Jógába oltott romantika, függönyönként széthordott ország

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Minden idők leggátlástalanabb közpénz-tolvajának tartom (nem állítás, vélemény), akiről hetente, havonta – volt már olyan, hogy naponta – derült ki: ahogy neki bejött az élet, azt kevesen mondhatják el magukról. Amennyi impertinenciával ember viszonyulni képes pozíciójához és azokhoz, akiknek a pénzéből él és virul, az benne mind jelen van. Mondhatnám, a szelektív hallásra specializálódott fülén csorog ki.

Eléggé nyilvánvalóan Matolcsy Gyurciról beszélek, akiről tudjuk, hogy legutóbb ablakonként 437 ezer forintnyi közpénzből függönyözte fel az MNB székházának vezetői irodáit. Ő is rájött, hogy nem árt az, ha valamilyen random alkalmatosság mögé elbújhat az ember, ha átmenetileg szorulna a hurok. A nagyok imádják a függönyöket alapon. Mivel ezekből az ablakokból összesen 29 darab volt függönytelen, így 12, 6 millió forintból meg is úsztuk a történetet. Főleg, hogy a karnisok is benne voltak az árban. És főleg hogy ráadásul nagyvonalúan spóroltak is nekünk: eredetileg nettó 16,9 millióra becsülték a beszerzést, ami ablakonként 582,7 ezer forintot jelentett volna.

Tehát ne ugassunk, mert ez ilyen olcsó balliberális ajvékolás meg a földhözragadt irigység. Ja. Ha onnan nézem a dolgot, hogy perpillanat kábé másfélmillió ember él (?) minimálbérből, és szemléli a biztos reménytelenség tudatában, hogy 50 ezer forintos nyugdíjból kell majd élete utolsó éveit tengetnie, akkor megintcsak én vagyok a demagóg. Ha az ágyukban kihülő éhező gyerekek és a mélyszegények eltörölt létminimumának oldaláról közelítek Matolcsy közpénzen kéjelgő unortodox félistenhez, akkor is én vagyok a hazug, aberrált libsi.

Meg akkor is én vagyok a demagóg, ha irritál, zavar és felháborít, hogy ez a virágba borult férfiasságú szégyene a mindenkori jegybankelnököknek a szeretőjével turnézta végig Európát. Nem a barátnőjével, a szeretőjével. A mindenki pénzéből. Nem nyaralni, nem telelni, nem családot látogatni, hanem hivatalos úton. A Magyar Nemzeti Bank képviseletében. Igaz, hogy a Seychelles-szigetekre és Új-Zélandra sajnos nem sikerült eljutniuk, de jártak Párizsban, Londonban, Dublinban, Isztambulban, Bázelben és Frankfurtban. Kettecskén. Az akkor még pusztuló-hanyatló Washingtonba is sikerült elrepülni, igaz, velük tartott Balog Ádám jegybanki alelnök is, aki jelenlétével megzavarta a jógába oltott romantikát.

Matolcsy Rómeó 2013 márciusa óta ámokfut a jegybank élén, azóta összesen 36 külföldi úton vett részt, ezek az utak összesen 75 millió forintba kerültek a magyar adófizetőknek – számolt be csütörtök esti híradójában az RTL Klub. Nem irigy, nem balliberális polgárok különös figyelmébe: Matolcsy négy év alatt legtöbbször a szeretőjét Vajda Zitát választotta útitársául. Kilencszer keltek útra kettesben, közös utazásaikért 10 millió forintot fizetett ki a magyar állam. Amely államot a magyar adófizető tartja el.

Szerencsére – aligha lehet véletlen – a jegybank sajtóosztályának ugyanolyan vastag a bőr a pofáján, mint Gyurcinak. Azt írták: Vajda Zita nemzetközi pénzügyi titkári pozíciója miatt utazott a legtöbbször a jegybankelnökkel, ugyanis az ő feladata volt a kétoldalú találkozók helyszíni előkészítése és a szervezési feladatok ellátása. Eddig a hír, innen a harsány indulatok.

Tény, hogy genetikai eleve elrendelések okán nem tudom elképzelni, milyen lehet Matolcsynak és/vagy Matolcsy szeretőjének lenni. Én ebben a páratlan összetartozásban nem látok semmi olyat, amivel kapcsolatban rokonszenvet érezhetnék. És – amint arra már sokszor utaltunk – nem a 30 év korkülönbség zavar, nem Matolcsy Blöff Gyuri és Vajda Zita számomra megmagyarázhatatlan ízlésvilágától háborodik fel a gyomrom, még a kapcsolat létrejöttével sincs bajom. Végképp leszarom, hogy ki mikor esik szerelembe kivel.

