Augusztus 5,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ügynökök, kommunisták, hazaárulók

Nem csak hiú ábrándokban, hanem egészséges reményekben is gazdag jóreggelt kívánok mindenkinek! Azt hittem, megadatik nekem, hogy Bogdán László tragikus és fájdalmas halálát a döbbent csend jegyében, az előttem szólók által kifejtett gondolatokkal szótlanul egyetértve vehetem tudomásul. Anélkül, hogy akár egyetlen szót szólnék. Tiszteletben tartva egy egyszerre különös és különleges ember szabad döntését. Anélkül, hogy bele akarnék magyarázni bármit, amihez sem jogom, sem kellő ismereteim és információim nincsenek. Nem ítélkezve, és nem akarva jobban tudni, mi történt és miért történt.

Ehhez képest az a helyzet állt elő, hogy a százmilliárdos közmédia végérvényesen elhabonyosított, elbulvárposványosított, ellokálosított internetes oldala – igen, volt még hova süllyedni a közszolgálatiság terén – keresztülhúzta a számításaimat. Nem elég, hogy a közönség soraiból sokan tudni vélik, sőt, egyenesen és vehemensen és ellentmondást nem tűrően biztosak abban, hogy nem is úgy történt, nem is az történt, mert ilyen nem történhetett, a rengeteg közpénzből fenntartott közmédia is előállt egy megfejtéssel, amelyet „a cigány közéletben szereplő és hangadónak számító” forrásaikra (nem hiszem, hogy a megnémult Farkas Flóriánra gondoltak) hivatkozva szellőztettek. Ha már az elhunyt személye és munkássága előtt tisztelegni, vagy ne adj’ isten csak egyszerűen csendben maradni nem tudtak. Sok mindent láttam, már szinte semmin nem tudok meglepődni, de ettől akkor is kifordult a belem, ha nem akartam engedni a gonosz kísértésének. A közmédia informátorai szerint halála előtt TITOKZATOS HÍVÁST kapott Cserdi polgármestere. Névtelen informátorék ráadásul azt is tudják, hogy

délután fél háromkor félrevonulva telefonon beszélt valakivel, majd szó nélkül távozott a cserdi hivatalból. Többen úgy sejtik, hogy egy ismert televíziós riporternővel való kapcsolatának kudarca áll a tragikus öngyilkosság hátterében.

Tényleg nincs alja annak a bizonyos gödörnek, amiben a jobboldali morális fölény dagonyázik. És mondjuk mi van akkor, ha esetleg majd egyszer kiderül, hogy akkor, fél háromkor tudta meg, hogy nem használt a kezelés, hogy áttét van, hogy nem tudom mi van? Mi van, ha úgy döntött, hogy elfáradt, hogy eddig bírta, hogy nincs tovább? Akkor majd ezek az élők és holtak magánéletében vájkáló sakálok és hiénák felköpnek és aláállnak? Vagy most majd még habosítják? Hogy ha esetleg létezik is az a bizonyos ismert televíziós riporternő, akkor majd legyen kit eltaposni, legyen min csámcsogni? Ez az egész pontosan annyira undorító és méltatlan Bogdán László emlékéhez, mint azok a kiabáló nagybetűkkel és felkiáltójelekkel telipakolt posztok, amelyeknek szerzői tudják a tutit. Hogy cigányember nem lesz öngyilkos, hogy mélyen vallásos ember ilyet nem tesz, hogy a rezsim tette el láb alól. Miért ennyire biztos mindenki a saját igazságában? Honnan ennyi vehemencia és ellentmondást nem tűrés? Miért nem lehet csak egyszerűen elfogadni, hogy esetleg okkal választotta az öngyilkosságot? Hogy ő akart dönteni arról, hogy mikor menjen el, hogy akkor menjen el, amikor még úgy mehet el, ahogy ő akar. Hogy úgy emlékezzenek rá, ahogyan ő akarja. Miért nem lehet csak csendben tudomásul venni, tiszteletben tartani és elfogadni ezt? Naszóval. Nem akarok én életvezetési meg erkölcsi tanácsokat adni senkinek, de úgy látom, hogy a Fidesz önkényes, ellentmondást és ellenvéleményt nem tűrő uralkodása, valamint a magma alá züllött pártállami erölcsei még annál is nagyobb károkat okoztak, mint amennyire tizenegy év rengeteg idő.

Bár nem lehetek elég hálás Róbert kollégának, amiért Schmidt Mária Gulyás Gergely oldalán vívott kultúrharcának egészen tragikus, a főszereplők önnön paródiájába fulladt részleteivel most nem kell részletesen foglalkoznom. Az mondjuk tényleg a perverz, gonosz cinizmus csimborasszója, hogy Gulyásnak ez valóban ráfért az orcájára:

Aki Nyugat-Európában szembemegy a balliberális fősodorral, azt addig zaklatják, amíg el nem hagyja a közéletet.

