November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Már láttunk hasonlót, annak sem lett jó vége

Olvasom, hogy Semjén Zsolt témagazda, illetékes és megmondóember (más oszlopos nemzetpolitikusokkal egyetemben) értékelte a friss-meleg romániai választási eredményeket, és megállapította ő, hogy bizony meghozta eredményét a magyar összefogás, a jövőben erős képviselete lesz az erdélyi magyarságnak a román törvényhozásban.

Ez a nagyszerű eredmény visszaigazolta, hogy a magyarság sorskérdéseiben erkölcsi parancs az összefogás, és nem engedhető meg a széthúzás (…) Köszönet illet minden felelősen gondolkodó, nemzetünkért, erdélyi közösségünkért cselekvő magyart, aki szavazatával hangsúlyos képviselethez juttatta képviselőinket Bukarestben.

Azért tegyük hozzá, hogy e sorok írásáig az MSZP és az LMP is forrón gratulált az RMDSZ-nek, miközben Semjén mellett olyan szakértők is leírták a markáns véleményüket, akik már az exit-poll adatokból is kiolvasták az alaptézist: a Fidesz vezető politikusainak beszállása az RMDSZ melletti kampányba eredményesnek bizonyult.

Mivel én nem vagyok annyira hozzáértő, hogy ilyen nagyívű szentenciákat megfogalmazzak, és nem is vagyok annyira elégedett magammal, mint Semjén Zsolt, megpróbálok néhány – talán nem érdektelen – konzekvenciát levonni a lassan végleges eredményekből. Különös tekintettel arra, hogy a külföldi (diaszpóra) szavazás romániai idő szerint csak ma reggel 7 órakor zárult, az Egyesült Államok és Kanada nyugati partjainál.

Elsősorban azt gondolom, hogy egy olyan parlamenti választáson, ahol az országos részvételi arány nem érte el a 40%-ot (konkrétan 39,49 százalékra futotta a részvételi demokráciából), egészen perverz dolog világraszóló sikerekről beszélni. Ilyen részvétel mellett az a minimum, hogy akik eddig is alakították a romániai közéletet, azok semmire semennyire nem büszkék. Ráadásul ott, ahol egy párt túlnyeri magát a választáson – mint ahogyan Romániában tegnap történt -, hatványozottan érdemes mértékkel eregetni a tömjénfüstöt és mantrázni a nagyszerű eredményeket. A választási térkép így fest, és szerintem nem kicsit ismerős lehet:

valasztasAmint jól látszik, a balliberálisnak/balközépnek nevezett Szociáldemokrata Párt (PSD) vörösbe borította az országot, a nem patkó alakú, kétkamarás román parlamentben pedig hat darab párt fog üldögélni az elkövetkező négy évben: a szocdemeken kívül a történelmi gyökerű Nemzeti Liberális Párt (PNL); a liberális pártból kiszakadt egykori kormányfő, Călin Popescu Tăriceanu pártja, amely a PSD szabadelvű szövetségesének számít (ALDE); a korábbi politikai tapasztalatokkal nem rendelkező, civilekből szerveződő, idén alakult rendszerkritikus Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), az RMDSZ, illetve a korábbi államelnök, Traian Băsescu Népi Mozgalma (PMP).

Az RMDSZ végül is egy több választáson átívelő, évtizedes trendet megfordítva – egy erőteljesen etnikai üzenetekkel átitatott, megfélemlítésre játszó, fideszes felhangokat megütő, érzelmi húrokat pengető kampánnyal – az országos átlagnak megfelelően mobilizálta szavazóit (az elmúlt nyolc évben ez jellemzően elmaradt a románok szavazói kedvétől).

Aki ezt Orbán Viktor sikerének tulajdonítja, az szerintem meglehetősen eldobja a sulykot, még akkor is, ha a drágajó miniszterelnök úr – akinek hazai ténykedései kvázi ismeretlenek a határon túli magyarok előtt – érthető módon nem veszítette el bálvány jellegét az erdélyi magyarok körében.

Azt hiszem viszont, hogy az utóbbi időben fellángolt kétségtelen romániai magyarellenesség (oktatási intézmények megszüntetése/működésének ellehetetlenítése, szimbolikus magyar ügyek asztalról lesöprése, magyar vezetők vegzálása) a penetránsan rossz román-magyar (diplomáciai) kapcsolatok kontextusában ezúttal viszonylagos mobilizáló hatással bírt.

Noha fontos látni azt is, hogy az RMDSZ évek óta veszít bázisából (2008 óta a Fidesz árokásó politikájával is szembe kellett néznie, bár soha nem tartozott a nemzeti jobb kedvencei közé), és még mindig nem értette meg, hogy a román kártya, az etnikai alapú riogatás már nem hordoz üzenetet a választói jelentős része számára. Pedig ez egy fontos tény: az erdélyi magyarok jelentős része számára az etnikai politizálás kora lejárt, nem létezik számukra román érdek, vagy magyar érdek, az általános egzisztenciális biztonság kérdései, a békés egymás mellett élés felülírja a románveszély állandó lebegtetését. E tekintetben nem feltétlenül vevők a radikális, nacionalista üzenetekre, és vagy távol maradtak, vagy román pártokra szavaztak.

