Július 17,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendégírás: Beértek az orbáni oktatáspolitika első gyümölcsei

A 2009-es PISA-mérésekhez képest minden területen zuhant a magyar iskolások teljesítménye. Íme:

pisa

MAGYARORSZÁG A PISA-FELMÉRÉSEKEN

Már 2000-ben sem mutatott rózsás képet a PISA felmérés a magyar diákok teljesítményéről. Ez motiválta annak idején Magyar Bálintot, aki miniszterként megpróbált ezen változtatni. Nagyot javult az iskolák internet-elérhetősége és számítógépekkel való ellátottsága. Még fontosabb volt, amit a kompetencia alapú képzés terén tett. Kezdtek is szállingózni az eredmények, leglátványosabban a szövegértés javult – ahogy a grafikonon is látszik.

Aztán jött Orbán, és ment minden a levesbe. Első miniszterelnöksége idején még bizonytalankodott. Akkor még egy olyan oktatáshoz értő politikusra bízta a területet, aki tisztában volt a korszerűség követelményeivel, és megpróbálta úgy alakítani a közoktatást, hogy az inkább növelje, mint csökkentse az ifjabb generációk tudását és versenyképességét. 2010-re azonban rájött, hogy hatalma megszilárdításához és hosszú távú biztosításához nemzeti méretű tudásmegvonásra – közkeletű szóval agymosásra – van szüksége. Tudatlan, tájékozódni képtelen alattvalók tömegére  van szüksége, mert az autonóm módon gondolkodó állampolgár veszélyezteti a hatalmát. Orbán komolyan vette, hogy a tudás hatalom, nem is akar adni belőle mindenkinek, csak a kiválasztottaknak. Ezért vesz el a gondolkodásra késztető tantárgyak óraszámából testnevelésre és hittanra, ezért szünteti meg az idegen nyelvre tanító nulladik évfolyamokat, ezért szűkíti a gimnáziumi férőhelyek számát. Ezért adja ki az oktatást gebinbe a Kereszténydemokrata Néppártnak.

Az 1989 előtt szocializálódott Orbán Viktor és vezérkara jól megtanulta – mert akkor azt tanították –, hogy a vallás a nép ópiuma, és hogy a magyar katolikus egyház mindig buzgó segédcsapata volt minden elnyomó hatalomnak, amely sötétségben akarta tartani a népet. A csuhásokat térdre szólító ifjak gyakran gúnyolódhattak a „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa” népet nyugtatgató és beletörődésre nevelő tanításon. De aztán rájöttek, hogy az oltár meg a trón évszázadokon keresztül jól együttműködött, miért ne hasznosíthatnák ezt a felhalmozott tudást.  Ehhez persze meg kellett venni az oltárt, de nem sajnálták rá a pénzt.

És nehogy egy-egy tanár, egy-egy iskola illegálisan gondolkodni tanítson, olyan központosítást hajtottak végre az oktatásban, amilyen még a szocializmus idején sem volt.

Így aztán már semmi nem áll útjába annak, hogy megvalósuljon Orbán álma, a munkaalapú társadalom, amelynek hőse a műhelyben koszos kézzel, olajos ruhában és bakancsban” dolgozó munkás, aki bárhol bevethető, teljesen kiszolgáltatott közrabszolga lesz, amikor a technikai fejlődés az utolsó koszos és olajos műhelyt is megszűnteti.

Az így képzett alattvalónak semmi esélye arra, hogy a munkaerőpiac változásait önképzéssel vagy továbbképzéssel követni tudja, ezért reménytelenül leszakad. Az így képzett alattvaló anélkül dönt vagy nyilvánít véleményt bonyolult ügyekben, hogy meg tudná érteni a bonyolult ügyeket leíró bonyolult szövegeket. Ily módon kiszolgáltatottá válik a mindent leegyszerűsítő demagógoknak. És mindez végzetszerű következetességgel generációról generációra újratermelődik, mert Orbán oktatási rendszere évről évre erősíti azt a determinációt, hogy az egyén sorsát képességei helyett az dönti el, hová születik. Halálra ítélt az az ország, amely elfecsérli „rossz helyre” született tehetségeit. Ennek a halálmenetnek egyik állomását mutatja a PISA-felmérés grafikonja.

Szerző: Andor Mihály

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.