A szögesdróton innen és túl

Fotó: Giorgos Moutafis/Reuters Fotó: Giorgos Moutafis/Reuters

Nem lehet elégszer leírni: a magas, szögesdróttal  szegélyezett, újonnan felépített kerítés mutatja mi is a terve Orbán Viktornak a menekültkérdés megoldására. Teljes családok, gyermekek és nők elektromos kerítéssel való elválasztásában látja a jövőképet a mi Viktorunk. Elvágni az országot nem csak Szerbiától, de egyúttal Nyugat-Európától is. A falak, kerítések soha nem védtek meg egyetlen országot sem, annál inkább zárták azt el a külvilágtól és a józan észtől. Most még csak a déli határon épül kerítés, de ha később északon és nyugaton is ugyanez történik, akkor mi marad nekünk? Újra a vasfüggöny mögé kerülünk, csak ezúttal saját elhatározásból? Hova vezet ez a mértéktelen elmebaj?

A 174 km hosszú kerítés építési munkálatai megkezdődtek, az ENSZ, számolatlan humanitárius szervezet és az Európai Bíróság tiltakozása ellenére is. Ha Orbán Viktor valamit a fejébe vesz, az meg fog történni, mindegy is, hogy a fél világ ellenzi. Csakis neki lehet igaza, mindenki más hülye. Egy demokrácia már csak ilyen: az van, amit a főnök mond. Mi így szeretjük.

A frissen újraválasztott Áder János aláírta a törvényjavaslatot, mely szerint minden menedékkérőt kérdés nélkül  menekülttáborba zárhatnak, valamint a rendőrség az ország területén elfogott menekülteket azonnali hatállyal Szerbiába toloncolhatnak. Orbán szavaival élve „ a migráció a terrorizmus trójai falova” Építsük hát körbe magunkat, és se ki se be, az a biztos. Se Brüsszel, se a gaz migránsok nem rendíthetik meg hatalmában a mi királyunkat.

Több mint 7000 menekült rekedt a határ szerbiai oldalán, borzasztó körülmények között tengetve napjaikat. Mindössze 15 km-re a magyar határtól, a szerbiai Szabadkán őrzik táborokban az egykor egy jobb élet reményében útra kelt menekültek többségét. A tábor családoknak és szülői felügyelet nélkül maradt gyermekeknek ad otthont, akik a magyar hatóságokra várnak menekült kérvényük elbírálásával kapcsolatban. Az itteni tisztviselők szerint, az újonnan életbe lépett törvény csak rontani fogja a szerb és magyar oldal közötti kapcsolatot.

„Olyanok vagyunk a magyaroknak mint egy tároló” – mondja Nikola Ljubomirovic, a tábor egyik vezetője.

Arizu Barostada, egy 25 éves jelenleg terhes anyuka fejezte ki félelmét az új törvényekkel kapcsolatban. „Igaz az hogy konténerekbe fognak zárni bennünket?” – kérdi rémülten. Ő és családja már nyolcadik hónapja táborból táborba utazik, reménykedve abban hogy egyszer bejut az unió területére.

„Problémáink vannak itt. Sokan öngyilkosságot követtek el, Szerbia különböző táboraiban. Semmi sem biztos. Meddig kell várnunk? Talán már holnap, talán három hét, talán hónapok. A gyermekeinknek nincs jövőjük, nincs oktatásuk. Amikor hallottunk az új törvényről, mindenki sírva fakadt” – mondta Arizu.

A táborban lévők többsége a szíriai, iraki, afganisztáni háború elől menekül. Az útjuk során azonban elfogyott a pénzük, ezért nincs más választásuk, mint hogy menedékjogot kérjenek Magyarországon. Azonban az új törvények borzasztóan lelassították az ügyintézést, a korábbi napi 200 helyett január óta mindössze napi 10 menekültet engednek be az országba. A helyiek szerint a rossz körülmények, és a jövőkép hiánya nélkül egyre romlani fog a helyzet a határ menti menekülttáborokban. Az elkeseredés éhségsztrájkokat és tüntetéshullámokat hozhat.

A statisztikák szerint a magyarok igencsak intoleránsak a menekültekkel szemben. A tavalyi évben 29.500 ( az egy évvel korábbi  177 000-el szemben) menekült kért menedékjogot, azonban mindössze 425 személy ügyének elbírálása volt pozitív. Viktorunkat azonban ezek az alacsony számok sem tántorítják el attól, hogy brutális migránsrohamot vizionáljon. A statisztikák szerint úgy látszik használt a kormánymédia ellenségkép gyártása, az azzal való riogatás, és valóban tartunk a menekültektől.  Az alábbi diagram Magyarországot mutatja narancssárgával, zölddel pedig az uniós átlagot. A megkérdezettek 82%-a szerint a bevándorlók terhet jelentenek az ország számára, mert elveszik a munkánkat és juttatásainkat.

stat

Sokan talán még emlékeznek a pár héttel korábbi, az Orvosok Határok Nélkül által kiadott adatokra, miszerint a magyar határőrök visszaélve hatalmukkal, ütik, verik a menekülteket. Cristopher Stokes, az orvosok határok nélkül főigazgatója nyilatkozott az üggyel kapcsolatban. „Szervezetünk jelen van a balkáni útvonal több országában is, valamint Görögországban. Azonban ezek a legbrutálisabb vádak határőrök ellen.” A külügyminisztérium persze visszautasította a vádakat (nem cáfolta, elutasította), alaptalannak nevezve azokat. Kérdem én: egy világméretű segélyszervezetnek ugyan miért állna érdekében lejáratni a magyar hatóságokat? Mi értelme lenne az egésznek? Tudjuk. Soros György a válasz mindenre.

Azonban egy idei ügy kapcsán talán megnyílt egy út a menekültek számára. Két bangladesi állampolgár pert nyert a magyar állam ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Az eset még 2015-ben történt, amikor is a szerbiai határon, 23 napra menekülttáborba zárták a két férfit, majd kiutasították őket az országból. A bírósági ítélet szerint a magyar hatóságok tényleges vizsgálat nélkül utasították ki a két bangladesi állampolgárt. A bíróság fejenkénti 10 000 eurós kompenzációra kötelezte a magyar államot, amelynek lehetősége van fellebbezni az ügyben. Az viszont kétségtelen, hogy az ügy elindított valamit a határmenti táborokban. Egyre többen kérnek jogi képviseletet azért, hogy felszámolhassák a tarthatatlan állapotokat. Hova vezet ez Magyarország szempontjából? Várhatóan sok-sok 10 ezer eurós büntetésbe fog fájni nekünk (!) az, hogy Orbánék az elcseszett kormányzás okán mindent feltettek a migránsok agyatlan, embertelen és nem utolsó sorban jogszerűtlen vegzálására.

Kíváncsiak lennénk minél több véleményre ezzel kapcsolatban. Valóban lehetséges, hogy a méteres szögesdróttal vastagon borított kerítés a megoldás a menekültkérdésre? Ilyen egyszerű lenne? Az a probléma megoldása, ha befalazzuk magunkat, és perek százait zúdítjuk a saját nyakunkba? Meddig lehet európai bírósági ítéleket köpködve, a problémát másokra hárítva megoldásnak nevezni azt, amit a magyar kormány menekültügyben tesz? Esetleg teljesen máshonnan kellene megközelíteni ezt a kérdést? Lehet, hogy még mindig nem lenne késő?

adomany-1