Szerintem Juhász Péter, de akár Vona Gábor is sokat tudna mesélni arról (és Hadházy Ákosnak lenni sem könnyű mostanában), hogy meddig lehet úgy szembemenni az illiberális önkényuralommal, és tűrni a zaklatást, a főműsoridős lejáratást, a magánéletben turkálást, és a magánéletben vájkálással összefüggő pervesztes hazugságok sora hogyan és meddig elviselhető, ameddig az embernek elege lesz. Zárójel bezárva.

Azt viszon nem úszhatom meg, hogy a tegnapi rendkívüli parlamenti ülésen elhangzott egyéb gyalázatokról szót ejtsek. Egyfelől természetesen nem hagyták magukat összezavarni legbátrabbék, úgyhogy egyebek mellett megszavazták (és ehhez egyáltalán nem volt szükségük az ellenzékre, mint ahogy a nemzeti összefogást is már simán megoldják egymást között, belterjesen) hangulatkeltésileg, keménykedésileg és ócska szemfényvesztésileg, egyben beismerő vallomásilag, hogy Orbán atyuska csak jogállami feltételekhez kötés nélkül támogathassa az uniós költségvetést és a korábban nem létezőnek hazudott uniós mentőcsomagot. Ezt eddig sem tudtam plasztikusabban kifejezni, minthogy most akkor jól megüzenik Brüsszelnek az elvtársak, hogy több tisztelettel viseltessenek a szuverén magyar korrupció iránt. A német kormány állítása szerint közben változatlanul ragaszkodik azokhoz ez eljárásokhoz, amelyekről a fideszes önkény hallani sem akar, úgyhogy mindenképpen buli lesz.

Addig is lehet parázs vitának nevezni azt, ami a parlamentben történt, én inkább útszéli, kocsmai dühöngésnek tartom. Amit például a Kövér-Deutsch-Kocsis trió előadott egyebek mellett az öblös kommunistázás hálás témakörében, az nekem pont annyiszor megemészthetetlen, ahányszor minden vitának induló kocsmai hőzöngésben ezt hozzák fel érvként. Hogy mindenki kommunista, aki nem ők. Az, hogy a megkeseredett bajszos közjogi méltatlanság mindenütt ügynököket vizionál, és nem csak az európai ügyészség vezetőjét ügynöközi le, de a civil szervezeteket is felforgató ügynökségeknek nevezi, az nagyjából ugyanazzal a kórral függhet össze, ami Gulyás Gergelyből a fent idézett eszelős, szégyenteljes hazugságot kihozta. A valóság beteges tagadásával, a szavak jelentésének kiüresítésével/széthazudásával, ami mind arról árulkodik, hogy minden levan szarva, csak a hatalom kell mindenáron.

Tegnap nem csak Deutsch nevű egyén kapott szót az országgyűlésben, de a DK (Dobrev Klára) és a Momentum (Donáth Anna) EP-képviselői is felszólaltak. Dobrev egyebek mellett arról beszélt, hogy Orbán azt akarja írásba foglalni, hogy csak akkor kell neki az uniós pénz, ha azt el is lehet lopni, lényegében zsarolja az Európai Uniót, amivel a magyarok európai jövőjét teszi kockára. Következésképpen pártja nem vesz részt a szavazáson, mert ez egész egyszerűen arról szól, hogy Orbán Viktor meg tudja-e őrizni úgy a hatalmát, hogy korlátlanul garázdálkodik továbbra is, európai uniós pénzekkel, és szembemegy mindennel, amit mi Európának hívunk”. A gazdája védelmére sietett a villámló szemű ex-MIÉP-es Kocsis Máté, aki korábban anarchista nyomorultnak nevezte Hadházy Ákost, és a felmenői (és a férje, naná) emlegetése, valamint sűrű moszkovitázás közepette nehezményezte, hogy Dobrev BEJÖTT A HORDÁJÁVAL, majd a felszólalása után kiment, így nagyon nehéz valamiről beszélgetni és megvitatni…”

Szégyen és gyalázat, hogy a korrupció kormánypártjának tagjai mindenre az ellenfeleik felmenőit hozzák fel érvként (Kövér porhintés gyanánt azért tiltakozott, bár ne tette volna). Hogy Dobrev Klárának ki volt a nagyapja (pláne ki a férje), hogy Donáth Annának ki az apja, és hogy ezek kussoljanak, ne ugassanak, ne pofázzanak korrupcióról, ne mondjanak egyáltalán semmit szent Orbánról, mert nincs joguk hozzá. Nem lehet szóvá tenni Orbán ténykedéseit, mert mindenre az a válasz, hogy akinek Apró Antal volt a nagyapja, az süllyedjen el szégyenében. Bármit meg lehet tenni, talicskával és kamionokkal lehet széthordani a közöst, titkosítani lehet csilliárdos szerződéseket, mert aki ezeket a kérdéseket feszegeti, az definíció szerint hazaáruló, ügynök, kommunista, mint az apja és a nagyapja. Itt tartunk, erre volt elég az elmúlt 30 év. Semmire. Kidobhatjuk a kukába.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!