NEHAZUGGY

Akit soha nem tudott elhallgattatni egyetlen rezsim sem

Forgács Erzsébet | 2016. December 30, Péntek | 8:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amikor a szervilizmus, a pitiánerség, a feneketlen ostobaság és a feltétlen párthűség találkozik, akkor vagyunk a közpénzből harsogó kormánypropagandától, hazug plakátoktól és újrahasznosított halszagú nótáktól határolt, rántotthús alakú, közmunkaalapú, stadionoktól és éhező emberektől ékes Mária országában.

Itt, ahol szárba szökkent az unortodox illiberalizmus, ahol a művészetet a vezér ízlésének arányában mérik Leslie Mándokiban és Mága Zoltánban, ahol az oligarchák és strómanok a milliárdokért épített, fűtöttgyepes, üresen kongó stadionokban köpködik a szotyolát az éhhalálra ítélt rokkantak, nyomorult létre kárhoztatott beteg, magányos idősek és a jobbágynak szánt fiatalok arcába és ahol a szabad sajtót rohamásókkal zúzzák darabokra az udvaroncok, majd ugyanők ugyanazzal az ásóval tolják elénk a hazug propagandát a közpénzből eltartott televíziócsatornákon, itt nincs szükség Bródy Jánosra.

Pontosabban soha nagyobb szükség nem volt Bródy Jánosra, csak éppen nem a hatalomnak van rá szüksége, hanem nekünk, akik itt élünk és akik nem tudunk belenyugodni a demokrácia és a szabadság elhantolásába. Orbán rendszere jó ideje a saját ritmusára mozog, kidob magából mindent, ami értékes, ami tiszta és ami őszinte. A szemrebbenés nélkül bármit és annak az ellenkezőjét is – igény és megbízás szerint – képviselő, nem a nézőkhöz és főleg nem az igazsághoz, hanem mindig, minden körülmények között a hatalomhoz lojális, már régen nem köz-, hanem pártmédia nem tart igényt semmire és főleg senkire, ami és aki nem illeszkedik a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerébe.

Így fordulhat elő az, hogy Bródy János „Lesz még egyszer…” című, a művész 70. születésnapján adott koncertjét nem a magyar közpénzkanális tűzi műsorára, hanem az Erdélyi Magyar Televízió december 31-én 22 órától. Mégpedig elsőként, mert a honi szennycsatornák április óta nem találtak megfelelő alkalmat a koncertfelvétel adásba vételére és nagy valószínűséggel nem is fognak alkalmat találni rá.

Bródy az a művész, aki soha nem hajolt meg a hatalomnak. Csak a közönsége előtt hajlik az a gerinc, amikor megköszöni a tapsot és a szeretetet. Ez mostanában komoly hátrányt jelent, de Tini – nem is hiszem el, hogy hetven éves, az a néhány ősz tincs, a szemüveg semmit nem jelent – soha nem a könnyebb utat választotta. Ahogy sokan mások sem, ahogy például Koncz Zsuzsa sem. Volt ő már a rendszer ellensége akkor is, amikor a jelenlegi Fényes Csillag még meg sem született és most, 70 éves korában megint nem a politikai ~~elit~~ pitiánerek kedvence, hiszen olyan veszélyes dolgokról beszél a dalaiban, mint szabadság, köztársaság, emberség, büszkeség. Mert bizony a büszkeség nem azonos a melldöngető magyarkodással, az emberség nem alkalmi könyöradomány, a köztársaság nem diktatúra és a szabadság nem, soha nem néhányak korlátlan hatalma sokak élete felett.

