Az a kormány, amelyik lesz@rja a civileket és lesöpri az asztalról jogos követeléseiket, az meg fog bukni

Február 1., Bukarest. Több tízezer ember tüntet a kormány épülete előtt (Fotó: Twitter/Emanuel Rosu) Február 1., Bukarest. Több tízezer ember tüntet a kormány épülete előtt (Fotó: Twitter/Emanuel Rosu)

Miközben Magyarország kormánya felfokozott izgalmi állapotban vergődik Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök úr budapesti látogatása okán, Romániában az 1989-es forradalom óta nem tapasztalt méretű tömeg vonult utcára szerda este. Becslések szerint mintegy 300 ezer ember. Nem csupán a fővárosban, a többi mellett Kolozsváron, Temesváron, Nagyszebenben is tízezres nagyságrendben hömpölygött az elégedetlenség. Hangsúlyozom: a szűk két hónappal ezelőtt teljesen demokratikusan és elsöprő többséggel megválasztott kormány lemondását követelve.

A magyar sajtóban picit leegyszerűsítve megjelent hírek szerint a felháborodás oka az, hogy a román kormány olyan módon és olyan sürgősségi eljárással írta át a btk-t – fellazítva a politikai bűnözésre vonatkozó büntetési tételeket – és terjesztették ki a közkegyelem feltételeit, aminek eredményeként gyakorlatilag visszafordíthatóak lehetnek azok az eredmények, amelyeket az ország az utóbbi évbekben a korrupció elleni harcban elért.

Ahhoz, hogy ez így ebben a formában igaz legyen, ahhoz el kell fogadnunk azt a tényállást, hogy Romániában valóban sikeres volt a korrupció elleni harc. Magyarországról szemlélve sokaknak kétségtelenül annak tűnik, de ez alapvetően, ebben a formában nem igaz. Bár ez az írás nem teszi lehetővé, és talán nem is célja, hogy a legapróbb jogtechnikai okfejtésekbe elmerülve felgöngyölítse a kialakult helyzetet, azért kísérletet teszünk arra, hogy Magyarország vonatkozásában kibontsuk a témát.

Igen, ez ránézésre is az, aminek látszik: a romániai emberek a politikusbűnözés, a korrupció ellen vonultak utcára. Még mielőtt továbbmennénk: néhány órával ezelőtt, azaz a tüntetés másnapján lemondott az üzleti környezetért felelős miniszter. Facebook-oldalán azt írta, azért döntött így, mert így diktálja a lelkiismerete és ez sehol a világon semmiért nem képezheti alku tárgyát. (…) Nem tűröm a gazemberséget és a hazugságot – írta a távozó miniszter, aki szerint emelt fővel kell kilépnie egy olyan történetből, amely nem a sajátja. Nem jelent semmit, csak úgy mondom.

A kialakult helyzet megértéséhez érdemes tudni, hogy egyrészt a hatályban lévő román btk. valóban módosításra szorult (abban nem vagyok egyáltalán biztos, hogy az egyszerű szavazó, felháborodó, tüntető polgár ennek valamennyi vonatkozásával teljes mértékben tisztában van, vagy éppen ellenkezőleg, de mindegy is). A hivatali visszaélés tág, homályos, számos önkényes értelmezésre lehetőséget adó megfogalmazása miatt a híresen hírhedt DNA (a Magyarországról talán irigységgel figyelt korrupcióellenes ügyészség, amelyről részletesen is írtunk) ugyanis igen gyakran sokkal inkább politikai leszámolásra hajazó, látványos ügyeket (és porba hulló fejeket) hordozott körbe az egyébként – Magyarországhoz hasonlóan – néphülyítésre berendezkedett médiában, mint amennyire a korrupcióellenes harc érdemi és hatékony eszközévé vált. Vagyis az, ami kívülről tök fasza dolognak és eredményes fellépésnek tűnik, néha nem volt több (most sem) politikai köntösbe bújtatott szemfényvesztésnél.

Bár kétségtelenül számos nagykutyát sikerült becserkészniük az évek során, rengeteg járulékos, minden jel szerint ártatlanul meghurcolt áldozata is van a ténykedésüknek. Emellett a demokratikusan megválasztott szociáldemokrata kormánypárt (PSD) tele van korrupciós ügyekkel.

Magát a párt elnökét politikai befolyással való visszaélésért jogerősen 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték tavaly, egy másik ügyben pedig büntetőpere érdemi tárgyalása mellett döntött a bíróság. Azt is mondhatjuk tehát leegyszerűsítve, hogy a Romániában utcára vonulók szemében ez a párt – itt írtunk arról, hogy valójában a Fidesz romániai megfelelőjéről van szó – testesíti meg az abszolút korrupciót, a lopást, a politikusbűnözést, noha teljesen nyilvánvaló, hogy a komplett politikai osztály sáros ebben.

