November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A szimbolikus vágóhídra önként és dalolva masírozó szellemi árvízkárosultak országa leszünk

Putyin, Trump, afgán bevándorlók, brutális földrengés, döglött liberalizmus, hurráfizetésemelés, büdösrománok, Moszkva, terrorizmus, újabb kétharmad – semmi különös, csupán reggeli címszavak ezek a barnanyelvű, világklasszis színvonalú magyar sajtóban az idei PISA-teszt eredményei nyilvánosságra kerülésének másnapján.

Miközben az ország gondolkodni elfelejtett része kétpofára zabálja az álhíreket, amelyek között szelektálni képtelen és alkalmatlan, miközben tele szájjal csámcsog a lakájmédia visszatérő, elterelő hadműveletein, egy szó, egy hang nem esik arról – Palkovicsék arcpirítóan pofátlan magyarázkodásán és szarelkenésén túl -, hogy a Fidesz-kormány hat év alatt romba döntötte az oktatást. Lehet cizelláltabban is fogalmazni, a lényegen nem változtat. Nem az elmúlt nyolc év, nem Gyurcsány, nem a chemtrail, nem Soros, nem Clintonné vagy a brüsszeli, senki által meg nem választottak tehetnek róla, hanem Hoffmann Rózsától az örökzöld Balogon át Palkovicsig és a Klik államosító, szörnyszülött vízfejéig minden egyes tégla, aki ebben részt vett.

Már mindenki leírta, amit erről gondol, úgyhogy én is pont ráérek. Nem oktatáskutatóként (ITT egy jó elemzés), nem közvetlenül érintettként, de megrökönyödött szemlélőként legalább. Még mielőtt sértődötten és toporzékolva kilépnénk a PISA-tesztből, és rátérnénk a hátrafelé nyilazás, rovásírás, magyarságtudat és hittan tesztjeire. Németh Szilárd, tapasztalt oktatási szakember összeállítja, Kósa Laller jóváhagyja, Mészáros Lölö meg áldását adja rá és jószerencsét kíván hozzá.

Bármennyire is elvakult hithű rajongója lennék a fennálló rezsimnek, bármennyire is imádnám a megkérdőjelezhetetlen bálványt, most azért elgondolkodnék. Szülőként, nagyszülőként, nem magamért, de elsősorban a gyerekemért, unokámért felelős polgárként. Ha már akkor nem gondolkodtam, amikor engem csesztettek, amikor naponta kiröhögnek, amikor az én nyugdíjmegtakarításomat, az én földemet vitték, hogy az én adómból finanszírozzák mai napig a hőre táguló ingatlanjaikat, rongyrázó urizálásásukat, hétköznapi és ipari mértékű szabadrablásukat, Lölö felemelkedését és egyéb sunyi, nemzetmentésnek álcázott maffia-ügyködésüket.

Miután tudjuk, hogy a kormány hivatalos álláspontja szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle, mert ami ezen túl van, az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázadok próbáját, megállapíthatjuk, hogy a magyar oktatás gyalázatos mélyrepülését szemléltető eredmények tökéletesen egybevágnak ezzel az igyekezettel.

Egyáltalán nem fontos az értő olvasás, vagy az olyan hétköznapi valósággal köszönőviszonyban lévő feladatok megoldásának képessége, mint hogy egy alaprajz segítségével miként határozható meg a lakás mérete; hogy mennyi nyersanyag szükséges X méretű helyiség lecsempézéséhez; hogy Y mennyiségű pénz birtokában mit tudok megvásárolni egy esetleges termék-leárazásnál; hogy két álláshirdetés közül hogyan választom ki a nekem megfelelőbbet; hogy a gyártási év-futott kilométer-ár konstrukció ismeretében hogyan döntök egy autóvásárlásnál, vagy hogy egy pendrive-ot egyszerűen hogyan használok, mennyi adat fér rá, stb.

Ezek olyan alapkompetenciák, amelyekre a leendő, koszos kézzel, olajos ruhában keményen dolgozó, munkaalapú kisembernek nincs szüksége ahhoz, hogy ne b*sszák át az agyát, amikor igénybe veszi a csok-ot, vagy – a devizahitel analógiájára – lehetőleg évtizedekre eladósítja a családját. Amit látunk, az nem azért tragikus, mert hat év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy bármilyen pozitív változással kecsegtető folyamatot elindítsanak, hanem mert el sem kezdték. Ami 2010-ig jól működött, azt porig zúzták.