Azonban Bródy Jánosnak van valamije, amivel szemben tehetetlen az orbáni-gépezet, ahogy tehetetlen volt a kádári-gépezet is. Ez pedig a tehetség, a mindenkori hűség önmagához és a közönség szeretete. Ezt nem lehet központilag szabályozni. Lovagkeresztet, földbirtokot, kaszinót, trafikot, állami tisztséget, médiát, megbízást, bármit adhat, vagy elvehet az aktuális hatalom. Tehetséget és a közönség szeretetét sem adni, sem elvenni nem képes senki. Ebbe nincs beleszólása, sem ráhatása egyetlen kormánynak sem. A legtöbb, amit tehet a hatalom az, amit az Orbán-kormány és a közpénzből pártpropagandista média meg is tesz. 1985-ös szilveszteri műsort sugároz, régi filmet vetít, a discozene kialakulásáról mesélget, retro BUÉK című akármivel zsibbaszt. Ugyanabban az időben:

„Bródy János jubileumi koncertjét mutatja be az Erdélyi Magyar Televízió december 31-én 22 órától. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemérem Középkeresztjével elismert zeneszerző-szövegíró-előadóművész 2016 áprilisában betöltötte a 70. életévét. Ebből az alkalomból adott nagyszabású, egész életművét felidéző koncertet a budapesti Papp László Sportarénában. Az előadóművész »Lesz még egyszer…«című, 70. születésnapját ünneplő, koncertjének többkamerás felvételét eddig sehol nem mutatták be, így az Erdélyi Magyar Televízióban december 31-én igazi premierre kerül sor. A több mint 2 órás koncert során Bródy János megosztja dalokba foglalt véleményét szerelemről, barátságról, küzdelemről, szabadságról, magánéletről és köztársaságról. Bródy János a legendás Illés és a Fonográf együttesekkel, és Szörényi Leventével közösen honosította meg Magyarországon a beat-zenét. Már ekkor, a hatvanas években, a rendszer ellen lázadó szövegei révén vált ismertté. Az akkori idők új zenei formáiban megjelenő társadalmi mozgalmainak máig ható következménye, az, hogy Bródy János a honi kultúra emblematikus alakja lett, művészetében pedig követhetően tükröződik az elmúlt fél évszázad történelmének minden jelentős fordulata.” Transindex.ro

Dühítő, de talán mégis jó így, ahogy van. Talán Bródy János dalai éppen ott fognak megszólalni, ahol arra a legnagyobb szükség van most. Talán ő el tudja mondani az erdélyi magyaroknak azt, amit mi, magyarországi magyarok nem tudunk, vagy nem jól tudunk elmagyarázni. Azt, ami ellen sokan lázadunk és ami ellen Bródy is lázadt egész életében. Az elnyomás, a diktatúra, a szolgalelkűség ellen emelte fel a szavát 50 évvel ezelőtt is és most is. Talán megértik a romániai magyarok, azok is, akik nagyon keveset látnak a mai magyar valóságból, a magyar köztévéből tájékozódnak és elhiszik azt, hogy Orbán az ország szabadságáért küzd és becsületes politikus, közben nem veszik észre a párhuzamot Ceaușescu és Orbán között, hogy mi, akik a diktatúra felé menetelő magyar rezsim ellen emeljük fel a szavunkat, nem hazaárulók vagyunk.

Ha megértik Bródy János dalait, akkor meg kell érteniük azt is, hogy mi folyik ebben az országban és mihez használja fel őket Orbán rendszere. És ha egy percig is elgondolkodnak azon, hogy a magyar televízió miért nem tűzte műsorára a születésnapi koncertet és a romániai televízió miért sugározza, akkor talán tisztábban fognak látni minden más kérdésben is. Kívánom, hogy így legyen. És kívánom, hogy nagyon sok dal szülessen annak a művésznek a tehetségéből, aki őszinte, tiszta és egyenes tudott maradni mindvégig és akit ezért soha nem kedvelt a hatalom és nem kedvel most sem. És akit soha nem tudott elhallgattatni egyetlen rezsim sem, mert a közönség – mint gyermekek az igaz mesemondó köré – mindig odagyűltek és hallgatták, hallgattuk az egyre bölcsebb, örökké fiatal lélek dalait. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!