De ahhoz hogy megértsük, van-e egyáltalán ok az ünneplésre (Semjénnek vagy bárki másnak), érdemes látni, hogy Romániában ugyanúgy semmi értelme a jobb-bal dichotomizálásnak, mint Magyarországon: szó nincs egyértelmű ideológiai választóvonalakról, legfeljebb gazdasági-politikai és egyéb érdekcsoportok markáns szembenállásáról.

A román politikai paletta ugyanúgy a korrupció melegágya, mint a magyar. A magát degeszre nyerő román szocdem párt elnökét és a miniszterelnöki szék várományosát, Liviu Dragneát például idén áprilisban jogerősen 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, miután az államfő leváltásáról rendezett 2012-es népszavazáson – politikai befolyásával visszaélve – csalásra bujtotta fel a választási bizottságok tagjait annak érdekében, hogy az érvényességi küszöböt meghaladó részvételt érjenek el, ami Traian Băsescu akkori elnök leváltásához vezetett volna. Ha ez nem volna elég, néhány nappal ezelőtt a román legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy elkezdődhet a PSD-elnök és volt felesége elleni büntetőper érdemi tárgyalása, amelyben a korrupcióellenes ügyészség azzal vádolja a drágajó embert, hogy a Teleorman megyei tanács elnökeként befolyását latba vetve közbenjárt a megyei PSD-szervezet két alkalmazottja munkaviszonyának meghosszabbításáért.

Akkor szerintem érdemes ebből az irányból szemlélni a román közéletet és főleg ezt a pártot, amely túlélte előző miniszterelnöke, Victor Ponta bukását és a fent vázolthoz hasonló rengeteg korrupciós ügyet. Mint emlékezetes, 2015 novemberében egy több tíz halálos áldozatot követelő bukaresti diszkótűz tízezres tüntetéssorozatba torkollt a román fővárosban, amely elsősorban a huszas-harmincas korosztályt mozgatta meg. A tragédia a végletesen korrupttá vált politikai rendszer elleni tiltakozást is felélesztette. A megfelelő engedélyek nélkül működő, a szabályokat nyilvánvalóan politikusok tudtával és együttműködésével kijátszó klub esete a szétrohadt rendszer szimbóluma lett. Ponta akkor lemondott, Romániát egy éven át Dacian Cioloș technokrata kormánya vezette.

Egy év kellett ahhoz, hogy a románok – és meg lehet nézni a térképet még egyszer – elsöprően brutális többséget szavaztak az egyébként nacionalista, populista, plebejusnak is nevezhető PSD-nek, amely kimondva és kimondatlanul tenyeréből eteti az Európa-ellenes, illiberális román ortodox egyházat, és a vidéki, kevéssé iskolázott szavazók képezik a bázisát. Egy év telt el mindössze, és a románok újraválasztották ugyanazokat a nagypályás korrupt gazembereket, akiket nemrég elzavartak. Nem kell ahhoz Fidesz-fóbiásnak sem lenni,  hogy világos legyen: ez a párt testesíti meg Romániában leginkább azt, amit Magyarországon a Fidesz. Ezzel szemben a korrupciós ügyektől szintén nem mentes úgynevezett jobboldal (beleértve Orbán korábbi nagy barátját, Traian Băsescu-t) képviseli a hasonlóan nacionalista, populista irányvonalat, némi EU-barátabb beütéssel, aminek persze ugyanúgy semmi köze a jobboldalisághoz, mint a PSD-nek a baloldalisághoz.

Ebbe a képbe kerül be az idén megalakult és meglepően hamar felépült USR, amely értelmiségiekből, civilekből áll, akikkel szemben értelemszerűen hatalmas az elmúlt évtizedekből végképp kiábrándult szavazók várakozása, és akik ránézésre a legközelebb állnak ahhoz, amit klasszikus liberlizmusként definiálhatunk. Már ha ez egyáltalán fontos még ott, ahol egy párt ilyen szinten túlnyerte magát.

Nagy kérdés, hogy miközben a PSD-ALDE többségnek matematikailag nincs szüksége a kormányalakításhoz az RMDSZ-re, mit lehet kihozni ebből a helyzetből, ami a romániai magyarság javára fordítható. Németh Zsolt szívélyes gratulációja a PSD-nek azt sejteti, hogy talán van némi esély a Szijjártó-féle kocsmai diplomácia és öncélú keménykedés visszaszorítására, amely baromira nem tesz jót a határon túli nemzetépítésnek. Egy-két napon belül kiderül. Mindenesetre a sakktáblának változatlanul fontos szereplője marad a híresen hírhedt Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), amely gyakran a politikai fegyelmezés eszközének látszatát kelti. Amely minden irányban tizedeli az egyébként tényleg nem csupán foltokban korrupt politikai osztályt, és amelyet járulékosan a magyar politikai elit ellehetetlenítésére is felhasználhatnak.

Ezért a példátlan összefogáson és a nagyszerű eredményen túl mindenki nyugodjon le, ha képes rá, és nézze meg azt a térképet még egyszer. Már láttunk hasonlót, annak sem lett jó vége.

 

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.