Hanem. Újra meg kell állapítanom, hogy az Áldott, békés karácsonyt és adventet szeretnék kívánni mindenkinek kezdetű monológ szerzőjének és előadójának lenni a NER mindenkori görénységének egyik legszégyenteljesebb manifesztációja. Ennek az embernek a puszta létezése és minden egyes megmozdulása önmagában is megmagyarázza, hogy minden ízében rohad ez az ország. Ahol a devizahitelesek nyomorán nyerészkedő, a közvagyon fölött magánvagyonként diszponáló, népes famíliáját a közösből zabáltató, kastélyokat-műkincseket felfoghatatlan indokokra hivatkozva harácsoló, a saját magáról írt könyvet is a hülyemagyarok pénzéből finanszírozó, az adófizetők keservéből fegyverkező, százmilliós prémiumokat osztogató Matolcsygyuri közel négy év után is a székében maradhat, ott velejéig rohad nemcsak a politikai elit, de elsősorban a politikai elitet vállára emelő, igénytelen polgári erkölcsiség is.

Amikor ezres nagyságrendű milliárdoknak lába kél, azért nem érdekli a népet, mert nem is érti, hogy mennyi irdatlan mennyiségű pénzről van szó, amikor 10 milliók röpködnek a feje fölött, azt annyira szánalmas tételnek találja, hogy azért nem éri el az ingerküszöbét. Ha csilliárdos kastélyokról van szó, azért szarja le, ha tízmilliós függönyről akkor meg azért. Márpedig ahol bizonyíthatóan több millió ember döglik bele a nyomorúságba, ott igen nagyvonalú gesztus Matolcsygyurik nászutait fizetni. Önként és dalolva. Matolcsy országrontó, nyilvánosság elől bujkáló, a felelősség elől menekülő, a nyilvánosságot karácsonyi bejglikkel megalázó arroganciájának csúcsa igenis ez a nőügy.

A konzervatív, nemzeti polgári kormány ideáltipikus megtestesítője. Aki akkora nagy kib*szott gavallér, hogy Párizsba, Londonba hurcolja magával a beosztottját, aki főállásban a szeretője. A lankadó férfiasságát naponta megcáfolni hivatott jóga-guru, akivel hivatalos útjai során hancúrozik, a hancúr árát pedig az alattvalókkal dobatja össze. Miután kikönyörögte és megszavaztatta magának az 5 milliós fizetést, miután az alkalmazottját-szeretőjét is legalább három fizető állásba besomta, van annyira szarrágó, hogy állami pénzen henteregjen utazgasson is vele. Ezért is érdemes volt rendszert váltani, hogy a tekintetes jegybankelnök a világ nagyvárosaiban szexturistáskodjon kedvére. Hát van olyan törvény, ami szerint tilos szeretőket közpénzen utaztatni? Na, ugye.

Magasról leszarom a halványfing magyarázkodást, miszerint Zituka nemzetközi tótumfaktum, és nélküle nem lett volna piros szőnyeg Gyurci bácsi lúdtalpas lábai alatt, ha ő nem intézkedik. Még egy komolyan vehető hazugságra sem futja. Nem hiszem ugyanis, hogy van olyan találkozó, amit nem a fogadó fél szervez. Ilyen alapon miért nem tartott vele akkor már minden egyes útján, ha ővajdasága nélkül összefossa magát mindenki?

Azért írom le még egyszer, mert ezt talán megérti a nagyvonalú nemzeti polgártárs is: nincs rendben, hogy egy állami intézmény vezetője közpénzen dug és közpénzből utaztatja a nőjét. Nem csak azért, mert az intézmény összes többi alkalmazottjával szemben ez undorító, mert kicsinyes, pitiáner és gyomorforgató, hanem mert azokkal szemben morálisan elfogadhatatlan, akik a számlát fizetik. Az MNB alapítványain keresztük elsíbolt milliárdokhoz hasonlóan ezek a szánalmas tízmilliók is vérlázítóak. Mert egyszer vége lesz Matolcsy ámokfutásának is, de a függönyönként, külföldi utanként ellopott éveket a büdös életben nem kapja vissza ez az ország.

adomany