Erre áll ki Palkovics László jelenlegi hóhéra a magyar oktatásnak, és azon sír a szája, hogy a teszt egy abszolút skálán mér, függetlenül attól, mi történik egy adott ország oktatási rendszerében. Meg mi csóróbbak vagyunk, és nem is tanítjuk azt, amit mások, nincs honnan tudjuk. De nem baj, mert vannak más mérések, abban meg jók vagyunk, különben is ez csak egy pillanatnyi állapot, semmi nem következik belőle, a reformok még pont nem értek be, de majd legközelebb jobb lesz.

Ha nem arról lenne szó, hogy Magyarország éppen ebben az elbeszélő jelen időben búcsúzik attól a jövőtől, amiről a korábbi generáció félve-reménykedve álmodott, és amit éppen most loptak el a felnövekvőtől, akkor talán még ki is röhöghetném Palkovics Aladárt, vagy Lászlót, vagy minek hívják. Az kétségtelen, hogy a már megint báncsák a magyart, megint más tehet róla paradigmában, vagyis az általános nemzeti kifogáskeresés PISA-tesztjén simán lenyomnánk a világot, de hogy egy szakállamtitkár a digitális tesztek szokatlanságát érvként, mentségként hozza fel a tragédia megmagyarázásában egy visszafordíthatatlanul digitalizálódó/digitális világ segglyukában, az egészen elborzasztó.

Hát igen, Palkovics elvtárs! A 72 országban standardizált mérést tényleg a habonyi propaganda maximális figyelmen kívül hagyása mellett végzik. Nem érdekli az ezeréves múlt, a sírva vigadás, az unortodox gazdasági sikerek, a polgári-nemzeti kormány védőbástya-jellege és digitális analfabetizmusa, a kötelező hittan, az államosításra és a Klik vízfejére elkúrt, az oktatástól tényszerűen megvont milliárdok, a propagandával telenyomott kísérleti tankönyvek, vagy az egy főre jutó stadionok és mangalicatelepek száma. A PISA-teszt már csak ilyen (lehet háborogni, szarelkenni, másra mutogatni és röfögni öblösen): közvetetten egy ország oktatási rendszerének eredményességét méri, kiemelt figyelemmel a (világgazdaságban) alkalmazható tudásra. A 13 aradi vértanú nevének hibátlan memorizálása helyett.

Az, hogy hetedik éve mindenről mások tehetnek (jelen esetben a teszt a szar, nyilván), hogy lenyeltünk rengeteg kísérleti Hoffmann Rózsit és Czunyinét, ide vezetett: hogy a világ jobbik feléhez mért évtizedes lemaradást milliméterekkel sem sikerült behozni, de legalább öles léptekkel távolodunk tőle. Amit az oktatással műveltek, egyszerűen kimeríti a bűncselekmény kategóriáját, akárkire is mutogat Palkovics, akárhogy is sunyul és lapít a szotyolaköpködő, műveletlen személyiségzvar.

Hiába a hetedik éve tartó fokhagymaszagú vergődés, a modern világot nem lehet a magyar oktatáshoz igazítani, a kontraszelektált, köpönyegforgató dilettáns mikrofonállványok kezébe adott magyar oktatási rendszer pedig kizárólag áldozatokat nevel. Lebutított, lexikális tudásukkal semmit kezdeni nem tudó, nyelveket nem beszélő, önbizalomhiányos alattvalókat. Keresztény-fasiszta beütésekkel lehetőleg.

A mű megszületett, noha Rózsi ámokfutása óta már néhányan több ízben, de sajnos eredménytelenül kongatták a vészharangokat. Ez lehetne egész nyugodtan egy utolsó utáni figyelmeztetés a munkaalapú társadalom pusztulásba kergető agybaja ellenében. Hogy mindaz, ami az Orbán-dinasztiának és bunkóságban röfögő holdudvarának gránitszilárdságú, fényes jövőt szavatol, az egy egész szétlopott országnak katasztrófa.

A magas képzettséggel rendelkező, az elengedhetetlen technológiai innovációt kézben tartó szakemberek versenyképes, vállalkozóbarát országa helyett alacsonyan képzett, funcionálisan-digitálisan analfabéta, zsigeri indulatokkal fanatizálható, a szimbolikus vágóhídra önként és dalolva masírozó, intellektuálisan Kósa Lajos szintjén vegetáló szellemi árvízkárosultak országa leszünk. Onnan nehéz lesz felállni. Pedig már most is nehéz.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.