November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Köszönjük, Mária! Nem fogjuk elfelejteni

Ezt szeretem én ebben a banánalapú, illiberális családi vállakozástól virágba borult, közmunkások és minimálbéresek lábán álló, rokkantak gerincén két lábbal taposó, Vajnáné fánkjaitól bűzlő, Mészáros Lölö Harley Davidsonától dübörgő, Orbán Viktor csóróságától sírdogáló rendszerben. Hogy itt mindent lehet, mindennek az ellenkezőjét is nyugodtan lehet és még csak számonkérni sem fogja senki. Mert mi így szeretjük.

Schmidt Mária, az önmagát történésznek valló, az ’56-os emlékév meghamisításával, meggyalázásával és kifosztásával  megrendezésével megbízott jóasszony konkrétan kijelentette, hogy ő bizony nem engedi, hogy nyilvánosságra kerüljenek az ünnepségsorozatra elszórt milliárdos nagyságrendű költések adatai, mert az Schmidt szerint (figyelj, nagyonhülye kisember!) :

INDOKOLATLANUL ZAVARNÁ AZ EMLÉKÉV MÉLTÓ LEBONYOLÍTÁSÁT

Micsoda zavarná a micsodát, Mariska? Miféle méltó? Ja, hogy nem az országhoz, nem a néphez, hanem a kormányhoz és hozzád méltó? Ezt elhiszem, ez legalább igaz. Méltó hozzátok.

Méltó a meghamisított plakátok sora, a lábszagú magyarázkodás, a végtelenségig pofátlan pökhendiség, a közösség jogos igényének lepöccintése. Ugyanis a közösség dobta össze adóforintonként azt a pénzt, amiről te most elképesztő pofátlansággal kijelented, hogy szarsz a fejünkre és eszed ágában sincs elárulni, hogy mire költötted el. A mi pénzünket. A mi országunkban. A mi jóváhagyásunk nélkül.

Mert a méltóság, ami ennek a kormánynak soha nem szerepelt az értékrendjében, ahogy az ország lakóinak a tiszteletbentartása sem, olyan messze van tőletek, mint a becsület, a hozzáértés, az országgal szembeni alázat. Hogy csak néhány dolgot említsek.

A kisajátított ünnep nem létező méltóságára hivatkozva elköltöttetek 14,5 milliárd (!) forintot az adófizetők pénzéből és te úgy gondolod, drága Mária, hogy ezzel nem kell elszámolni. Mert a méltóság és az ünneplés, ugye. Ehhez a felemelő Fidesz-ünnephez tartozik az újrahasznosított halszagú nóta, a botrányos plakátok és ezer más, jóérzésnek a nyomait sem mutató, de iszonyatos összegeket elégető baromság.

Bár Schmidt Mária méltatlannak tartaná az ünnepi évre nézve az elszámolást az adófizetők felé, én nem voltam rest, túrtam egy kicsit a trágyában. Nézzük, mi szépet találtam – a teljesség minimális igénye nélül – a kupacban.6

Ezt csak az érdekesség kedvéért biggyesztettem ide. Mert ami szép, az szép.

2

Tehát az adófizetők pénzéből körbehurcolták a másik Mariskát – mégpedig Wittnert – Erdélyben. 14 430 650 forintért. Az utiköltség nem lehetett ennyi, szállásköltség sem. A kérdés az, mire ment el ez a pénz (azt már nem is kérdem, hogy miért)? Wittner művésznő felléptidíjért dolgozik, amit mi fizetünk? 3

A Gerilla Press ügyvezetője és egyik tulajdonosa Huth Gergely, a PestiSrácok főszerkesztője, a másik tulajdonos Szenvedi Zoltán, a PestiSrácok szerkesztő-újságírója.

4

Ezt talán magyarázni sem kell. Dózsa László az a színművész, akinek a neve hibásan került az óriásplakátokra, a forradalomról szóló meséje nulla történeti, alátámasztható tényt tartalmaz (már amennyiben el nem hisszük istenbizonyra, amit a művész mesél). Ehhez képest 4 millió forintért az ő fia mesél arról, hogy…na igen.

5

Ez kedves kis történet az OIKOSZ Alapítvánnyal. Merthogy az alapítvány kuratóriumi tagja például Szarvas Szilveszter, a PestiSrácok újságírója, Mészáros Péter a PestiSrácok újságírója, a kuratórium harmadik tagja pedig Nagy Ervin, aki rendszeres szereplője a PestiSrácoknak és kiemelt bloggere a Polgári Portál című – erősen kormányhű – oldalnak. És amely Polgári Portált ki tart fenn? Na? Igen, a PestiSrácokhoz kötődő OIKOSZ Alapítvány. Kinek a pénzéből? Bizony, a miénkből.aaa

Ugyanez az alapítvány a 2015-2016-os évre szerencsésen kapott a Szerencsejáték ZRT-től 5 millió forintos támogatást, mégpedig azért hogy:

ab

Szintén ez az alapítvány kapott az Erzsébet Forgalmazó ZRT-től 10 millió forintot Stefka István két, régebben már megjelent könyvének ismételt megjelentetésére.

Így futnak körbe-körbe a szálak, egymást finanszírozzák a srácok közpénzből – állami cégek adománya szintén közpénz ugyanis – mindig ugyanoda lyukadunk ki, mindig ugyanazok az arcok, nevek vannak mindenhol. Külön csodás, hogy közpénzből Fidesz-propaganda körutakat tartanak az elvtársak.

Ilyesmire mennek tehát az adófizetői forintok és Schmidt Mária nagyságosasszony ezek nyilvánosságrahozatalát tartja méltatlannak. Teljes joggal, mert szerintem is méltatlan. A végére – desszertnek – itt az egész történet legszebb darabja, a közpénzköltés ékköve, a leszakadt-pofájú adófizető fenekén a bakancsnyom.7

Igen, az adófizetők 14,5 milliárd forintjából Mariska visszadobott 1 milliárdocskát Szijjártó Péter, anyuciék pénzéből villákat vásárolgató külügyminiszter minisztériumának.

Az adófizető meg csak tátja a száját és nem, nem és nem érti, hová a francba folyik el a rengeteg befizetett pénz, hogy nyoma sincs. Pedig van. Itt van és még ezer ilyen van. Parádés.

Nincs mit hozzátenni ehhez, talán csak annyit: köszönjük Schmidt Máriának a ténykedését. Nem fogjuk elfelejteni, amikor annak lesz itt az ideje. Becsszó.

A végére pedig – mert még nem volt elég az ábrákból – idebiggyesztem a Szalonna kérését is, mert mi soha, semelyik adományozós listára nem kerültünk még fel és nem is fogunk soha felkerülni, kizárólag az olvasók hozzájárulásában bízhatunk, hogy holnap is itt téphessük a szánkat.adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.