Szeptember 21,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tisztességes embereket hurcolnak meg tisztességtelen módszerekkel, aztán eltüntetik a nyomokat

Jó reggelt kívánok mindenkinek! Csupa jó híreim vannak, méltóak a hétfő reggelhez. Már tegnap este lehetett tudni, hogy Józsefvárosnak van új polgármestere,  ímhol:

Nem állítom, hogy értelmes, kerek, magyar mondatokban beszél az ember, de gyanítom, hogy ez a makogás valamiféle elvárás lehet azoknál, akik a Fideszben doktori címet viselnek. Szóval dr. Sára Botond azt állította a győzelem mámorában: a választás megmutatta azt, hogy nagyon nagy felhatalmazást kaptak ők. Ha valamit ez a választás megmutatott, akkor az ez: a nagyon nagy felhatalmazás. Vagyis izé… A választásra jogosult 57 és félezer emberből mintegy 13 ezer emelte meg a seggét és ment el szavazni. Vagyis 23%-os részvétel mellett több mint 8 ezren (közel 62,85%) Sára Botondra szavaztak, Győri Péter valamivel több mint négy és félezer voksot gyűjtött össze (36, 39%). A jó munkának mindig beérnek a gyümölcsei: az ingyenes közpénzkiadványokban naponta tolt pártpropaganda, a Kocsis nevű ex-polgármesterrel közös rendezvények, az összes lehetséges államilag kontrollált médiafelületen való tobzódás, az összellenzéki jelölt lejáratása mind-mind kiválóan működött. Amit tegnap erről leírtam, ma méginkább érvényesnek tűnik. Ezért én a teljesen indokolatlan melldöngetés helyett az elvtársak helyében elgondolkodnék azon, hogy az aljas módszerek, az állandó hergelés, hazudozás, lejáratás, félelemkeltés, sárdobálás egyre több embert fog a teljes közéleti-politikai érdektelenség és apátia irányába eltolni. 23 százalékos részvétel mellett megnyerni egy helyi választást senkire nem vet túl jó fényt. Még akkor sem, ha egyelőre működnek a megboldogult Finkelstein úr fekete módszerei. De ezért kibaszott nagy árat fizet mindenki. Még Sára Botond is.

Ezzel összefüggésben ugorjunk vissza a parlamenti választási kampány vérzivatarára, amikor mindenki, aki a Fidesz végbelében él és mozog, bármire kapható szervilizmusa legjobbját hozta ki magából az állampárt elsöprő sikerének reményében. Köztük tartjuk számon a nemzet lovagkeresztes tollforgatóját, aki annak idején nem a szokásos publicisztikáiban hányta az epét, hanem egy többrészes ópuszban összefércelt hangfelvételeket szállított a Magyar Idők révén, amelyek alapján levezette: létezik egy civilekből álló Soros-hálózat, ami nagy vonalakban Magyarország vesztére tör. Az egy dolog, hogy a felvételeken egyetlen civil vezető sem mondott semmi olyat, ami egyébként ne lenne köztudott, a kérdés viszont jogosnak bizonyult: ki szervezte ezeket a – mint kiderült – külföldi helyszíneken, kamu személyazonossággal végrehajtott, sokmillióba kerülő lehallgatási akciókat, amin többek közt illegális megoldásokra buzdítják az érintetteket. Mint emlékezetes, a Migration Aid vezetője volt az egyik célpontja ennek a lejáratásnak, aki az Alkotmányvédemi Hivatalhoz fordult az ügyben. Már akkor is sejteni lehetett (az Index írta meg), hogy ismeretlen megbízók (fogalmazzunk így, mert a Fidesz ilyet soha nem tenne) egy izraeli hátterű privát biztonsági céget állítottak rá a civilekre. Ehhez képest aztán szombaton megjelent a Politico.eu-n egy cikk arról, hogy az izraeli Black Cube hírszerző cég is érintett volt a magyar civilek elleni lejáratókampányban. És miközben a magyar kormány nem akart reagálni a Politico kérdéseire, és azóta is sunyít, lapít, a lopott pénzből működő Magyar Időkről szépen, csendben eltűntek Bayer gennyes cikkei. Sőt, nem csak az összegányolt hangfelvételeket tartalmazó háromrészes szappanopera, de az a cikk is eltűnt, amit Bayer azután írt magyarázkodás gyanánt, hogy az Index feltárta, izraeli cég állhat a karaktergyilok hátterében. Ilyenkor mi van? Mert egyrészt az van, hogy tegnap este Bayer a saját műsorában Szijjártó Péterrel derűsen enyelgett és hergelte a közönséget a rongyosra csócsált migrációval, de ebben az országban tényleg semminek semmi következménye? Tisztességes embereket hurcolnak meg és próbálnak lerántani a mocsokba, aztán amikor kiderül, hogy milyen aljas módszerekkel, a törvényességet át- és meghágva támadták hátba, mószerolták be őket, akkor egyszerűen eltüntetik a nyomokat (legnagyobb pechükre az internet nem felejt) és fátylat a múltra? És ezek a Bayer-félék aztán hetente törölgetik a közpénzszaros csizmájukat a féknyúzgyáraknak kikiáltott sajtóorgánumokba és átkozódnak, szitkozódnak, hogy a kretének, a hazugok, a becstelenek a túloldalon vannak? Meddig még?

