Rogán megint falaz az aktuális disznóságnak, nem hiába szorongatja a főnöke oly vadul az enyvtől ragadós kezét

Fotó forrása: Budapest Beacon Fotó forrása: Budapest Beacon

Semmi nagyívű, önmagán túlmutató, sorskérdésnek tekinthető ügyről nem tudok beszámolni, ezért marad a pitiáner, földhözragadt, hétköznapinak és lassan evidenciának számító korrupcióba fulladt morális fertő, a kis ügyek közhelyes jelene. Nem múlik rajta semmi, csepp a tengerben, több is veszett Mohácsnál, szóra sem érdemes, de azért ideírom: Rogánnak fingja nincs arról, hogy Orbán mennyiért levelezik Manyi nénivel.

Ha van a tavalyi évnek überelhetetlenül abszurd, az átgondolt kormányzati döntések helyett a kocsmai pálinkagőz általi megvilágosodás generálta ad-hoc intézkedése, akkor a nyugdíjasok karácsonyi ajándéka, annak csomagolása, kézbesítési módja egyértelműen valahol az élen helyezhető el a szélsőjobbra tolódott állampárt nemzeti igyekezetének listáján.

A tragikomédiába illő ügyködés, a nyilvánvaló lopási szándék, az összehangolt kommunikációs balfaszkodások (a végén mindig Kósa Lalából csinálnak hülyét, nem mintha fájna nekem), a Magyar Posta egyébként is kizsigerelt dolgozóinak tömény megszívatása, a kormányhivatalnokok megszívatási kísérlete, a csatolt miniszterelnöki levélben testet öltő fajsúlyos propaganda kerekded képet fest arról a szemétdombról, amelyen egy hülyére vett ország lakói – részben önként, részben tehetetlenségből, részben a mindent elfedő közönynek köszönhetően – egyik napról a másikra éldegélnek.

Ott, ahol a magát hadvezérnek képzelő közönséges szolga az alattvalók véleményét magasról leszarva 4 milliárdos csicsába költözik valahova a fejük fölé, ahol Júlia is lebegni szokott, mintegy magától értetődően elvárhatatlan, hogy egy miniszterlnöki kampánylevelezés költségei a közre, a maguk egzisztenciális küzdelmeibe belefáradt keményen hülyére vett kisemberekre tartozzanak.

Ha elmúlik karácsony, van úgy néha, hogy beköszönt az új, harcos esztendő, és mit adott a jóisten, január 3-án a Rogán nevű – messziről és közelről is köztörvényesnek látszó – propagandaminiszter által vezetett Miniszterelnöki Kabinetirodának változatlanul fogalma nincs arról, hogy az éppen valahol száműzetésben bujkáló fényességes telihold levelezése a nyugdíjasokkal mennyibe került. Nem, nem fogalma sincs, hanem újságírói kérdésre nem hajlandó közölni, ellenben előáll a tipikus rogáni sunnyogással.

Az elszámolás jelenleg is folyik, befejezéséig szíves türelmét kérjük

– ezt válaszolták a Magyar Nemzetnek ama érdeklődésre, hogy a nyugdíjasok 10 ezer forintos Bözsi-utalványa mellé kiküldött miniszterelnöki levél mennyibe került, és ki fizette. Azt már tudjuk ugyanis, hogy a mintegy 2,8 millió nyugdíjasnak a Magyar Posta vitte ki az utalványokat, darabonként 400 forintért. Ám az éppen kilóra felvásárolni szándékozott, egyébként tisztességben megöregedett honfitársaink egy külön borítékban propaganda- és kampánylevelet is kaptak az Orbán nevűtől, amelyben a kormányzati sikereket ismertette a kormányfő, amelyet a szóbanforgó Magyar Posta darabonként 7 forintért vitt ki.

Az most teljesen lényegtelen, hogy a Magyar Nemzet számításai szerint a könyöradománnyal megfejelt agymosás (megismétlem: nem sajnálom senkitől a 10 ezer forint értékű utalványt, csak ne tegyünk úgy, mintha Orbán a konyhapénzből vette volna el, vagy Mészárost rövidítette volna meg egy közbeszerzéssel, vagy Anikó asszony tartalékait csapolta volna le) gyártási és kézbesítési költsége 170-180 millió forint lehet.

