Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Mária Patyomkin-országának boldog karácsonya

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Nem igaz, hogy nagyon sok magyar menne ki külföldre dolgozni, a 340 ezerből 110 ezren napi szinten ingáznak. Ráadásul az EU-csatlakozás előtt 220 ezren

dolgoztak külföldön.

(Kósa Lajos, 2015. december 14.-i parlamenti felszólalásából)

Igen, így valahogy. Nem igaz és kész, rendben van minden.

Nem veszített az ország sokszázezer fiatalt. Nem szakadtak szét családok. Nem akar másik sokszázezer menni, el innen, hogy lehessen jövő.

Nem díszítenek karácsonyfát Londonban a Kiskunhalasról érkezett csomagból előszedett szaloncukorral. Nem szomorodik el senki Brightonban a Balassagyarmatról küldött mézeskalács fűszeres-ünnepes-gyermekkort idéző illatától. Nincs egyetlen csepp könny a mákosbejgli emlékétől, amely úgy olvad a szádban és amit anya sütött. Mert tudja, mennyire szereted.

Nincs Borsosberényben a konyha sarkában kuporgó asszony, aki azon töpreng: előkeresse-e a karácsonyfa talpat. Mert minek? Kinek? Akiért előkeresné, most nem jöhet…talán majd tavassszal.

Nincs Münchenben olyan ember, aki a neten faggatja az anyját: hogyan is kell elkészíteni azt a töltöttkáposztát. Tudod, anyu! Ahogy te szoktad csinálni!

Nincs Kecskeméten olyan apa, aki most bánja, amiért nem tanította meg a fiának, hogyan faragja be a fát a talpba. Mert mindig féltette, nehogy elvágja a kezét a kisbaltával az a gyerek. Meg kellett volna tanítani. Majd jövőre, ha haza tud jönni. Ha még lesz rá idő. Talán.

Nincs. Boldogság van és egység. Erős kormány, nemzeti összetartozás van. Közakarat van, fejlődő középosztály, biztonság, jövő. Stadionok, helyben dolgozó gazdáknak jutó földek. Majdnem-teljes foglalkoztatás van. Minden gyermek jól lakik és jóllakik, épül-szépül kis hazánk.

Ha valaki a bokor aljába eszkábált bodegában lakik, az maga tehet róla. Akinek nincs otthona, az elitta. Aki nem tudja megvenni a gyerekének a gyógyszert, ruhát, élelmet – az felelőtlen szülő.

Amelyik családban nem esznek, az azért van, mert így szokták.

Amelyik családban nyomorognak, az kulturális sajátosság.

Ha valaki szegény, arról csak ő tehet, senki más.

Az emberi jogok, a szólás,- vélemény,- lelkiismereti,- vallás,- sajtószabadság működik, a demokratikus értékek érintetlenül és bárki számára elérhetően pompáznak a karácsonyfa alatt.

Ebből az országból senki nem akar menni, ide csak jönni akarnak. Mert vágynak a biztonságra, az anyagi jólétre, a napról-napra érezhető fejlődésre, a bőkezű szociális ellátásra, a sérült,- idős,- beteg embereket körülölelő pihe-puha gondoskodásra. Vágynak ebbe a biztonságos fészekbe, ahol a vállalkozni akarókat támogatja és segíti a rendszer, ahol nem kell gazdagnak születni ahhoz, hogy egyetemen tanulhass, ahol igenis meg lehet élni negyvenhétezer forintból. Annak a feléből is meg lehet élni. Jó itt, ahol az évtizede rokkant ember hirtelen munkaképessé válik, ahol még a szociálisan elkötelezett, a gyermekéhezés felszámolását célul kitűző miniszterelnöki főtanácsadó is havi egymilliós fizetést kap és két autóval megy a szegények közé spanyol naposcsibét osztani. A második autóban a két kutyája utazik.

Jó itt, ahol önként és ingyen ad tanácsokat a miniszterelnöknek egy önzetlen hazafi, nem gondolva azzal, hogy egy fillér bevétele sincs és a villanyszámlát sem tudná befizetni, ha lenne lakása és villanya. Nem gondol erre, mert első az ország és a keményen dolgozó kisemberek boldogsága.

Jó itt, ahol még az sem okoz felháborodást, hogy a legmagasabb beosztású politikusok közvetlen családtagjai, barátai, szomszédai nyernek milliárdos pályázatokat, trafikokat és jókora darabokat a közösből: a földvagyonból. Nem számít, mert ők becsületesen dolgozó magyar emberek, akik szorgalmas és kitartó munkával építgetik a jövőjüket, ahogy bárki megteheti ezt Bicskétől Pécsig, Felcsúttól Kaposvárig. Hiszen a lehetőségek mindenki számára azonosak.

Jó itt, ahol nincs irígység és eszébe sem jut senkinek megkérdezni: miből vette a kizárólag állami fizetésért dolgozó ifjú politikus a harmadik százmilliós villáját, miből vette a másik politikus felesége a birtokká összegyúrható földterületeket, miből a milliós festményeket.

Nem kérdezünk ilyet, mert minden rendben az országban. Egységesek vagyunk, elfogadóak, befogadóak. Jó itt.

Az a néhány fiatal pedig vissza fog majd jönni onnan, a messzi országokból. Mert rá fognak jönni: itt az igazi hazájuk, itt lehetnek csak boldogok, itt csinálhatnak karriert, szülhetnek germeket és akár unokát is. Itt, csak itt kapják meg mindazt, ami boldoggá tehet egy embert.

Itt, Mária boldog, egységes, fejlődő országában.