NEHAZUGGY

Tessék csak simogatni, nehogy véletlenül elguruljanak a gyógyszerei

Jóreggelt, verőfényt madárcsicsergést, vasárnapot, lustálkodást, szalonnát, mindent, ami jólesik! Mára is maradt egy feldolgozatlan traumám, majd később feldolgozom, ha úgy alakul. Addig is: nyilván nem nehéz kitalálni, hogy a magyar politikai mocsár egyik legsötétebb tahójának bal bunkózásáról van szó, ami elsősorban azért érdemel szót, mert Kövér László és pártja éppen most húzta be a zsinórban harmadik kétharmadot.

Na, most ha valakinek – akinek olyan múltja és jelene van, mint a mindig morcos, frusztrált, vérbunkó módon megnyilvánuló házelnöknek – ráfér az arcára, hogy ő 28 éve arról álmodik és arra vágyakozik (kissé perverznek érzem ezeket a kifejezéseket ebben a kontextusban), hogy legyen már legalább néhány olyan kérdés, amiben az ellenzék és a kormányoldal konszenzusra képes jutni, akkor a választási győzelem után faszért az az első dolga, hogy beletörölje a NER szaros gumicsizmáját az ellenzékbe? Hogy az ellenzék intellektuálisan üres, morálisan értékelhetetlen, annak ne Kövér László legyen már a megmondhatója, aki évek óta a független újságírók és a nem fideszes képviselők folyamatos megalázásában és ellehetetlenítésében éli ki a perverz vágyait és álmait; aki soha egyetlen büdös önkritikus szót nem ejtett ki a száján a Fidesz nagyipari korrupt, rongyrázó, urizáló, megélhetési disznóságaival kapcsolatban.

Mi lenne, ha legalább egyszer nem egy ilyen útszéli bunkóságban élen járó, késsel-villával táplálkozni nem hajlandó, sötét, hagymázas összeesküvésekkel és víziókkal házaló bugris moralizálna az egyébként jogos kritikára szoruló ellenzék hullája fölött? Mondjuk ebben nem csak a kommunistázásból kigyógyulni nem tudó, az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának egykori segédmunkatársa jár az élen.

Kocsis Nembuzeráns Máté vadonatúj frakcióvezetőnek is igen jól megy ez a fajta büdöstalpú verbális izmozás, őkelme a változatosság kedvéért nem az MTI-be okádta az epét, hanem a tegnapi Magyar Időkben bontakozott ki, ahol a többi közt egy szintén a futball világából merített példával gúnyolódott az ellenzéki pártokon:

Amikor a több mint húsz éve a Magyar Szocialista Pártban politizáló Burány Sándort úgy adják kölcsön a Párbeszéd képviselőinek, mint bármelyik futballistát a szomszéd falu csapatának, akkor azt gondolom, hogy az ellenzéknél valami nagyon félresikerült. Az okok persze a pozíciók megszerzésében keresendők. Észrevehetnék már, hogy a személyes helyzetük megerősítése helyett végre a választókkal is kellene foglalkozniuk.

Mondjuk, ha bármelyik magyar állampolgár fogalmazná meg ugyanezeket a gondolatokat, egy büdös hangot nem szólnék, na de Kocsis Máté, az életfogytiglani hatalombirtoklásra berendezkedett Orbán-csatlós magyaráz a pozíciók megszerzéséről? Úgy, hogy közben nem érez ellentmondást annak az evidenciának a vonatkozásában, hogy nekik és külön Orbán Viktornak nem az ellenzék, hanem Brüsszel az ellenfelük? Nem fogom soha megérteni, hogy egy magát nyeregben érző (sajnos joggal nyeregben érző, teszem hozzá) kormánypárt, akinek megint korlátlan hatalom zuhant a nyakába, miért van rászorulva arra, hogy azokat basztassa, akik nekik nem is ellenfeleik? Ez a pitiáner szarrágás: ez a Fidesz.

És akkor Brüsszel: ha nem lenne szánalmas, akkor most harsányan röhöghetnék azon, amit a magyar propaganda Manfred Weber néppárti frakcióvezető egy holland lapnak adott minapi interjúja kapcsán lehozott. Amely interjú egyik sarkalatos pontja Orbán Viktor volt.

