December 13,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Akkor is szétveri Európát és Magyarországot beleállítja Putyin végbelébe

Értem én, hogy nincs annyi pálinkával nyakon önthető kolbász és pacalpörkölt, ami enyhítené tudná a sebzett alfahím elmúlt napokban elszenvedett nyilvánvaló olimpiás vereségének keservét (dehogy szeretném feltépdesni a sebeket, végre erről már nem lesz szó), ezért és ennek ellenére is idézni vagyok kénytelen kedves kollégám tömény szavait: mennek neki elfele otthonról ezerrel, mi meg megyünk szépen Putyin seggébe (kösz, Edgar).

Ha esetleg véletlenül nem ez van, akkor meg az van, hogy a fényességes telihold tök ugyanazt a cuccot tolja, mint a Matolcsy Gyugyó nevű hallucinátor, midőn megtámadtatásunk és megpuccsoltatásunk sötét fellegeit vetítette ő nem borsó gyanánt az országgyűlés falaira. Nem kevésbé, de legalább hasonlóan súlyos ez is. Mármint az, amit tegnap az Orbán nevű a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapján beszéd formájában lenyomott.

Azt még valahogy felfogja az agyam, hogy valakinek – aki hosszú évek óta egyszemélyben akarja legyőzni a Nyugatot, aki folyamatos háborúban áll Európa ama bizonyos felével – Móricka gyanánt mindenről az jut eszébe (az ellenség tudniillik). De az, hogy ez a bizonyos emberformájú konkrétan azt állítsa, hogy a kommunista bűnökért kvázi Nyugat-Európát terheli a felelősség, súlyosabb és penetránsabb gazemberség a sokévi, átlagon felüli ordenáré gyűlöletbeszédeinél is. Hogy félelmetes perspektívákat nyitogat, az nem kifejezés.

Attól tartok tehát, hogy mégsem volna értelmes dolog a szalonnára (nem erre, a másikra) legurított pálinkára, a pálinka után leküldött marhapörköltre és a torkos mindennap megkoronázásaként, öblögetésként elfogyasztott palack borokra fogni a szellem ilyetén látszólagos hanyatlását. A kockák ugyanis pontosan illeszkednek a Moszkva alá befekvés ördögi forgatókönyvébe. Tessék:

A kommunzimus, akár csak a nemzetiszocializmus a Nyugat szellemi termékeként látta meg a napvilágot, ám a tőrőlmetszett nyugati gondolat végül nekünk, közép-európaiaknak lett kényszerű osztályrészünkNem Moszkvában, nem Kambodzsában és nem is Havannában találták ki (…) tőlünk nyugatra, Európából burjánzott szét a fél világra. Mindeközben a Nyugatnak a kommunizmus megmaradt színtiszta elméletnek, kéretlen világboldogítók bizsergető szellemi izgalmának (…) Mi, akik a vasfüggöny túlsó oldalán megéltük a kommunizmust, még ma is értetlenül állunk az előtt, hogy a magukat haladó gondolkodóknak tartó nyugati értelmiségiek, művészek, írók, politikusok hogyan dicsérhették lelkesedve a népirtó kommunista diktatúrákat. Nehéz elképzelni ezt az abszolút történelmi vakságot.

Persze, b*szki, én voltam a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára. Az én apám volt az MSZMP párttitkára.

Én voltam az, aki az ’56-os emlékév fénypontjaként kitüntetett egy III/III-as ügynököt.

Az én seggemet nyalják a rossz emlékű MSZMP udvari tollforgatói és válogatott elismerésekben részesített tagjai, akik úgy forgatták világ életükben a köpönyeget, ahogy nem szégyellték. A dicstelen múlt eme nyakunkon maradt dinoszauruszai most álnemzeti köntösbe bújva tagadják, hogy közük volt bármihez is az egykori KISZ-titkár legnagyobb elégedettségére.

Én feküdtem keresztbe mindenféle mondvacsinált (ind)okokra hivatkozva az ügynökakták nyilvánosságra hozása előtt.

Sőt, én vagyok a világ legsötétebb autoriter rezsimjeinek – Azerbajdzsántól Törökországig, Kazahsztántól Oroszországig – elsőszámú csodálója, aki ezeknek a példaértékű államberendezkedéseknek a tökéletességét megirigyelve szántom be és hintem be sóval a szabad sajtó emlékhelyeit, korlátozom a szabadságjokat és rugdosom pofán a civil társadalmat minden lehetséges eszközzel. Én hirdettem meg ezekre kacsintgatva az illiberális magyar csodát is.

