Terror Mária, ideológiai moslék kavargató pedig boldogan ünnepel a romokon

Részlet a halszagú Magyarország hivatalos klipjéből, amin természetesen feltűnik Schmidt Mária forradalomügyi izé. A másik Desmond Child, aki újramelegítette egy régi szerzeményét (Fotó: via Youtube) Részlet a halszagú Magyarország hivatalos klipjéből, amin természetesen feltűnik Schmidt Mária forradalomügyi izé. A másik Desmond Child, aki újramelegítette egy régi szerzeményét (Fotó: via Youtube)

Azt tudja valaki, hogy az 1956-os emlékév hány évig tart? Csak azért kérdezem, mert tudtommal beléptünk a lázadás évébe, ezért jó lenne tudni, hogy 1956-ot mi a büdös fenéért ünnepeljük 2017-ben is? Vagy ha az ünneplésnek nem is látjuk a nyomait, miért költ a nagy semmire újabb és újabb százmilliókat a harácsolásügyi országvezetés?

Mert hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója nem idén van, az egészen biztos. Hacsak nem annak örülnek a történelmi-ideológiai köpönyegforgatásról elhíresült hölgyek és urak, hogy 1957 a brutális megtorlás éve volt, amikor az ’56-os forradalom résztvevőit tömegesen bebörtönözték és sokukat kivégezték.

Minden lehetséges jóérzéssel és a józan ésszel szembefordulva, forradalomügyi Terrormariska, aki tevőlegesen is élen jár az elvtelenségben, aki tényszerűen meghamisította a történelmet, és aki már eddig is 14, 5 milliárd forintot tapsikolhatott el minden idők egyik legdicstelenebb, tömény halszagba burkolózó, egy éven át tartó (leginkább láthatatlan) megemlékezésére, úgy kapott közel újabb 1 milliárd forintot nem tudjuk mire a soha véget nem érő emlékezésre, hogy egyrészt az esemény elvileg lejárt, másrészt meg még azzal sem volt hajlandó elszámolni, aminek már a nyakára lépett.

A hír röviden: Varga Mihály közepes képességű könyvelő Nemzetgazdasági Minisztériumát csaknem 4,5 milliárd (=4500 millió) forint átcsoportosítására utasítja egy tegnap megjelent kormányhatározat. Idióták kedvéért, egyszeri átcsoportosításnak hívják, nem tudom, miért. Vajon az egyszer már valamilyen címszó alatt lenyúlt kiutalt pénzt még egyszer le lehet nyúlni ki lehet utalni, ha máshova csoportosítják? De nyilván nem ez a lényeg, hanem hogy ebből az összegből kap Mariska néni 830 millió forintot az emlékévére (egyéb működési célú kiadások). A többi mellett ebből a pár milliárdból égetnek el összesen 690 milliót az üldözött keresztények megtámogatására is, és ezekhez a tételekhez képest jut mindössze 430,5 millió forint egészségügyi ellátási és fejlesztési feladatokra.

Natehát. Nem emlékszem arra, hogy Schmidt Mária médiatulajdonos és hivatásos ideológiai moslék kavargató hivatalosan kiállt volna elnézést kérni azért a minden aljadékságon túltevő, Dózsa Lászlóról elhíresült manőverért, amelynek során visszaélt egy halott ember identitásával és a halott ember hozzátartozóinak fájdalmával. Úgy értem, kegyeletet sértett, hazudott, csalt és természetesen mindent tagadott (itt, itt és itt is írtunk erről).

Ezzel szemben arra határozottan emlékszem, hogy az önmagát történészként számon tartó jóasszony sértődötten nyilatkozta, ő bizony nem engedi, hogy nyilvánosságra kerüljenek az ünnepségsorozatra elszórt milliárdos nagyságrendű költések elszámolási adatai, mert az indokolatlanul zavarná az emlékév méltó lebonyolítását. Akkor én most a teljesen indokolt felháborodásom méltóságára való tekintettel szeretnék néhány keresetlen szót szólni erről a Bicskéig és Lovasberényig meghosszabbított – nevezzük egész nyugodtan Farkas Flórián-emlékdíjas – húzásról.

Ez itt egy újabb, majdani történelemkönyvek lapjaira illő gátlástalan iskolapéldája a maffia működésének. Adott egy minden tekintetben túlárazott, megbocsáthatatlanul sok, milliárdos nagyságrendű közpénzt felemésztő, ráadásul csúfosan mellément kamu-kirakat-mutatvány, amellyel a gazdája nyíltan és bevallottan nem tud/nem hajlandó elszámolni. Erre nem az van, hogy lerúgják a fejét és egy eldugott sarokba küldik kukoricára térdepelni, hanem ugyanazzal a lendülettel a segge alá tolnak további százmilliós nagyságrendű adóforintokat. Mert ameddig a készlet tart, addig ünnepeljünk, vigadjunk, rázzuk a rongyot, nem igaz? Ha van értelme, de főleg ha nincs. Ha már az olimpia nem jött össze, aprópénzenként lopjuk el azt, amit egy tételben akartunk.

