Előzmény: Kedves nyugdíjasok! 6.000 milliárd forint két évi nyugdíjatok összege. Tudnátok ezt esetleg nélkülözni, ha úgy diktálja a nemzeti érdek?
Következmény:
Kedves „Mózsi bácsi”!
Mivel megszólítva érzem magam, nem szeretném, hogy válasz nélkül maradj.
És – amint azt te magad kérted – lám tegezlek. De nem csak azért, mert kérted.
Két másik nyomós okom is van rá. Egyik az, hogy gyanúm szerint valamikor talán honfitársak voltunk és együtt nyögtük az igát Ceauşescu aranykorszaka alatt, ami miatt nekem mostanában gyakran van afféle „dézsávü” érzésem (amolyan franciásan szólva).
És (vagy inkább S) a másik pedig az, hogy korban talán közel állunk egymáshoz – ha semmi másban nem is.
Nem tudom, hogy te élvezed-e már a boldog nyugdíjas éveidet, én még sajnos nem. Csak reménykedem abban, hogy valami nekem is fog jutni a magyar állam jóvoltából, miután a majdani, (talán már nem túl távoli) 45 évnyi szolgálati időm kb. kétharmadában (van ám nekem is két harmadom, látod-é?) a magyar gazdaság fejlődéséhez legjobb tudásom szerint igyekeztem hozzájárulni.
Az elmúlt több mint negyed században, mivel én itt éltem és itt dolgoztam, a nyugdíjjárulékomat is ide fizettem, itt adóztam. Ezért én teljes joggal tartom helyénvalónak azt, hogy egyrészt kellőképpen meg tudjam ítélni azt, ami ebben az országban zajlik úgy 27 éve, másrészt pedig azt, hogy én méltán szereztem meg azt a jogot is, hogy beleszólhassak Magyarország dolgaiba. Ellentétben veled és sok más elvakult honfitársaddal (és honfitársammal – itt is, ott is) együtt, akik úgy vélitek, hogy csupán magyarságotok okán, jogotokban áll mindenbe beleszólni, aminek a következményeit mi, Magyarországon élő magyar állampolgárok viseljük. Erre szokták magyarosan mondani: más f*szával a csalánt…
Ti szurkoltok, hogy legyen olimpia Magyarországon, mi meg fizetünk, mint a katonatiszt. Ki-ki a nyugdíjával, ki-ki az adójával, a gyerekeink jövőjével… ti meg a pálya széléről tapsikoltok.
Az, hogy 2006-ban sokan, az általad felsoroltak támogatták az olimpia tervét, sajnos ma már semmit nem jelent. 2006-ban, alig két évvel az uniós csatlakozás után még ennek lehetett volna akár reális esélye is, mikor még abban reménykedhettünk, hogy valóban felzárkózunk a fejlett uniós országokhoz, köszönhetően az e célra rendelkezésre álló uniós apanázsnak. Csakhogy a felzárkózás helyett jött a totális, minden téren leszakadás. Pénzügyi válság meg Orbán-válság – e kettő már bőven rontotta a 2006-os esélyeinket, az olimpia-rendezést illetően is.
No de hogy a kérdéseidre is válaszoljak. Mondjuk szintén kérdéssel: mi van 2006-tal? Miért pont 2006?
„2006-ban jobban volt pénz?-akkor miért nem sajnáltad a nyugdíjasokat?”
Mit tudok én erről?
Hogy ne vádolj azzal, hogy nem készültem és hogy nem érdekel a múlt (amúgy őszintén: nem érdekel), íme néhány adat:
Érted ezt, kedves Mózsi bácsi? Magyarország erőlködik.
A nyugdíjkiadások összehasonlítása azért nem mérvadó, illetve változó tendenciát mutat, mert azt nagyban befolyásolja az adott évben nyugdíjba vonulók száma is (lásd Ratkó-gyerekek vagy a nők kedvezményes nyugdíjazása), nem csak az hogy mennyivel „jótékonykodik”, pontosabban trükközik évről évre a kormány a nyugdíjemelést illetően. Megnyugtatlak, ha ez számít neked, Mózsi bácsi, hogy mind a GDP arányában, mind az éves költségvetési összkiadások arányában, 10 év távlatában a nyugdíjkiadások szintén csökkenő tendenciát mutatnak.
És azért elmagyarázom azt is, hogy miért is mozog mégis a gazdaság. Ha levonjuk a mindenkori bruttó hazai termékből (GDP) a mindenkori uniós fejlesztési pénzeket (mint potya pénzből, nem saját erőből megvalósult beruházást), és még a külföldön dogozó magyarok hazaküldött és itthon elköltött forintjait is (mint fogyasztást), akkor pont mínuszos lesz a magyar gazdaság növekedése. Nincs itt semmiféle unortodox csoda! Üdvözletem Rómeó, a Matolcsy (személynév előtt határozott névelő… nagyon helytelen, tudom)!
És hogy kitérjek a szép magyar helyesírásodra is, ha már szóvá tetted. Meggyőződésem, hogy Romániában és különösen Székelyföldön a magyar nyelv oktatását komolyan veszik. Sajnos, abban igazat kell adnom neked, hogy az éret(t)ségi nem tesz mindenkit kellőképpen éretté ahhoz, hogy hibátlan legyen a magyar helyesírása. Nekem szerencsém volt a tanító nénimmel és a magyar tanár bácsimmal (nyugodjék békében!), akik mindössze nyolc év alatt belém nevelték a magyar nyelv szeretetét, és azt a helyesírást, amit látom neked viszont még tanulnod kell. Mielőtt még bárkit is kioktatnál… merthogy így írsz te:
„…ugy-e?-hogy lehetséges,hogy mégis mozog a gazdaság is,a kúltura is,és sorolhatnám hosszan 6).na,ezek is benne vannak az írományban,vagy te,Róza néni,mást olvasol? -most peig búcsuzok én,Mózsi bácsi…ás az volna baj,ha nem tegeznél”.
Róza néninek álcázott Okos Jankó… vagy fordítva
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.