Nem jut idő ennek részletes taglalására sem, de Romániában – Magyarországon ez is teljességgel értelmezhetetlen és nem pusztán az államberendezkedések különbözősége okán – állóháború folyik a hatalmi ágak között. Egyik oldalon a parlamenti választások abszolút győztese által megtestesített kormánykoalíció (végrehajtói hatalom), másik oldalon a bírói hatalommal szorosan együttműködő nemzetbiztonsági szervek, illetve az államelnök. Aki például jogköreinek túllépésével nem oly régen kormányellenes demonstráción is részt vett.

Valójában ennek a háborúnak a kontextusában értelmezendő az, ami Romániában történik: ennek a háborúnak válhat/válik könnyen áldozatává a közélet áhított tisztasága és átláthatósága. Főszereplők: az államelnök akaratával szembehelyezkedő kormány, a kormány akaratával szembehelyezkedő államfő, illetve az az igazságszolgáltatás-bűnüldözés, amely a nemzetbiztonsági szervekkel összejátszva nem ritkán politikai utasításokat hajt végre.

Fontos az is, hogy a tegnap esti gigatüntetés előtt már számos megmozdulás volt országszerte, amelyek a tervezett jogszabályi módosítások elfogadása ellen irányultak. Ennek ellenére a kormány kedden éjszakába nyúló ülésen, mondhatni az éjszaka leple alatt önkényesen átnyomta a saját maga elképzeléseit. Magasról leszarva az elégedetlenséget, megkerülve a parlamenti vitát. Sürgősségi eljárásban. A legnagyobb felháborodást kiváltó módosítás lényege, hogy bár a befolyással való üzérkedés, vagy a vesztegetés elfogadása továbbra is bűncselekmény marad, hivatali visszaélés vádjával csak bizonyos törvények megszegése esetében, illetve a 200 ezer lejnél (mintegy 14 millió forintnál) nagyobb kárt okozó visszaélésekért lehet büntető eljárást indítani.

Vagyis ahelyett, hogy megnyugtató módon pontosították volna a hivatali visszaélés eddigi szabályozását, gyakorlatilag felpuhították a hivatali visszaélésre, hűtlen kezelésre, összeférhetetlenségre, bűnpártolásra vonatkozó részeket. És ha ez nem lett volna elég, elszabotálták a demokratikus parlamenti folyamatot, az egészséges vitát is. Ebből pedig nem következett más a közvélemény számára, mint hogy a korrupció elleni érdemi fellépés helyett valójában a megvádolt kisebb és nagyobb kutyák felmentését célozták meg az elvtársak.

Emlékeztetnék arra is, hogy a kedd éjszakai aljasság után fél órával Bukarestben már több mint tízezer ember volt az utcán. Éjjel. Farkasordító hidegben. Nem, nem kell térdre borulni a románok előtt, de elgondolkodni ezen az egészen egyáltalán nem ártana. Igen, lehet azt mondani, hogy a marhák mit akarnak, hát hiszen ők választották meg demokratikusan, és kurva nagy többséggel (ennek az okairól is lehetne egy tanulmányt írni) ezt a pártot alig két hónapja. Ez így is van. Sőt, ez a párt látott neki a kormányzásnak úgy, hogy népszerű intézkedésekkel megemelte a nyugdíjakat, a gyereknevelési támogatást, sőt, ingyenessé tette az utazást az egyetemisták számára.

De ez nem jelenti azt (és most mindenkinek jusson eszébe a civil szervezetek elleni kormányzati fellépés, a Brüsszel ellenes szabadságharc és valamennyi vélt vagy valós ellenség ellen vívott magyar kormányzati szlogen, miszerint a demokratikusan megválasztott kormányt döntéseit nem bírálhatják senki által meg nem választott civilek), hogy egy kormány a demokratikus megválasztására hivatkozva, mélyen antidemokratikus és álságos módon viszi át az akaratát,  magasról szarik a közhangulatra, az ellenérvekre és egyáltalán a demokratikus játékszabályokra.

Le lehet nézni, lehet köpködni a románokat, de tegnapi kiállásuknak egyértelmű és megkerülhetetlen az üzenete: átmenetileg ki lehet szúrni az emberek szemét nyugdíjemeléssel, rezsicsökkentéssel, vagy bármilyen olcsó, populista alamizsnával, de semmi nem tart örökké.

Ha semmi mást nem is, azt biztosan elérték, hogy az Európai Parlament ma a romániai helyzetről tartott vitanapot. Ha semmi mást nem is, de azt érdemes megjegyezni, hogy e néhány százezer ember hangja nem politikai pártok, hanem a civil társadalom hangja. Az a kormány, amelyik tartósan leszarja, vegzálja, ellehetetleníti a civileket és megpróbálja leseperni az asztalról jogos követeléseiket, az meg fog bukni. Nem magától, hanem a civilek erejétől és akaratából.

Lehet tanulni a lenézett Romániától. Például azt, hogy attól nem demokratikus egy államberendezkedés, hogy a hatalmon lévőket demokratikusan választották meg. Ez nem érv semmire. A korrupcióra, lopásra, és mindennek a megúszására a legkevésbé sem. Ők már tudják, ők felemelték a seggüket. Pedig nem május elseje volt tegnap. adomany