megyei napilap, magazin, szaklap, online kiadvány, települési ingyenes újság) kiadóját tisztelhetnénk. Már amennyiben tiszteletre méltó lehet bárhol a világon egy ügyefogyott, mélysötét stróman kormányzatilag távvezérelt anyagi zsírosodása.

Magyarországon, a sajtószabadság iszonyú tempóra kapcsolt leépülésének Mészárossal is leírható ok-okozati rendszerében a független és szabad média elképesztő szelete egy olyan ember kezében összpontosul, aki két értelmes mondatot nem tud egymás mellé rakni. Élő beszéd formájában sem. Ellenben ő az, aki – eme fogyatékosságát kompenzálandó – 3000 forinttal gazdagodik másodpercenként.

A mérhetetlen pusztításokkal járó folyamat – amelynek árnyékában a felcsúti polgárjenő kezére játszott ország tűr és várja a csodát – egyik áldozata az egyébként rengeteg áldozat közül Póré László. Fél évvel ezelőtt még ő volt a Dunántúli Napló főszerkesztője és a lapot kiadó Mediaworks Hungary Zrt. regionális üzletágának igazgatója. A Naplón kívül még hét megyei lap tartozott hozzá. Aztán jött Mészáros Lőrinc…

Pórét kirúgták. Azóta kolbászt árul. Délelőtt 11-től délután 3-ig a pécsi Centrum-áruház parkolójában működteti kényszervállalkozását.

Nos, ez itt fent a nemzeti-keresztény kormány akaratából megtáltosodott Mészáros Lőrincek Magyarországa. Ahol a kiszámítható, biztonságos mindennapok része, hogy bármikor, bárhol, bárkivel megtörténhet az, hogy egyszer csak jön egy/a helyi Mészáros és menni kell. Ahol a deviáns hatalmi logika a lehajtott fejű normalitás részévé vált. Ahol emberek százaival, ezreivel történt már meg, vagy fog megtörténni az, ami Póré Lászlóval. Azzal az apró különbséggel, hogy nem mindenki képes talpon maradni, újrakezdeni, nem beletötőrdni.

Ez az az ország, ahol az állampárt mocskos ügyeit piszkálgató, vagy az állampárt érdekeivel ellentétes ügyek mellett kiálló újságírókat kirúgják.

Ahol egy, a rábízott feladatokat kifogástalanul elvégző szociális munkást politikai tevékenysége miatt ki lehet rúgni.

Ahol az önkormányzati cégnél dolgozó közmunkás-csoportvezetőt nem azért rúgják ki, mert szarul végzi a munkáját, hanem mert a Fidesz ellen (más párt) színeiben indul az önkormányzati választáson.

Ahol egy önkormányzattól nem azért rúgnak ki egy alkalmazottat, mert pocsékul végzi a munkáját, hanem mert aláírást gyűjtött nem a Fidesznek, majd van pofájuk hitelességi problémával, és bizalomvesztéssel indokolni a döntést.

Ahol egy szakszervezeti elnököt azért bocsátanak el a Fővárosi Közterület-fenntartótól, mert nyilatkozni merészelt egy olyan tévének, amely nem a kormány vagy Mészáros Lőrinc funkcionális analfabéta hátsójából lóg ki.

Hány ilyen történet van, hány ilyen történet lehet, amiről nincs tudomásunk? Hány olyan köztiszteletben álló, elismert iskolaigazgató, színházigazgató (Jordán Tamásnál találóbb és közelebbi példát nem tudok) szerződését nem hosszabbítják meg (vagy megalázó ceremónia után esetleg kegyet gyakorolnak) akkor sem, ha ő az egyetlen pályázó az illető posztra, mert a fideszes önkormányzat és a pártkáderek szerint politikailag megbízhatatlan, tehát repülnie kell?

Az csak a gyalázat egy része, hogy a felvásárolt, politikailag befolyásolt, állami hirdetésekkel a felismerhetetlenségig eltorzított, reklámadóval sújtott és megnyomorított médiapiac 192 darab kiadványát a miniszterelnök haverjának zsebébe tolták. Következmények nélkül és büntetlenül, ahogy minden mást is. Hogy ez valószínűleg pont annyival több, mint amennyit ez az ember életében a kezébe vett (nem az olvasásra gondoltam), az csak a rothadás fokmérője. De mindeközben az van, hogy bármerre nézünk munkából és nem közbeszerzésekből élő, tisztességes emberek megfélemlítését, zsarolását, ellehetetlenítését, eltaposását látjuk. A legnyomorultabb, legkiszolgáltatottabb, legsebezhetőbb közmunkástól a pedagóguson, önkormányzati dolgozón keresztül az igazgatóig.

Valami egészen elképesztően bénító, sarokba szorító, bűzös, narancssárga háló szövi át a lehajtott fejjel tűrő társadalmat, ahol az egyszerű trafikostól kezdve a pixisből kiesett vállalkozóig bárkin bármikor átmegy a feneketlen bendőjű és étvágyú hatalom által zúgatott úthenger.

Vannak azok a kevesek, akik ebben a túlélésért folytatott küzdelemben talpon maradnak és holnaptól kolbászt sütnek, és vannak, akik egy ilyen eset után többé a büdös életben nem tudják újrakezdeni. Járulékos haszonként a több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberek, a hozzáértők helyét átveszik a semmihez nem értő, politikailag megtámasztott bugrisok, akik aztán élet és halál uraiként rendelkeznek emberi sorsok fölött. A tanulatlan, műveletlen, dilettáns tahók uralmát hozta el a Fidesz. Mert még most is azt látják, hogy működik, hogy nincs következménye, hogy a fortélyos félelem sötét időket idéző maradványa továbbra is mozgásban tartja a rendszert.

És már nem az van, már rég nem az van, hogy a pártközpontból kell az utasítást kiadni, hogy ki maradhat és kinek kell mennie. Egyre több helyen már csak az elvtelen szervilizmus szerepel a munkaköri leírásokban, a megfelelési kényszer pedig ott buzgólkodik azokban, akik fenntartják a Mészárosok rezsimjét. E kettő találkozásából él a rendszer és szívja az alattvalók vérét.

Póré László a szerencsésebbek közé tartozik, midőn szellemi munkát végző emberként kolbászt süthet a mobilbüféjében. Legalábbis addig, ameddig egy másik, vagy ugyanaz a Mészáros Lőrinc rá nem teszi a kezét, és nem monopolizálja a sültkolbász-piacot. Kicsit sarkítva, de ez a büdös helyzet. És ez így marad, ameddig elég sok ember érzi úgy, hogy van mitől félnie és van mit veszítenie.

Aztán legfeljebb egy szép napon az ő hátuk mögött is feltűnik egy Mészáros Lőrinc. És igen, az az a pillanat, amikor már nincs mit elveszíteni.

adomany-1