November 19,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Magyarország nem Románia? Nem

Úgy döntöttem, beszéljünk ma egy kicsit Romániáról. Egyrészt mert nincs olyan messze, mint Azerbajdzsán például, másrészt mert péntek óta lehet tudni, hogy az Európai Unió egyik legkorruptabb országában egy hároméves, az EU által is támogatott program keretében átláthatóvá teszik a teljes állami apparátus működését.

Ez a felfoghatatlan intézkedés konkrétan azt jelenti, hogy mintegy 13 700 közintézmény (kormány, parlament, minisztérium, iskola, rendőrség, stb) lesz köteles közzétenni (havi frissítésben) a kiadásaival és bevételeivel kapcsolatos információkat. A gyakorlatban ez úgy fog kinézni, hogy egyetlen online felületen követhető lesz a romániai intézmények közpénz-felhasználása. Amennyiben visszaélést vagy szabálytalanságot tapasztalnak, az adott intézmény kincstári kifizetését az adott ügy kivizsgálásáig felfüggesztik.

Körülbelül két hónapon belül bárki – állampolgár, cég, adófizető – beleláthat a közpénzek elköltésébe, felhasználásába függetlenül attól, hogy helyi, megyei vagy központi adminisztrációról van szó – erről Dacian Cioloș, a tavaly novemberben felállt szakértői kormány feje beszélt egy pénteki sajtótájékoztatón.

Miután Romániában a múlt év őszén annyira súlyos társadalmi problémává hízott a korrupció, hogy konkrétan belebukott Victor Ponta akkori miniszterelnök, a pénzügyminisztérium és a kormány eltökélt szándéka az, hogy átláthatóvá tegye a közintézmények tevékenységét, illetve a közpénzek útvonalát. Anca Dragu pénzügyminiszter szerint körülbelül 4 hónap múlva várható az állami vállalatok bevonása is a programba.

Eddig tartott a hír, innen jön annak megválaszolási kísérlete, hogy tulajdonképpen mit is látunk. Szerintem azt látjuk, hogy adott egy világviszonylatban közepesen, európai viszonylatban brutálisan korrupt ország. Egy olyan európai állam, ahol a maximálisan konfliktuális politikai mezőny törésvonalait – világos ideológiai elkötelezettségek hiányában – a klienteláris viszonyok jellemzik.

Ebben a kaotikus, korrupcióban dagonyázó közegben ténykedik a lassan nemzetközi hírnévre törő korrupcióellenes ügyészség (DNA), amelynek 2015-ös jelentése szerint látványosan megnövekedett az ügyek (eddig összesen 11 ezer dosszié került a hivatal látóterébe, azaz a kivizsgálások és vádemelések különféle szakaszába) és a megvádolt személyek száma.

E ténykedés eredményeként 1 miniszterelnök, 5 miniszter, 16 parlamenti képviselő és 5 szenátor ellen indult bűnvádi eljárás, miközben a hivatal mintegy fél milliárd eurónyi kárt állapított meg. Az más kérdés, hogy ennek az összegnek különböző okoknál (intézményes, jogi) fogva csak a töredéke hajtható be. E tekintetben pedig elgondolkodtató, hogy ha a korrupció elleni harcnak nem láthatóak az anyagi természetű eredményei, akkor az morális értelemben is hiányérzetet konzervál.

Érdemes ezekhez az adatokhoz óvatosan viszonyulni, hiszen a hatóság kívülről hatékonynak látszó tevékenysége ellenére gyakran egyáltalán nem világos, hogy a közelmúltban felgyorsult bűnvádi eljárások mögött politikai indítékok (konyhanyelven: közönséges leszámolások) állnak, avagy a számok látványos növekedése természetes következménye annak, hogy az egyes vizsgálatok, vallomások további szálakhoz vezetnek, amelyek újabb és újabb ügyek felgöngyölítésének ágyaznak meg.

A konkrét hírrel kapcsolatban azért érdemes ezekről a tényekről – Romániától teljesen függetlenül is – beszélni, mert ránézésre is kijelenthető: a korrupció túlságosan komplex jelenség ahhoz, hogy azt egyetlen intézmény orvosolni tudja. A DNA magyar szemmel nézve drasztikus föllépése mellett az is látszik, hogy csupán a korrupció tüneteire és következményeire képes reagálni, ám az okok feltárására, azok kezelésére nincsenek eszközei. Márpedig egyáltalán nem közhely, hogy a korrupció ellen hatékonyan csak széleskörű politikai konszenzus útján lehet és érdemes fellépni. Egy olyan környezetben lehetőleg, ahol a pártok nem egymás lejáratására használják a korrupciós ügyeket, ahol az igazságszolgáltatás nem áll politikai és médiabefolyás alatt és ahol emiatt legalább az esélye megteremtődhet annak, hogy valamely korrupt bürokrata eltávolítása valamely intézményből ne arra legyen jó, hogy egy másik korrupt funkcionárius kerüljön a helyére.