• Magyarországot és Orbán Viktor migrációs politikáját dicsérte az Európai Néppárt vezetője
• Kettős beszéddel üti és simogatja Orbánt Weber
• Orbán Viktornak nem kritika, hanem támogatás jár Brüsszelből

A másik oldal, a nem propaganda ezzel szemben:

• Weber: Orbán a tűzzel játszik
• Üzent Európa: Ha Orbán nem tiszteli az értékeinket, nincs helye köztünk

Tulajdonképpen az van, hogy tényleg kurvajó lenne az egészet egyben látni, mert ez az interjú pontosan arról szól, amit a minap nehezményeztem. Az tökmindegy, hogy a pártlapok mit hallgatnak el, és mit mutatnak be egyoldalúan, Manfred Weber megint úgy bírálta Orbánt, hogy nehogy véletlenül átlépje azt a határvonalat, amitől elgurulhatnak őfényessége gyógyszerei. Még mindig ott tartunk, hogy ha Orbán nem tartja be a szabályokat, akkor mi lesz? Ez jelen és jövő idő, komolyan? Hát nem kismillió példa van arra, hogy tesz ő magasról a szabályokra, ha az országot Európa ellen kell hergelni? De. Mit mond erre Weber? Hogy a kampányt külön kell választani a valós politikai kérdésektől!!!!! Jóember, Magyarországon kilencedik éve kampány van, állandó, szűnni nem akaró kampány, és ti még mindig keresitek a felmentéseket, elmondjátok, hogy pontosan látjátok, hogyan politizál Orbán (nekiront mindennek és mindenkinek a szavak szintjén, majd onnan szép csendben visszavonul), de ti kommunikálni akartok, mert az fontos? Á, hagyjuk. Már lassan azzal sem lehet takarózni, hogy kellenek a szavazatai a Néppártnak, hiszen a fideszesek e tekintetben is tökéletesen önjáróak. Akarom mondani, Orbán-járóak: ott tesznek keresztbe, ahol akarnak, úgy szavaznak, ahogy akarnak. Ja, hogy a német összeszerlőüzem meg mindennél is fontosabb, a kerítés meg fasza? Akkor jól van.

Egy újabb elmebeteg barom késsel őrjöngött tegnap Párizs belvárosában, elég sokféle, foltokban egymásnak ellentmondó információ látott napvilágot a halálos áldozatok és sebesültek számát illetően, és bár senkit nem vigasztal, hogy a támadót a rendőrség lelőtte, a cselekményt az Iszlám Állam nevű dzsihadista szervezet vállalta magára (ki más?), ezért a francia hatóságok a késelést terrorcselekményként kezeli. Én nem tudom, hány ugye, mi megmondtuk kezdetű közleményt fog kiadni a toporzékolásügy, de fenntartom, hogy a népek hergelésével, a demagóg, populista faszságokkal, a nemzetállami halandzsákkal nem lehet felszámolni a terrort. Akkor pláne nem, ha valakinek egyáltalán nem is áll ez érdekében, cserébe akárhány bőrt rezzenéstelen pofával képes lehúzni a káosz állandósulásából.

Najó, akkor a végére egy kis bulvár nem szakvélemény. Idén is csak reménykedni tudok abban, hogy nem születnek raklapszámra olyan cikkek, amelyek megmagyarázzák, hogy a büdösbunkó Európa miért nem értékelte az AWS és a magyarok hörgő metálját, és miért nyert már megint valaki (Izrael), akinek nem kellett volna. Sőt, senkinek nem kellett volna nyernie, mert egy akkora fostalicska ez az egész, hogy nem is értjük, mi a fenéért kell nekünk ebben részt venni. Szerintem engedjük el ezt a dolgot, vagy ha nem sikerül, akkor lépjünk ki belőle, állítsuk meg, vagy valami, csak az annyira hülyén néz ki, hogy minden évben nagy reményekkel futunk neki, örülünk és büszkék vagyunk, és általában biztosak is abban, hogy majd ezúttal, aztán mikor nem jön össze, akkor elkezdjük köpködni az egész műfajt. Az én ízlésem mondjuk semmilyen módon nem hozható közös nevezőre azzal, amit ez a dalfesztivál évről évre nyújtani szokott, meg nem is állítom, hogy értek hozzá, csak olyan szar minden évben olvasni, hogy mekkora megrendezett, előre lezsírozott, műmájerkedő, értéktelen szar az egész.

Akkor egyelőre ennyi, teszek ide valami jó muzsikát, később jövünk!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább