December 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Talán meghallja Bródy János és talán van még ott egy dal. Nekünk

A mai napig tisztán emlékszem arra a traumára, amit egy óvatlan távkapcsoló-nyomkodás eredményeként éltem át. Egy nyakig műkörmös, lehuggyantott-szalma színre festett hajú, hervadásnak indult, de tininek öltözött hölgyemény elképesztő lelkesedéssel mutatta meg, mi mindenre lehet használni a mi mindent.

Csinált ő a vécépapír gurigából kenyértartót, tejfölöspohárból állólámpát, fonnyadt kiflivégből ágydeszkát. Én meg nem értettem, hogy mi ebben a nagyon nagyszerű. Most hasonló érzések kerülgetnek, csak a gond nélkül el- és kikapcsolható sárgahajú csatakanca istenes volt ehhez képest, ami körülöttem zajlik. Mert ezt nem lehet kikapcsolni. Átkapcsolni se. Fel sem állhatok, hogy elhagyjam a nézőteret. Vagyis de, elhagyhatom, de még ragaszkodom a helyemhez, ha már ide sikerült születnem.

Tegnap még homlokon csapott a kereszténynépnemzeti forradalmi nóta, ami már tegnap is egy vödör trágya volt. Már akkor sem értettem, hogy miért is kell nekünk a rosszízű import rágógumi valódi műanyagból, amikor speciel van értékes, ízletes, zamatos, igazi értékünk. Van valamink, ami 1973 óta nem kopik, hanem egyre fényesebb lesz a simogatástól, az érintéseinktől. Csak a hangsúly tevődik át. Érdemes meghallgatni, mint jelentett tíz éve és mit jelent most.

Ez az enyém és mindenkié, aki kéri. Igazán magyar és itt helye is lenne a nagy kezdőbetűnek, de nincs rá szükség. Soha nem is lesz rá szükség. Ez megmarad és éppen úgy fontos lesz 50 év múlva, mint ahogy fontos volt 43 éve is.

Tehát lett nekünk egy forradalmi halkonzerv-nótánk, amiről kiderült, hogy nem csak gagyi zeneileg, szövegét tekintve, hanem ráadásul újrahasznosított is. Pont, mint a vécépapír guriga. Annyit is ér. Olyan is.

Elkalandoztam. Szerettem volna írni Farkas Flóriánról és a többi újrahasznosítottról, de a cikk más irányba akar menni. Bródy nem fér meg ezekkel és ha valamit ki kell dobnom, akkor nem az értéket dobom, hanem a szemetet.

Hány csodálatos zenészünk van? Tapasztaltak és fiatalok, akik ismernek minket, akik meg tudták volna írni azt a dalt. Nekünk.

Igaz, Bródy János is nekünk írta. Nekünk, a gyermekeinknek, unokáinknak. Ez az a dal, amit minden hatalom gyűlölt és minden szabad ember szeretett. Akkor is, most is. Bródy, Koncz Zsuzsa, és a többiek itt vannak nekünk. Nem trendik, soha nem voltak azok. A bizsu trendi.

Az érték, amiről én beszélek, soha nem divatos. A gerinc, a tartás. Az évek során gyűlnek a nevető (és síró-) ráncok, megváltozhat a frizura, kellhet az a szemüveg, de az elvek nem kopnak.

A hatalom íratott magának egy harci indulót. A fiatalokhoz akartak szólni – ők állítják, nem én – de a nóta olyan lett, mint az egész magyar kormány. Ócska, röhejes, lapos, kicsit lopott, kicsit kopott. Aki szereti, szeresse.

Bródy János egyszer, amikor talán az olvasók egy része meg sem született, írt egy himnuszt. Ha jól számolom, 26-27 éves volt akkor. Lehetett volna az akkori értékrend szerint trendi. Akkor nem tiltják be a lemezt 10 évre. Akkor ma már nem is emlékeznénk arra a dalra. Nem lenne az az utolsó versszak, a néma gitár.

Én nem tudok megrendelni, felkérni megbízni. Csak szavaim vannak. De talán együtt lehet olyan erős a hangunk, hogy meghallja Bródy János és talán van még ott egy dal. Nekünk. Nem trendi, nem fancy, nem szexi. Csak igaz. Ha ott az a dal, kérjük el tőle és köszönjük azt a zászlót, ami ma is lobog.malac

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.