Erre jön Gulyás Gergely ifjú jogászzseni és kancelláriaminiszter és elmeséli, hogy Románia nem jogállam. A beszólás apropóját a Bánffy-perben hozott ítélet szolgáltatta, amelynek lényege: az erdélyi Ratosnya, Gödemesterháza és Palotailva környékén levő erdők, amelyeket 2007-ben visszaszolgáltattak Bánffy Dániel volt magyar földművelésügyi miniszter örököseinek, most – egy friss törvényszéki ítélet értelmében – ismét a román állam tulajdonába kerülnek. Nem megyek bele részletesen, Románia valóban legfeljebb foltokban jogállam, többször írtuk, hogy a bősz korrupcióellenes harc, ami kívülről nagyon jól néz ki, magyarországi szemmel már-már elképzelhetetlen, valójában visszás és rengeteg ártatlan áldozata is van. Ebbe tehát most nem megyek bele, Gulyás érvelése aztán így folytatódik:

A román igazságszolgáltatás működésének halk és érdemi intézkedéseket nélkülöző uniós kritikája jól bizonyítja, hogy az Európai Unió mai vezetésének szemében a jogállamiságnak tartalmi kritériumai nincsenek, a fogalom számukra valódi értelmet akkor nyer csupán, ha valamely neki nem szimpatikus tagállammal szemben politikai fegyverként használhatja.

Tanul a csávó, lássuk be, hamar tanul. Most azt nem sorolom fel, hogy milyen alapja van a korrupció tekintetében Romániával versenyt futó Magyarország akármelyik vezető politikusának beleugatni mások belügyeibe. Ami minden fordított esetben azonnali hisztéria- és tiltakozási hullámot vált ki, mert nekünk senki ne mondja meg. Az viszont egyenesen hajmeresztő, hogy egy jogász ilyen konyhaasztal melletti faszságokat puffogtasson, hogy azért basztat az Unió, mert nem vagyunk szimpatikusak neki. Hogy jön ide a szimpátia? Mi köze a szimpátiának ahhoz, hogy a korrupció a legfőbb politikátok? Ha Románia nem jogállam (tényleg nem az), Magyarország miért? Ha csak Bayer ügyletét hozom most szóba, és eltekintek Polt Péter elsikálóművész elmúlt nyolc évben kifejtett áldásos tevékenységétől, akkor is magyarázatra szorulna, hogy Magyarország miért jogállam? Ahol a fideszes parlament és nem a bíróság hoz ítéletet bárki bűnösségéről (lásd Czeglédy-ügy), az miért jogállam? Ahol a hajléktalanságot alkotmányban üldözik, az miért jogállam? Ahol magánemberekre írnak törvényeket, az miért jogállam? Ahol a miniszterelnök kilencedik éve bújkál a nyilvánosság elől és boldogkarácsonyozik, az miért jogállam? Á, hagyjuk.

De legalább már oda eljutottak, hogy nincs újabb Soros-plakát tenger, most már értelmesnek tűnő dolgokkal tapétázzák az apátiába hullott ország falát. Mondjuk, ha a kórházi fertőzések ellen is plakátokkal fognak küzdeni, az is szép lesz, de állítólag egyéb is van a tarsolyban. Mindenesetre ide legalább már eljutottak: Brüsszel megállítása helyett a kézmosás fontosságára hívják fel a figyelmet. Csak így tovább!

Najó, azért nem kell abban reménykedni, hogy kutyából valaha is szalonna lesz, és az elmebaj kútfejei hirtelen magukhoz térnek. A Halász nevű SZDSZ-szökevény volt tegnap a soros, ezért kiszalajtották a mikrofonok elé. A világon semmi nem indokolta, hogy szívből jövően sorosozzonmigránsozzonbrüsszelezzen bele  a vasárnapi rántott hús illatába, de az embereket soha nem lehet elég hülyének nézni, úgyhogy Halász elvtárs felmondta a leckét: hiába győzött már megint Orbán Viktor valahol, valamikor, sem a migráció, sem a migránsbarát brüsszeli politika veszélye nem szűnt meg. Meg Soros. Jól van, Jancsi, szép volt, nem felejtjük el!

A végére pedig ajánlok némi olvasnivalót, ezúttal értelmeset. A téma: Orbán és Putyin pávatánca. Ezzel a lendülettel kívánok mindenkinek eredményes hetet! Vigyázzanak a józan eszükre!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.