Mert ugyanis amíg a korrupciót újratermelő mechanizmusok megmaradnak, addig illúzió a represszív föllépéstől a korrupció visszaszorítását remélni, ez egyetlen intézménynek (bármennyire jóindulatúan közelítünk hozzá) egészen biztosan nem sikerülhet. Ezért gondolhatom némiképp jogosan azt, hogy a technokrata kormány jelen intézkedése fontos támpont lehet abban, hogy Románia a hozzá hasonlóan korrupt Magyarországgal (és a többiekkel) szemben egy lépéssel közelebb kerüljön e rákfenéből való, életbenmaradást szavatoló kigyógyuláshoz.

Igen, Románia ugyanolyan szar ország, mint Magyarország, ahol a korrupció ugyanúgy virágzik, mint emitt. Ki lehet röhögni azokat, akik szerint ettől egy csapásra megváltozik minden és Románia szempillantások töredéke alatt maga mögött hagyja évszázados korrupciós múltját. Nem, egyáltalán nem erről van szó.

Arról viszont igen, hogy miközben a lesajnált, lefikázott Románia legalább próbálkozik és kormányzati szinten igyekszik olyan intézkedéseket hozni, amelyektől valamiféle változás állhatna be a sokéves, közpénzlopási értelemben jól működő balkáni gyakorlat tekintetében, Magyarország Afganisztán és Dél-Szudán felé vette az irányt.

Az van, hogy a Transparency International (TI) január végén közzétett 2015-ös korrupciós jelentése szerint Magyarország az egy évvel korábbi 54 pont után 51 pontot gyűjtött, ezzel az 50. helyre került, Szlovákia, Horvátország és Bahrein oldalán. Romániában rosszabb a helyzet, a TI-jelentés 46 pontra értékelte a bukaresti hatóságokat, ami az 58. helyre volt elegendő.

A fenti ábra Magyarország és Románia korrupcióérzékelési indexét (CPI) mutatja (az első oszlop a 2015-ös adat, az utolsó a 2012-es). A CPI a korrupciónak a közhivatalnokok és politikusok körében érzékelt mértéke alapján értékeli az országokat. A mutató értéke 0 (nagyon korruptnak érzékelt) és 100 (nagyon tisztának, átláthatónak érzékelt) között mozoghat. A TI 2015-ös felmérésben 168 országot állítottak rangsorba.

Mint látható, Románia ugyan Magyarország mögött kullog, de nem elhanyagolható, hogy míg az előbbi 3 pontot javított, Magyaroszág ugyanannyit rontott, így a különbség a korábbihoz képest jelentősen csökkent a két uniós tagállam között.

Miközben Románia kormánya uniós segédlettel erőfeszítéseket tesz a transzparencia mellett az állami pénzek hatékony elköltése és ellenőrzése érdekében, Magyarországon a korrupció elleni küzdelemre szánt pénzeknek nyoma veszett.

Miközben Romániában magasrangú politikusok ellen indulnak bűnvádi eljárások és születnek elmarasztaló ítéletek a közpénzekkel való visszaélés okán (ugye senki nem gondolja a fenti óvatosságra intés mellett sem, hogy valamennyi ügy tisztán politikai karaktergyilkosság), Magyarországon azon filozófál a kormánypárt Orbán Viktortól Bayer Zsoltig, hogy Románia mekkora ciki, mert magyar politikusokat vegzál a korrupcióellenes ügyészség pusztán azért, mert magyarok. Ez tényszerűen nem igaz (annak ellenére sem, hogy születtek már magyar politikusok ellen irányuló visszás ítéletek): egy, a romániai korrupciót vizsgáló statisztikai elemzés azt mutatja, hogy a pártok érintettsége a korrupcióval megvádoltak/elítéltek körében (beleértve a romániai magyar politikusokat is!) pontosan megfelel ezen alakulatok választási arányainak.

Szóval míg Románia éppen mindenki számára átláthatóvá próbálja tenni a teljes állami apparátus működését, Magyarország kormánya a korrupcióval szemben meghirdetett zéró tolerancia jegyében (ne azt figyeljék, amit mondok alapon)

  • megszüntette az anonim és ismételt adatigénylést és úgy általában fizetőssé tette a közérdekű adatigénylést;
  • visszamenőleges hatállyal titkosít és a folyamatban lévő adatigényléseket is leállítja;
  • intézményei bírósági ítéletek dacára sem hajlandóak kiadni a közérdekű adatokkal kapcsolatos információkat;
  • a költségvetést megalapozó háttérszámításokat kivonta a közérdekű adatok köréből;
  • üzleti titoknak nyilvánítja az adófizetők közpénz milliárdjait (pl. Paks);
  • önkényesen fosztja meg a közpénzt annak közpénz jellegétől;
  • általában a nagyipari lenyúláshoz igazíttatja a törvényeket;
  • stb, stb, stb.

Románia kurvára nem mintaállam, Románia nem a demokrácia fellegvára, Románia kisebbségi politikája a szász nemzetiségű államfő ellenére, vagy éppen azért a bányabéka segge alatt van, Romániában ideiglenes szakértői kormány működik, amely bármit ígérhet. Ettől még Románia legalább megpróbál úgy tenni, mintha emberszámba venné adófizető polgárait. Eközben Magyarország megcélozta a totálisan ellenkező irányt és éppen egy szűk kör érdeke szerint egy vödör híg fosra váltja át polgárai jövőjét. Ez mondjuk Romániától teljesen független. És nem hogy szégyen, egyenesen gyalázat.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.