Ha nem volna végtelenül szomorú, hogy a fentihez hasonló égbekiáltó Nyugat-Európa-ellenes mantrák ma is termékeny táptalajra hullanak a magyar ugaron, akkor is szembetűnő és vérforraló az összemosási kísérlet, amivel a fényességes személyiségzavar Moszkvát mentegeti. Az, hogy valaki, mármint ez a humanoid Marx és Engels – valóban Nyugatról származó – elméleteit (akik a kommunizmust alapvetően a kapitalizmust felváltó társadalmi rendként képzelték el, a magántulajdon helyett a közösségi tulajdon létjogosultságát hirdették) a Gulággal, egyáltalán a sztálini Szovjetunió tömeggyilkosságaival egy mondatban emlegeti, a nettó gazemberség iskolapéldája. És ebben talán az sem utolsó szempont, hogy e kárhoztatott nyugati gondolkodók által leírt klasszikus, ideáltipikus kommunizmus egyébként sehol a világon nem valósult meg.

Ergo a 19. század második felének számos ponton naív, és már a maga idején is vitatott politikai-társadalomelméleti-gazdasági írásait (Kommunista kiáltvány, A tőke) közös nevezőre hozni a múlt század elnyomó diktatúráival és azoknak embertelen pusztításaiért a Nyugatot jelölni meg egyértelmű felelősként olyan szintű aljas csúsztatás, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Hogy mindezek tetejébe már megint ott kísért az oly jól ismert sértett, vádaskodó, picsogó felelősség-elhárítási manőver (mi nem tehetünk róla, ránk kényszerítették, ott sem voltunk, ártatlanokként áldozatul estünk, mi szívtuk meg, hogy bezzeg mások), az külön gyönyörű.

Ez a hajánál fogva előrángatott, elkeseredett vergődés egyértelműen arra irányul, hogy – bármilyen keservesen hazug is a logikai ív – megmagyarázza, semmi rossz nincs abban, hogy most Putyin nemiszervét szopkodjuk. Hogy ez a Moszkva nem is az a Moszkva, de valójában az a Moszkva sem tehetne semmiről, ha nem lettek volna ezek a kéretlen nyugati világboldogítók, akik gondolkodtak ahelyett, hogy szotyolát köpködtek volna naphosszat. Innen már csak egy lépés azt is kimondani, hogy egyedül Putyin táváristól remélhetjük, hogy megment minket a nyugati kommunizmustól.

Tehát bárhogyan is hörög a vezér, nem a nyugati kommunista eszme nyomorított meg és semmisített meg hatalmas embertömegeket, nem a nyugati gondolkodók hurcolták el rabszolga munkára azokat, akiket osztályellenségnek tartottak, és borzasztó, hogy 2017-ben a magyar miniszterelnök a kelet-európai gyilkos rendszereket nem azoktól eredezteti, akik az elméletet kiforgatva, meghamisítva saját elmebeteg pusztításukat véghez vitték, hanem azt a nyugat-európai kommunista elitet ostorozza, amely köszönőviszonyban nem állt soha ezekkel, amely soha nem vállalt közösséget a Lenintől Brezsnyevig terjedő keleti ideológiával.

Ez az alig burkolt, és kötelezően visszatérő Európa elleni uszítás, ez a teli szájjal kommunistázás különösen undorító egy olyan embernek a szájából, aki – lássuk be – valóban nem kommunista, de jellemvonásait tekintve leginkább fasisztoid rendszert épít, és meggyőződése, hogy a kommunista démon vissza-visszatérő keresztre feszítése legitimálja ebbéli törekvéseit. Orbán valóban nem kommunista, hiszen a kommunizmus alapvetése a közösségi, vagyis az állami tulajdon primátusában gyökerezik, miközben ő a nemzeti oligarcháit hízlalja. Mint ahogy nem mellesleg pontosan ugyanez történik az Orbán által szeretve tisztelt diktatórikus országok háza táján is.

A legnagyobb baj az, hogy egyre elborultabb beszédeiből is világosan látszik az akarat: a menthetetlen, sértődött, küldetéstudat valóban eldöntötte, hogy szétveri Európát és felsorakoztatja Magyarországot Putyin végbele mögé két centivel. Hát nem tudom, végül is elengedhetjük ezt is a fülünk mellett, de nagyobb tragédia már nemigen történhet ezzel az országgal. A kommunista és fasiszta kígyótojásokat mindig kellő időben össze kell törnünk – magyarázta a fényességes. Úgy tűnik, ezzel kicsit elkéstünk.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.