Milyen elszámolás, gyíkok, férgek és különféle rágcsálók? Nem a nagyságrendekkel van a bajom, mert lehetne a duplája, a triplája, vagy esetleg a fele is (kivételesen megint nem számolom át kenyérre, sörre, vodkára, lélegeztetőgépre, cigarettára, csirkefarhátra, habos süteményre vagy szolárium-bérletre), hanem ez a zsigerből a kíváncsiskodó sajtó kurvaanyját típusú hozzáállás. A sokadik, amikor a vérbűnöző-gyanús Rogán nem hajlandó olyan információkat kiadni, amelyek maximálisan közérdekűek. Hát ha egy rohadt levelezés költségeit nem voltak képesek kiszámolni miután minden utalványt kikézbesítettek, akkor el tudjuk képzelni milyen tehetséggel terveznek költségvetést és jeleznek előre globális nemzetgazdasági folyamatokat?

Arra emlékszünk, amikor Lázár János hanyag arroganciával bizonygatta, hogy azért kell a kormányhivatalnokokat testőrséggel együtt bevetni, mert a postai kézbesítés túlságosan drága lenne? Nos, annak az ellentmondást nem tűrő kiállásnak (amiből két nap elteltével ki is táncoltak bőszen) feltételezhetően legalább valami hozzávetőleges számítás képezte az alapját. Semmi más nem kellett hozzá, mint az egységnyi darab Bözsiuti kézbesítési ára szorozva nyugdíjasok száma képlet alkalmazása. Köbre emelve az alkotmányos költség címen futó kötelező túlárazással.

Nos, azóta a Rogán-Lázár és egyéb leányvállalat elfelejtett számolni, bár az is igaz, hogy a giganemzeti kormányzás óta tudjuk, a kormánynak nem feladata a számolgatás. Nemhogy előre, de utólag sem tudják, mennyibe került az annyi. Az nem érdekel, hogy nyilvánvalóan azon mehet jelen állás szerint az agyalás, hogy mennyit kellene bevallani a nagyon hülyére vett közvéleménynek, az viszont botrányos, hogy míg máshol 85-féle árajánlat előzetes egyeztetése szükségeltetik egy ilyen projekthez, a duplasuttyó Rogán még mindig számol.

Matolcsy összetépheti az összes felsőfokú unortodoxia-diplomáját ehhez képest: 7 forintos kézbesítési áron postázzák a levelet, amiről még mindig nem tudják, hogy mennyibe került legyártani. És tökmindegy, hogy 180 millió, vagy 65 csilliárd, az elv, a pofátlan görénység, a közpénz hűtlen kezelésének iskolapéldája. Az idióta adófizető pénzén előbb költségbe verjük magunkat, aztán kitaláljuk utólag, hogy sok volt ez vagy kevés, hogy egyáltalán mennyi volt.

Legalja. És nem a tétel miatt, az elv miatt és a hülyének nézés miatt. Hogy egy hónapja még vadul spórolni akartak, most meg azt sem tudják, hogy az elmebeteg, spontán vadökörség mennyibe került. Mindegy, hogy ki viszi ki, hogy kit bénítanak meg az ötletükkel, hány ember szívja meg pontosan a lázas igyekezetet, csak a személyiségzavar óhaja teljesüljön. Végül is mindenki így csinálja, nem? Megrendeli a nyolcfogásos ebédet, bezabál és jövő héten még mindig számolgat, hogy ez akkor mennyibe is került vajon.

Rogán már megint falaz az éppen aktuális disznóságnak, végül is nem hiába szorongatja a főnöke oly vadul az enyvtől ragadós kezét. A cél nyilvánvalóan elkeserítő: ha már azt is elfelejtettük, hogy a 42 milliárdos utalvány-hisztire valójában 48 milliárdot különítettek el minden magyarázat nélkül a költségvetés vésztartalékából, akkor húzzák még egy kicsit az időt, és ezt is elfelejtjük. Mint ahogy mindent előbb-utóbb elfelejtettünk az elmúlt években. Mindent. A 3000 milliárdnyi magánnyugdíjtól az 50 milliós halszagú Magyarországig, amit elvileg ingyen vállaltak a készítők.

Triviális, földhözragadt, de erre játszanak. Az aranyhal memóriájával azonos kollektív nemzeti memóriára. Arra, hogy tudják: minden jogos számonkérésnek ez a sorsa. Húzzák az időt, mi meg elfelejtjük, mert jön a következő trágyaleves szemenköpés. A közpénz meg nem vész el, csak átalakul. Azt csinálnak vele, amit akarnak. Mindegy, hogy 50 millió, 180 millió, 48 milliárd, vagy 3000 milliárd.

adomany