Schmidt Mária udvari ideológusnál kártékonyabb pártkatonát keresve sem találhatott volna a nemzetinek hazudott kormány arra a legfőbb feladatra és célkitűzésre, ami 1956 teljeskörű átírására vonatkozik. A megélhetési történelemhamisító, a fröcsögve gyurcsányozó, kommunistázó, elmúltnyolcévező, történészi minőségében mániásan libsiző terrornagyasszony, aki szerint a kivégzett Nagy Imrének szép halála volt, de ő soha nem lesz hős, hanem kizárólag a fegyvert fogó, kiskorú gyerekek kezébe fegyvert adó hétköznapi emberek a hősök (külön Dózsa László); aki szerint a közadakozásból épített és eredetileg a Kossuth téren felállított Forradalom lángja emlékmű jobb helyen van egy marginális, kerületi kutyafuttató mellett, az ’56-os forradalom megtorlásának 60. évfordulója alkalmából, érdemei elismerésekképpen újra könyékig matat a közpénzben. Küldetése nem más, mint hogy a múltat a pávatáncos Orbán-kormány jelenlegi kurzusához kozmetikázza. Ahol a kommunistákat már nem Moszkvában, hanem Nyugaton kell keresni, ahol minden nyomorúságunkról Brüsszel tehet, és ahol minden, a Fideszre nézve kínos és terhelő múltbéli történést nyomtalanul el kell törölni.

Nem elsősorban a 830 milliós tétel a felháborító (egyébként dehogynem, az is), hanem ez a leplezetlen leszarása mindennek, ami a jelenben húsba vág. A fizetett hazugsággyárosok szűnni nem akaró helyzetbe hozása, megjutalmazása. Az, hogy ma Magyarországon fontosabb (kétségtelenül megkerülhetetlen) történelmi események halottainak újratervezett felcímkézése/átértékelése/letagadása, mint a most élők, most szenvedők, most nélkülözők sorsának jobbra fordítása. És megint jönnek majd az elvtelen haszonélvezői ennek az ámokfutásnak és elmagyarázzák, hogy miért kell kétszer annyi pénzt tolni egy hivatalosan lejárt, elmúlt, elcseszett, szégyenteljes eseménysorozatra, mint a széthulló, legagyásodott, minden sebéből vérző magyar egészségügyre. És hogy miért én vagyok a demagóg hazaáruló.

Lehetne szépíteni, de minek: ma Magyarországon a Fidesz pusztító, hazug ideológiája és a kamurendezvények zászlaja alatt ellopható százmilliók változatlanul többet érnek, mint az emberi életek. Amelyek konkrétan annyit érnek, amennyijük van. Ez minden más mellett azért van így, mert Terrormari is ugyanúgy számonkérhetetlen, mint kebelcimborái az országos rombolásban. Aki nem elég, hogy kisajátít mindent, ami még kisajátítható nemzetileg és szimbolikájában, nem elég, hogy néhány plakáton és egy lábszagú halszagú, ingyen is több tízmillióba került szégyen-nótán kívül semmit nem tud felmutatni az emelkedett, szexi-trendi-fancy emlékévből, de viszi a pénzt, mintha nem lenne holnap.

A legcinikusabb az egészben az, hogy ilyen viszonyok közepette az egészségügy vagy az oktatás rendberakása demagóg szlogennek minősíthető. Hogy nincs pártpolitika felett álló, közös társadalmi igény arra, hogy hasznos célokra fordítsák többek közt azokat az összegeket is, amelyeket ez a gátlástalan némber felzabál. Miközben Maris éveken átívelően ünnepel, a kórházakban továbbra sincs vécépapír, szappan, fertőtlenítő, gyógyszer, megfelelő számú és megfelelően kipihent orvos, ápoló, a várólisták meg egy milliméterrel nem lettek rövidebbek. Ellenben van pénz távoli országok keresztényeinek megvédésére és nemzetinek hazudott, kollektív szellemi leépítésre irányuló kormányzati erőlködésekre.

A kurvadrága, hazug múltbarévedés teljesen zárójelbe teszi a jelent, a jövőt, az 1956-os véget nem érő emlékév pedig egyre több magyart ér Londonban, Bécsben, Münchenben. Aki nem megy el, az marad és szív, a gyengébbek feladják a harcot. Terrormaris és bűnbandája marad és ünnepel a romokon. Ameddig a készlet tart.

adomany-1